Egy hét a bemutatóig, a próbák egészen... beül a fővil de még ő is ezer variációt lát a jelenetekre. Van amikor haladunk, lepróbálunk egymás után több jelenetet, a rendező szerint "kurva jó", majd napokig -nem tudom már észlelni miért- megállítja és átrendezi, nem jó valamiért, aztán a színészek is ötletelnek azt is kipróbáljuk, az első két jelenetet amit már napokig próbáltunk megint 3 órán át csináljuk úgy hogy mikrofonba beszéljenek, megint ötletelés stb. stb. a fáradtságban, tanácstalanságban végül már a paródiában törnek ki a jelenetek színészekből, és 6 óra próba után már mindenki kínjában nevet, hogy mi legyen. 

Egyik jó volt amikor nagyban üvölti a mikrofonba a színész a hatalmas szónoklatát, majd egyszer csak mondat közben, hangsúly változás nélkül: "Segíts Szilvi!" (a súgónak...)

Ma már azt mondta hogy lehet az árnyjáték zavarja. Végül is azért vagyok a próbákon egy hónapja hogy azt csinálják, de ahogy haladunk egyre inkább dobálja ki belőle, ma már valamilyen dramaturgiai okból az egyetlen jelenetet ami komolyabban a vásznon zajlott kihúzta. Így már csak pár bútor árnyékát lehet látni - ehelyett akár be is tehetnék. Az a baj hogy a rendező színész volt, és amint kipróbált valamit hogy inkább ne árnyjáték legyen jóban tetszett neki mert élőben többet ad neki ha látja a színészek arcát mint ha valami elvontabb szimbólumot csinálna. Na mindegy.

Közben kis aktivitásként felkokányolunk a mennyezte egy kis tasakot amiből kötéllel engedve cseppegni fog a vér és jó esetben elállni ha visszahúzzuk. Ezzel elvoltunk úgy 3 napig - kezdek félni hogy a nagy színpadi látványokban mennyi takarás mögötti kokányolás lehet... Persze valami komolyabban szabályozható dolgot nem vesznek ezért százforintos eszközökkel, kötéllel, szigszallaggal amivel van..

Lámpa terelő lemezében megakad a kötél, erre egy színész: "megakadt a fülében".

-kép: Peer Gynt (Kolozsvár)-

Napról napra megy a próba. Lassan kezd összeállni, kialakulni, haladni - miután két napig kétszer 4 órát próbáltunk egyetlen jelenetet. A rendezőnek nem tetszett. A vég eredmény ugyanúgy üljenek össze mint ahogy leges-legelőször elhelyezte őket. "Mint egy buszmegállóban" és ugyanezt is mondta az egyik színész két héttel korábban. De legalább meg van, reméljük. A rendező tudatta velünk xy színházi teoretikus elméletét, miszerint a színházi próba lényege hogy eljussunk az első gondolatunkhoz, mindig az első a legjobb.

Közben itt a kis színpadon újra előadásra kerül egy másik darab is, a következő napi próbák annak díszletében zajlanak. Nagyon furcsán néz ki, a próbához szükséges világításokat teljesen más elrendezésben hosszában kellet elhelyezni.

Utcás színes balettvilágítás by Stadler

Édentől keletre

Hamlet

Azért a rendezőnek szerencsére vannak elképzelései a világítással kapcsolatban. Bár sok szép dolgot ami volt az árnyjátékban kidobott. A próbákon az árnyakat előidéző lámpák még nem egészen tökéletesek, bár így lencse nélkül tűéles árnyékot adnak, de így hogy visszatettük az elejére a védő hálót (izzó robbanás esetére) kisebb kört ad, nem fogja be a vásznat teljesen magasságban.

Nos a rendezőnek vannak elképzelései: a profil gép az a legjobb, így mindenre jó, azzal csináltatná az árnyjátékot "-De annak kisebb a nyitása" és a derítő "-Az meg nem ad ilyen éles árnyékot."

Színészünknek is volt egy tök szép elképzelése, hogy a nagyból így szűköljön le a fény egy "glóriába" - csak hogy "a pultról nem tudod ezt állítani?", nem ez nem robotlámpa.........

A darab még nincs kész, de már hanggal együtt csináljuk a fényváltásokat. Ebben azért egy dolog jó volt....:

"Ezért akarok színházigazgató lenni, hogy ilyen körülmények között tudjak dolgozni mint itt."

 By Stadler Ferenc

Próba után előkábelezzük a jövő heti darabot - mivel az tavalyi tök más hogy van benne minden..................:''(

Felülődés munka közben idióta kolléga szóviccei, pl. a húzóra: hú állatkert?

Jan. 3. A "árnyjátékos"-ként említett darab rendelkezői próbái folytatódnak. Egész napon át, egy szünettel csak nem 10 órán át, 9-fél9-ig ott vagyok. Megérkezett a dramaturg, ám a darab közepére érve meglehetős tanácstalanság lesz úrrá. Felmerül hogy egyáltalán nem is kell árnyjáték, vagy a másik lehetőség minden árnyjáték legyen. Összefüggéstelennek tűnő jelenetek követik egymás, eddig ami tök jónak tűnt megy kukába és árnyjáték helyett normál színpadi játék lesz. Csak azt nem tudom pontosan hogy van-e értelem itt ülnöm akkor. Bár minden bizonnyal ebből is lesz előadás, mint az összes többiből, akár nagyon jó is lehet, de ebből semmi sem látszik még. A kilátástalanságban egyre hülyébb ötletek születnek, nevetséges, oda nem illő kellékekkel, melyek bár viccesek az eddigi darab paródiájának tűnnek.

Mai rendező-színész beszólás: -De így kell mert anyukád nem fogja érteni.

-De anyukám érteni fogja, csak én nem hogy mit keresek itt ebben a szerepben.

31-ére haza tértem. Furcsán ismerős minden. Első sarkon találkozok régi színházas ismerössel - ebben a városban lehetetlen 5 percet úgy megtenni hogy ne láthassak valakit közülök - igen otthon vagyok.

6 után szálltam le a buszról, mindenki későbbre tervezi a megjelenést, kellemes szavatkozó telefon beszélgetések, boklászok, beülök régi ismerös helyre - és csak nézem az ismeretlen embereket. 

Végül sikerül találkoznom régi, egymással sokat megélt színész barátaimmal. Maguktól jönnek a témák - velük egy hosszú történetnek érzek minden mondatot, mosolyt fakaszt, mindig meglepődök jó szavaikon, biztatnak, előttük ismeretlen volt az bennsőséges barátság amit velük érzek. És ismerem meg magam.

Büfé hihetlenül kihalt, tavaly után különösen, jó ideig csak a színészek gyereki pörögnek - észvesztően a porondon, nagy műgonddal raknak be rosszabbnál rosszabb ezeréves számokat a lejátszóba.

Beszélgetések, színházról, munkáról, nevetve és elmélkedve a filozofus hajlamúakkal. Lassan továbbállunk a még nyitva levő kicsit alteres, valamivel igényesebb zenélős kocsmába, az elmaradt emberekkel is találkozva. 

5 fele mindenki nyugóvóra tér lassan, egyikük felajánlja hogy aludjak nála reggelig a színészházban. Bealvás előtt az asztalon hagyott Shakespeare-Szonettek, majd Vándorló palota. Jó volt itt.

Ó, jaj, igaz: sokfele kóboroltam,
Játszottam rongy bohóc-szerepemet,
Elmém mocskoltam, kincsem tékozoltam,
Ütöttem új vággyal vén sebeket.

Nagyon igaz: félve s morogva néztem
Az igazságra; de, egy a hitem,
Szívem megifjult a sok tévedésben,
S csapdáim mondják, mily kincs vagy nekem.

Mindez múlt már. S örökre esküszöm:
Régi barátot próbálni soha
Étvágyam új próbákra nem űzöm. Shakespeare

Füst Milán: Boldogtalanok

Régimódi történet

Mai rendezői idézet:

"-Izzad a pinád! Már fél éve nem volt benned fasz."

Színészinstrukció hogy a színművésznő legyen nőiesebb.

Old house - Mission accomplished Sikeresen lepultoztam az átvett előadást - mi alatt annak gazdájának a nagyszínpadon volt kénytelen tevékenykedni az összes többi világosítóval együtt. A gigamusical ugyanis 4 világosítót igényel!: 1 pultos, 2 fejgépes, 1 pedig a színpadi munka, (nehéz)füstölés. Igazán nehézséget (a hátam mögött hirtelen feltűnt igazgatón kívül) csak a minimális a változás fényekben motoszkáló kellékesek észlelése jelentett - ugyanis addig nem jöhet fény a színpad míg ők el nem készülnek - aminek megállapításához nem árt párszor látni hogy mit csinálnak. A biztosra menés se feltétlen kifizetődő - egyes színészek szívfájdalom nélkül elkezdenek beszélni a sötétben. Bár ha azt vesszük ez rendezői koncepció is lehet akár.

Közben a nap további részében próbálok az árnyjátékkal. A 4 órás próbák nem mindig unalmasak, a színészek a rendezővel gyakran kezdenek egymásból következő anekdotázásba, sztorizgatásokba - örült rendezőkről, bekattant színészekről, bankszámla hackerekről... szívsebészekről:

"Több ezerszer műtöttem, több száz szívet cseréltem ki. Mindent tudok az emberi szívről. De egy valamit, miután összevarrtam a szív fölött az ember mellkasát rákoppintok és vagy beindul vagy nem - hogy mi az amin múlik nem tudom."

A lényeget. Talán ez Isten. Az élet.

Folyik a tavalyi "nagy musical" beépítése. A díszítőknek bele telik pár napba a gigantikus, bonyolult többszintes, ki-be csúszó díszletelemek összeállítása. Közben előkészülünk, pár lámpát leveszünk mert nem fér el a díszlettől, másokat felrakunk. Beállunk a másik színpadra, a próbanapok során ott lesz nekem előadásom.

A műszak alaphangulata nincs a toppon. Elmaradt a megszokott év végi jutalmazások - a színészek százezreket kaphattak.

Mai díszítő beszólás: "Karácsonykor nem szabad káromkodni - De muszáj bazd meg!"

Ajánlott fényshow videó:

Olvasópróba: olvasó próbának nevezik azt amikor a rendező és a színészek először leülnek egy asztalhoz, és miközben olvassák a szövegkönyvet a rendező megosztja gondolatait-elképzeléseit az előadandó darabbal kapcsolatban - elemzik azt.

Rendelkezőpróba: amikor  először felállnak azt asztaltól és a rendező elhelyezi a színészeket a színpad terében, kitalálják hogy a szöveg milyen helyzetekben, gesztusokkal stb. játszódjon - ki hova menjen, álljon, üljön. Díszletek, kellékek jelzés szinten, 3 szék pl. egy ágy.

Na körülbelül ez történt ma. Ez viszonylag előrelépés ahhoz képest mint mikor berendeltek a próba végére - egy órát hallgattam ahogy olvasnak-filozofálgatnak (egyébként helyenként érdekes volt) majd végeztével szóltak hogy nem kellek.

Ma már egyszer bekérték a vászonra árnyékot csináló gépet (lámpát), ott árnyjátékoztak kicsit, nem kevés hülyéskedéssel majd aztán úgy döntöttek hogy ez, a 2. jelenet inkább nem is árnyékban hanem rendesen színpadon játszódjon. Bár lehet hogy végül még sem így lesz. Körülbelül a következő 2 órában annak a jelenetnek 5 milliárd lehetséges megoldását csinálták-mondták-gondolták el. Nem mondanám hogy észleltem előrehaladást a témában - nehéz elhinni hogy ebből lesz egy magától menő előadás. De hát nyilvánvalóan mindig így megy, szóval lesz valami. Valószínűleg ezért  nincsenek soha világosítók rendelkező próbán. Azért érdekes. Meg közben javítgattam a másik itt zajló előadás térkép (hanyas lámpa hol van, milyen lámpa PC, ETC).

5. oldalig eljutottunk a szövegkönyvben.

Amúgy tök jól néznek ki az árnyékok a vásznon. Egy PC-t szét berheltem így tök éles árnyékokat ad.

Mai idézet: a díszlettervező kiakad hogy minek füst [füstgépből a színpadra] ő pont olyan "képregényesnek" képzelte el, és úgy nem az.

Borsi válasza: "A gyerekek szeretik." :)

A következő bemutató a stúdióban, az én színpadomon lesz - végre egy darab amit nem pár olyan előadáson kell átvennem ahol már bent vannak a nézők.

Egyből a második olvasó próbán kellünk. Még hozzá azért mert árnyjátékok lesznek az előadásban  - hamar kiderül hogy csak megakarják nézni hogy milyen vetítéssel stb. és még két napig csak olvasnak.

A vetítős téma oka prózai lehet - hogy a rendező és a díszlettervező felfokozott diskurzusát idézem:

"a ... [az igazgató] azt mondta nincs pénz! Erre az előadásra csak olyan díszlet van ami ingyen van."

Hozza magával a vetítős emberét pestről "fényfestő" vagy mi. Hangosokkal nézegetik a videó vetítést a vászonra szemből... itt egy csillár lenne, itt egy konyhakép.

Hátulról pedig első nekifutásból ezres derítő (1000W). Egy 95-ös PARt is hoztunk, elsőnek azt meglátva a rendező kifakad:

"ne az altmant hozzad!!!"

próbabábuként székkel ülök a "vászonra" nézik milyen, a rendező ordításokkal hívja a rendezőasszisztens-feleségét.

A világítási elképzeléseinek leírás közben hamar fény derül az ötlet eredetére: így látta a itt meg itt most a legmenőbb színház angolszászéknál. 

De mire ideáig eljutottunk túl estünk a szokásos fejetlenségen - mivel senki semmit nem tud. A díszítőknek nem mondanak semmi konkrétat, felraknak egy tök rossz vásznat tök rossz helyre - míg megérkezik a rendező-díszlettervező és még 2-szer leveszik és felrakják míg talán jó.

Ilyen a színház. Sokszor 3-szor újra meg kell csinálni ugyanazt mert jön egy "ja na ez ezért nem jó", "ja meg itt van egy ilyen meg ilyen".

És sok-sok minden után végül kialakul az amit majd a néző lát.

Van amikor jók sikerül.

http://www.hirado.hu/Hirek/2009/11/09/12/Varga_Sandor_Marton_Lajvizio_A_vilagosito.aspx

Varga Sándor Márton: Lájvízió. A világosító

A világosító fénykibocsátó szerveit általában a kezében tartja, vagy különböző állványokra és traverzekre szereli, aztán kampókkal minden irányba tekergeti, tologatja. Eláruljuk azonban, hogy egyes világosítók maguk is világítanak!

 Mivel a világosító még ott is tud forgatáshoz elegendő fényt kibocsátani, ahol se várja tőle, ezért a nagy "Brehm" egyenest a szentjánosbogár mellé sorolja.
Fénykibocsátó tulajdonsága következtében a világosító nem csupán Magyarországon vagy - alaposabban körbetekintve - a Kárpát-medencében, sőt Európában, hanem az egész világon föllelhető, bár a magyar világosító még Hollywoodban is nevezetes arról, hogy ott is talál villanykapcsolót, ahol a többiek nem is keresik.

Azokra a helyekre viszont, ahol a természet kíváncsi tekintetek elől rejtve kíván maradni, egyáltalán nem merészkedik világosító, honfitársunk kifejezetten nem. Merthogy, sajnálatos módon, szegény világosító egyre kevesebb olyan, háborítatlan területet talál, amely kellően sötét neki, minek következtében - plusz a mesterséges fények mellett is egyre tisztábban látó kamerák - bizonyos helyeken, így mifelénk is, egyre kevesebb a jól képzett szentjánosbogár, azaz miket is zagyválunk össze, világosító.

Különös, de a világosítók között lámpással se lehet találni nőstényt. Kifejezetten csak hím egyedei mutatkoznak, ezért a világosító szaporodása a tudomány nagy rejtélyei közé tartozik. Igaz, nem is szaporodik, hacsak önnemzéssel nem, pedig a világosító sokszor tesz ivarérettségéről tanúbizonyságot, bár ezt egyéb fajok nőstényei még pironkodva sem szokták elismerni. 

A világosító egyszerűen lesz és punktum. Itt kell megemlítenünk, hogy azért egyedfejlődésében játszik egyfajta szerepet a szentlélek, például tartja benne a lelket (mármint a szentlélek a világosítóban), amikor, mondjuk, egy létra tetején egyensúlyozva kell a feje fölé tartania (mármint a világosítónak) egy harminckilós lámpát, amely ontja magából a meleget. 

Az ilyen eshetőségekre fölkészülve tart magánál a világosító kesztyűt, ellentétben más televíziócoccusokkal, akiknek sosem kell cipekedniük, csupán elegánsan föl s le sétafikálniuk, amíg a világosító megszakad a terhek alatt.

Testalkatát tekintve ezért kisportolt minden világosító! Egyébiránt szárnya is van neki, hogy világítás céljából bármilyen magaságba fölröpülhessen, de azért van neki ún. védő fedőszárnya, hogy amott ropogósra ne süsse magát (ld. föntebb).

Ennek ellenére a világosító sokszor megégeti magát, különösen, ha akaratán kívül beletapicskol valamibe odafönt vagy idelent.
Sok mindent hall világosítás közben egy világosító, amiről megvan neki a véleménye.

További különlegessége a világosítónak, hogy minden irányba irányuló szemével nagyon jól lát: észreveszi azt is, amit nem kéne neki. Ha ő egyszer kinyitná a száját, ahogyan azt a nagy fölvilágosító, Pumócsibácsius mondotta volt!

A világosító fénykibocsátó szerveit általában a kezében tartja, vagy különböző állványokra és traverzekre szereli, aztán kampókkal minden irányba tekergeti, tologatja. Eláruljuk azonban, hogy egyes világosítók maguk is világítanak! Erről itt és most mindösszesen annyit, hogy testükben, ha akarnak, kémiai úton fényt gerjesztenek, már ha föltöltik magukat kellő mennyiségű oxigénnel, vízzel, luciferinnel és egy luciferáz nevű enzimmel. Ha azonban az oxigénfölvételt egyéb luciferek megszakítják, fényük kialszik. Ezért tanácsos ügyelni arra, hogy a világosító időnként lélegzethez jusson, mert ha - beosztás szerint - mindig csak robotol szegényke, előbb-utóbb sötétbe borulnak a stúdiók.

Ugyanakkor erős, harapásra kifejlett állkapcsot fejlesztett ki magának, hogy forgatási szünetekben gyorsan majszolhasson maga készítette szendvicséből, amíg valaki el nem kiáltja magát, hogy "Több fényt! (Mehr Licht!)", és evvel föl nem találják a fölvilágosodást, amit még a gőtefélék (pl. a Salamandrina vagy a Johann Wolfgang) is elégedetten nyugtáznak.
Visszatérve a szendvicshez, a világosító többnyire éhbérért dolgozik. Valaki állítólag látott egyszer egy jól fizetett világosítót, de a mendemondák szerint az idő tájt rendkívül rosszak voltak a látási viszonyok.

A világosító többnyire párban él. Ennek az az élettani magyarázata, hogy egy produkcióhoz általában egy világosító nem elegendő, három viszont sok. Viszont ha két világosító összehajol, az egyik mindig főnökként keveredik ki a helyzetből, a másik beosztottként.
Amikor éppen nem dolgozik a világosító, nyirkos alagsorokba vonul vissza, mert többnyire oda telepítik a lámparaktárakat, de persze senki se tételezzen föl olyatén szándékosságot senkiről, miszerint direkte úgy találta ki a berendezkedést, hogy szegény világosítónak minél több lépcsőn kelljen a lámpáit föl- meg lecipelni. A szállításhoz persze ritkán kap megfelelő táskát, ezért nem egy példányuk szakadozott dobozokban, szatyrokban hurcibálja a motyóját.
Munka végeztével a világosítók sötétbe burkolózva szállingóznak hazafelé, bár tudunk olyan egyedről is, aki inkább szívesen heverészik avar és a moha között, korhadó fa alatt - röpképtelenül. 

A világosítók általában névtelenségbe burkolóznak. A régi operatőrökön kívül tartja-e számon még valaki például a néhai Bolykovszkyus Bélicust, aki nemzedékeket tanított a főiskolán arra, mi mindent lehet kihozni fényből és árnyékból?
A világosítót egyébként jobb körökben valaha fénymesternek nevezték. Azokat a helyeket, ahol díszpéldányaik napjainkban előfordulnak, folyamatosan magas fényvédő faktorú naptejjel kenegetik.

December 9. Bemutatásra került este a "fénycsöves darab". Közben csináltam a kamarás darabot amit át kell vennem - még a kolléga felügyeletével. Utána svédasztalos prédázás a jobb falatokat keresve, majd hajnalig tartó beszélgetések, iszogatások, egyre furcsában kinéző színészekkel. A premier feszültségén átesve az öltözőkből nevetéssel vegyülő furcsahangokat hallani.

Lassan kezdek kicsit beilleszkedni, olyannal is szóba elegyedni aki nem közvetlen kollégám.

Sajnos még elkövettek pár hibát a 2. átvevős darabnál. Az elsőt alig láttam 2-szer, megnéztem még a dvdt amit a hangosok kérésünkre felvettek - és szépen majdnem egyedül megcsináltam hiba nélkül az előadást.

A másik az sokall bonyolultabb. Miközben a jeleket áthúzom mindenféle effekteket is nyomni kell (fire, war1, war2 elnevezéssel :)), zenekar fényét állítani stb. Ráadásul több fényátmenetnek észrevehetetlennek kell lennie - olyan lassan kell húzni a pontmétert hogy már kétszer megunnám, szinte az ujjam is fáradni kezd. Kissé körülményes. Ha lesz a következő darabban ilyen inkább "goz-om" (beidőzítem a váltást és egy gomb lenyomásával elindul pl. a 20 mpig tartó folyamat). Olyannal viszont nem lehet mit kezdeni ha a színész nem hajlandó várni 2 másodpercet a fényig inkább elkezd beszélni a vaksötétben... nem zavarja.

Mai rendezői idézet: "-Nem vagy egy molylepke típus... -Miért? -Mert azok legalább éjszaka a fényre mennek."

Ami még komoly kihívást jelent az idióta hangosító mellettem, akivel a világosító kollégám is jó partner. Olyan hülyeségeket csinálnak előadás közben hogy nehéz kibírni röhögés nélkül - amikor fülhallgatón jól hallhatóan olyan idióta zenéket hallgat a nézőktől kb. egy méterre... kamara színház ugyebár. Előadás kezdés előtt meg mindenféle hangeffekteket hallgattak - egyik néző hátra is fordult egy hangos nyávogásra. Aki egyébként egy operetténekes-színésznő volt az előző színházamból.

Jól ismerik az előadást - Balázs István, a világosítótár vezetője világosításról, fényekről

Veszprém - A világosító akkor dolgozik jól, ha a néző nem veszi észre, hogy jelen van és végzi a feladatát, mondja Balázs István, a Petőfi Színház világosítótárának vezetője.  2009. május. 06. szerda | Szerző: Balla Emőke http://www.naplo-online.hu/cimke/vil%C3%A1gos%C3%ADt%C3%B3

A néző egy színházi elő-adást lát és talán nem is gondol arra, milyen sok műszaki szakember dolgozik a háttérben. 

A színházi produkciót egészben élvezi, egy élményt vár, nem foglalkozik azzal, hogyan születik a fény, a hang. Balázs István világosító, a világosítótár vezetője szerint a nézőnek nem is kell tudnia, hogy ők ott vannak a háttérben, bár igaz, hogy - a szó valódi és átvitt értelmében is - nélkülük kevésbé lenne látványos egy-egy előadás.

Balázs István tizenhat éve dolgozik a Petőfi Színházban. Beilleszkedett a csapatba, sokat tanult Somogyi György fővilágosítótól. 

A Petőfi Színházban jelenleg öt világosító van, tárvezetőként ő koordinálja a munkát, a két fővilágosító az előadások művészi kivitelezéséért felel. 

Egy-egy előadás világosításához minimum két ember kell, de van olyan produkció is, amikor az egész stábra szükség van. Minden egyes produkciónál más-más világosító kezeli a világosítópultot, de az adott darabot másnak is ismernie kell - előadás miattuk nem maradhat el. 

Jobban kell ismerniük az előadást, mint a színészeknek, állítja, hiszen ők végig jelen vannak, míg a színészek általában nincsenek elejétől végig a színpadon.

Egy színpadi produkció létrehozása a terv elfogadásával kezdődik, ahol tárvezetőként Balázs István is részt vesz, és ha problémát lát, azonnal jelzi. Probléma lehet, ha a díszlet eltakarja a lámpát, hiszen a színházban a világo-sítási pozíciók fixek. 

A világosítók feladata a lámpa, a csillár, a lemezjátszó működtetése, a különleges kérések teljesítése, a tűzijáték, pirotechnika előállítása. A premier előtti utolsó két hétben a világosítók szakmai szemmel nézik a produkciót, majd a rendezővel közösen próbák után bevilágítják a darabot.

A főpróbahét a világosítók számára is izgalom, jól sikerül-e minden. Azt mondják, ha a csütörtöki nyilvános főpróbán megtörténik a hiba, a pénteki premieren már nem fog. 

Vajon világítás szempontjából összeáll-e premierre a darab? - kérdezem, hiszen tudjuk, hogy színészi, rendezői szempontból még alakulhat, érhet az előadás. 

Az esetek többségében a bemutató után már nem változik a világítás, bár akadhat kivétel is; az idei évadban a Moliére rendezője, Vidnyánszky Attila a premier után is változtatott a fényeken.

Vannak különleges feladataik is - például az Én és a kisöcsém című előadás árnyjátéka. Két színész táncolt az előtérben, a színpad közepén lámpa vilá-gította meg őket, mozgásukkal árnyékuk hol nagyobb, hol kisebb lett, miközben a színpad hátterében díszletváltozás történt. Vannak-e hibák? Lehetnek. 

Például előadás közben kiég egy lámpa és a világosítónak másodpercek alatt tudnia kell, hogyan, mivel lehet azt helyettesíteni. Egyszer előfordult, hogy a színpadon ellöktek egy lámpát, nekiesett az oldaltakarásnak. Akár tűz is lehetett volna, bár tűzvédelmi szempontból nagyon biztonságosak az előírások.

Balázs István állítja, a taps nekik, világosítóknak is szól; boldog, ha egy elő-adásnak sikere van. Jól érzi itt magát, a színház varázslatos világ, és ebből a varázsából évek múltán sem vesztett.

Dec. 06. 9-én bemutató. Mivel tegnap még beraktak egy operettet a nagyszínpadra ma kezdődött a fénycsöves darab világítása igazából. Reggel felbolydult hangyabolyként nézett ki a színpad és környéke. Díszítők 7-re jöttek hogy befejezték a díszletet időben, de így sem sikerült. 10-es elméleti próbakezdés után 15 perccel még rohangált mindenki, talpalatnyi hely alig maradt - míg a takarítók is színpadon sertepertéltek elvégeztük még az utolsó lámpa állításokat hogy nézzen ki valahogy. A műsorfüzetekbe már fotóztak is.

 Az előadás világítása szingularitásként növekszik. Minden elképzelhető helyre állvány, dupla utca világítások, takaráslépcsőkre c-kampóval lámpák. Mindben 201... A nagyszínpadon nem maradt már egy statív se, kábelek is kis híján mind elfogytak.

 Míg ment a próba, csendben lopózva maradt még munka...: plusz színfóliák, lámpacserék, állítások. Programozási kísérlet.

Ennek eredménye mint mindig ugyanúgy az esti világításon végeérhetetlen vakarózások, ahogy a rendező-díszletterverző-fővilágosítók filozofálgatnak hogy ide milyen fény kéne, vagy inkább mégse. Éjszakába nyúlik az egész. Egy idő után általában a rendező már megértő-beletörödöm unalomban ül-nézelődik "hát értem ez tud lenni" - közben a fénypultnál pötyögnek - beadják majd elveszik ugyanazt a lámpát kb. 100-szor. Legalábbis így tűnik annak akinek a dolga ilyenkor a "fényben járás": állj ide-oda hogy lássák lesz a színészeken fény. Jellemzően nem szólnak hogy oké elmehetsz. Hosszú percekig lehet így ellenni - rosszabb esetben órákig.

 A vége felé a rendezők különböző képen elfoglalják el magukat attól függően hogy mennyire bírják követni a fonalat.

A legritkább az aki folyamatában mondja hogy itt ilyen fény kell, ennél a végszónál, utána meg ezek jöjjenek be. Máskor egy idő után arra "hogy ez a jel milyen" tisztázni kell hogy akkor hol is vagyunk a darabban.

 Van rendező aki ül és néz maga elé míg gyártják a pulton a világosítók a különböző színpadképeket. Vagy erősen fogyasztja a cigarettákat és a kávékat. Vagy elhozza magával a színésznő-nőjét vele és mondjuk a rendezőasszisztenssel és más önfeláldozó személyekkel akik képesek végigülni a bevilágítást... végigcsacsogják azt a legelképzelhetetlenebb témákról témákra térve. De van olyan rendező aki elkezdte csavarozógéppel kijavítani a díszlethibáit. Vagy tologatni egy kocsit mint egy kis gyerek. Vagy telefonjába-laptopjába merül.

Vagy ha van a színpadon egy zongora akkor van amelyik elkezd játszani rajta. Például a Forrest Gump témáját.

Élmény volt...:

Figyelemre méltó fényshow komolyzenére.... by Durham Marenghi:

Mai díszítő beszólás: /Tüsszentés/ Pista lerúglak ha megfázol! Te terjeszted a mételyt rohadjál meg! Jó kis tájdíszlet... van vagy 50 tonna.

Fénycsős hosszabbítók legyártásának üde feladatát kaptam -este-éjjel-reggel- kell 6 db 4,5 m-es, meg 20 db 30 cm-es, vége csupasz csokiba. Közben nézem a kamara előadást felvételét mivel át kell vennem mivel a pultosnak karácsonykor a tavalyi musicalan kell lennie... jó, csak szövegkönyv nem ártana. illetve annyira nem jó, lélekgyilkos füst milán drámáj.

Közben bekerül az ormótlan díszlet, így már 4 előadás díszleteit stoccolják összevissza a oldalszínpadokon. + Próbák alatt pár méteres díszlet elem a nézőtér székeire kirakva. Az új díszleten lesz 3 ilyen villogós nyuvadt kis lámpa. Szerelek rá normál villát -amihez szét kell szedni az egész kondis cuccot-, de nem jó mert túl nagy lyukat kéne fúrni hozzá a díszleten, szóval lehet kicserélni az összeset kicsire.

Pihenés kép beülök a próbára. Egyik nagy ex-sorozat színészünk látványosan tudja a szövegét. Minden mondata előtt hallgathatunk súgókiabálás-visszhangot.

Egy hét a bemutatóig.

Próba után előadás.