Jól ismerik az előadást - Balázs István, a világosítótár vezetője világosításról, fényekről
Veszprém - A világosító akkor dolgozik jól, ha a néző nem veszi észre, hogy jelen van és végzi a feladatát, mondja Balázs István, a Petőfi Színház világosítótárának vezetője. 2009. május. 06. szerda | Szerző: Balla Emőke http://www.naplo-online.hu/cimke/vil%C3%A1gos%C3%ADt%C3%B3
A néző egy színházi elő-adást lát és talán nem is gondol arra, milyen sok műszaki szakember dolgozik a háttérben.
A színházi produkciót egészben élvezi, egy élményt vár, nem foglalkozik azzal, hogyan születik a fény, a hang. Balázs István világosító, a világosítótár vezetője szerint a nézőnek nem is kell tudnia, hogy ők ott vannak a háttérben, bár igaz, hogy - a szó valódi és átvitt értelmében is - nélkülük kevésbé lenne látványos egy-egy előadás.
Balázs István tizenhat éve dolgozik a Petőfi Színházban. Beilleszkedett a csapatba, sokat tanult Somogyi György fővilágosítótól.
A Petőfi Színházban jelenleg öt világosító van, tárvezetőként ő koordinálja a munkát, a két fővilágosító az előadások művészi kivitelezéséért felel.
Egy-egy előadás világosításához minimum két ember kell, de van olyan produkció is, amikor az egész stábra szükség van. Minden egyes produkciónál más-más világosító kezeli a világosítópultot, de az adott darabot másnak is ismernie kell - előadás miattuk nem maradhat el.
Jobban kell ismerniük az előadást, mint a színészeknek, állítja, hiszen ők végig jelen vannak, míg a színészek általában nincsenek elejétől végig a színpadon.
Egy színpadi produkció létrehozása a terv elfogadásával kezdődik, ahol tárvezetőként Balázs István is részt vesz, és ha problémát lát, azonnal jelzi. Probléma lehet, ha a díszlet eltakarja a lámpát, hiszen a színházban a világo-sítási pozíciók fixek.
A világosítók feladata a lámpa, a csillár, a lemezjátszó működtetése, a különleges kérések teljesítése, a tűzijáték, pirotechnika előállítása. A premier előtti utolsó két hétben a világosítók szakmai szemmel nézik a produkciót, majd a rendezővel közösen próbák után bevilágítják a darabot.
A főpróbahét a világosítók számára is izgalom, jól sikerül-e minden. Azt mondják, ha a csütörtöki nyilvános főpróbán megtörténik a hiba, a pénteki premieren már nem fog.
Vajon világítás szempontjából összeáll-e premierre a darab? - kérdezem, hiszen tudjuk, hogy színészi, rendezői szempontból még alakulhat, érhet az előadás.
Az esetek többségében a bemutató után már nem változik a világítás, bár akadhat kivétel is; az idei évadban a Moliére rendezője, Vidnyánszky Attila a premier után is változtatott a fényeken.
Vannak különleges feladataik is - például az Én és a kisöcsém című előadás árnyjátéka. Két színész táncolt az előtérben, a színpad közepén lámpa vilá-gította meg őket, mozgásukkal árnyékuk hol nagyobb, hol kisebb lett, miközben a színpad hátterében díszletváltozás történt. Vannak-e hibák? Lehetnek.
Például előadás közben kiég egy lámpa és a világosítónak másodpercek alatt tudnia kell, hogyan, mivel lehet azt helyettesíteni. Egyszer előfordult, hogy a színpadon ellöktek egy lámpát, nekiesett az oldaltakarásnak. Akár tűz is lehetett volna, bár tűzvédelmi szempontból nagyon biztonságosak az előírások.
Balázs István állítja, a taps nekik, világosítóknak is szól; boldog, ha egy elő-adásnak sikere van. Jól érzi itt magát, a színház varázslatos világ, és ebből a varázsából évek múltán sem vesztett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.