A héten vendégjátékok érkeznek. Én a stúdióban várom az érkezőket. Hétfőn a nézőteret kihelyezik a terem két végébe középen játszanak. Elől egy több méter magas bútorhalmon mászkálnak (a csajok félnek is hogy leesnek) hátul az ablakok elől elhúzták a függönyt (itt jól kihajol egy csaj a csillagokat mutogatva - ő nem fél - nem úgy az osztályfőnöke miután látja hogy meg is csinálja amit kitalált... "kapaszkodj mert jön apa és megver engem"). Így azért este fele még jön kintről is fény. Ilyen érdekességek vannak a tér stb. kihasználásban ilyesmi "modern" előadásokban. Pl. kitalálják hogy a végén menjen fel a fényszabályzó ablakába... ó nincs ott valami kis fény... na jó felszaladok és oda adom a ledes lámpám - jól nézett ki, ilyen se nagyon volt még itt.

Egyébként itt is van egy kis fejetlenség senki sem tudja teljesen, még a rendező is kérdezgeti hogy ez után mik jönnek... a színész hallgatókkal veszekszik hogy nem lehet hallani őket, "menjenek el pultosnak ha nem képesek beszélni".

A világosítót könnyen megismerni a plafont kutatja forgolódva. Én három előadás áramkör kiosztásos rajzával felszerelkezve készültem fel hogy beadjam amit kér, ami meg nincs azt ledugjuk. Ez többször sikerül is oda ahol az egyik előadásunkban játszik, ha a következő napokat nem bombázzák szét akkor előrébb is leszünk... Pár lámpát így is át kell tenni, a középső teret mind a négy oldalról meglőjük. Egy dolog ami gáz volt... mondja hogy szedjek le egy lámpát -oké... mászunk fel a létrára mikor teszi fel látja hogy itt már van ugyanolyan pc lámpa..................... jó most már mindegy.

Programozás. A Compulite-on mindig lehet tanulni. Leteszünk valamit egy húzóra, a következőre azt kéri az öreg hogy ugyan mint az előző csak még ez meg ez legyen benne. Jó.. de, nem működik a call gombbal úgy ahogy a nagy pulton csinálgattam. A főnök azt mondja hogy csinálni kell memóriát amit aztán ki assign húzóra. ok. --- Előadás után prüttyögök és rájövök hogy ha kétszer nyomom meg a nyilat akkor kijön from editor & stage vagyis így elment minden kimenőt. Király így nem kell hatvan gombot megnyomni ehhez :D. (U.i. így mégsem jó tán mindent 100-on ment így...)

Előadás után átmegyek a nagyszínpadra. Épp a gálaest próbája folyik, 10-20 színész énekel a színpadon - ahogy egy-egy belép lemarad az első szó pár alkalommal - mindegyiknél ordítozva fakad ki a direktor hogy "mi a lófaszért marad le", "mindenki énekel toljál be mindenkit" - a hangosító már megunta a magyarázkodást harmadjára be is ad mindenkit: egyből hallani a csacsogását annak aki még nem jött be + elkezd gerjedni a hang.