Ha valaki elolvasta az eggyel ez előtti posztot akkor vegye tárgytalannak. A rendező marhára nem volt kész. Kb. 3-4 nappal a bemutató előtt beültek az okosok - a művészeti vezető és a másik próbáló darab rendezője. Na a próba után a büfébe ők megmondták a tutit. Másnap az egészet szépen átrendeztük. Az előadás kezdődjön az utolsó jelenettel, itt mindenkit bemutatnak szépen - így értse a néző hogy ki kicsoda - így volt a darab kezdése nem tudom kinek a rendezésében (tetszik érteni...).

Azután még pár jelenetet jól szét bombáztak, abból pár monológot beleszőttek egy másikba - tulajdonképpen a szövegkönyvnek annyi értelme maradt, hogy első 8 oldalt kihúztam és a címlap hátoldalára odaírtam hogy mivan.... az említett beszúrásokhoz meg a margóra odaírtam a végszavát annak amit elmond ott a színész de egyébként 15 oldallal arrébb van oszt kész.

Ja nem. Meg volt a nyilvános főpróba, közönséggel, jó részt belsősökkel - gondolhatnánk már jó ez így. Hát nem. Bemutató előtt délután próba, programozgattunk még, új végszavak stb. végül és jó ez így, izgi. Szerencsére azért párszor lejárják az új jeleneteket így nem lesz gubanc. És tényleg nem volt. A rendező ordibál kicsit miután nem találom profilt ha pc néven kéregeti. Van ez így ha valaki szakszavakat próbál használni...

A végére szültünk egy gyönyörű több részletből álló elsötétülést, loopolás stb. Azért jobb így mint nyilvánoson: annyit mondott a rendező majd szól hogy milyen legyen a vége sötét.

Be lett mutatva, meg lett tapsolva. Jó van ez így. Iszunk kicsit, gratulálgatunk, leülünk, beszélgetünk. És közben érzem hogy... de ez a történet már nem tartozik a világosításhoz.