Ezek a pesti haknisok félelmetesek... A színészek bejátszatnak mindent amit csak lehet egy jó haknitapsért... :) Ha van valahol egy fa a nézőtéren akkor arra felmásznak, ha onnan pottyantanak a galambok, azt megjegyzik mikor bejönnek (sőt szól hogy hozzanak esernyőt), ha egy tücsök elkezd ciripelni akkor elkezd beszélgetni vele hogy hagyja már szóhoz jutni, egy mennydörgés után pedig hatásosan felnéz: "Most már értem."... :D

A műszak se kutya... alig bírják összerakni a díszletet. Volt egy fura formájú dobogó, furán szétvágva... hát ott eltöltöttek pár évezredet. Ha a nézőtér felőli oldala nincs lefestve, a hátulja pedig nem faszínű akkor azt se tudják melyik az eleje (ha valaki nem gondolná 10 centire attól amit a néző nem lát a díszlet már nincs lefestve :D) Telefonon nézegettek fényképeket nem sok sikerrel.

Közben a kellékes erőteljes telefonos segítséggel kutatja hogy mit is kell berakni. - Szünetben teljes nyugalommal bejönnek 3-an nyári civil viseletben pakolászni.

A fényt és a hangot egy ember kezelte. Hol volt mikroport prózában - hol nem... feladta a totalt, 2 ének lement ugyanabban minden fényváltozás nélkül, a 3.-ra eszébe jutott hogy benyomja a pirosat... :D

De legalább érdekes nap volt ez. Meg amúgy is tapsoltak a nézők, szóval mindegy. A főnökük adott nekik mikrobavaló zacskó popcornt....

Mai móka nyári program, szabadtérre megy előadásunk. 2 híd + 2 állvány oldalról, csak altman. Létráról ép elérni, ahová meg nem lehet betenni a díszlet és egyéb fizikai hordalékok miatt lehet mászni a tomcat tornyon. Szóval amennyire csak lehet fel kell állni a létrára - a legfelsőn kevésbé kellemes, pl. izzót cseréni, izzót forgatni (ami nálunk elmaradhatatlan) vagy meglazítani a szárnyas csavarokat amelyeket kedves kollégák úgy meghúztak hogy ne lehessen fordulni a lámpával, jönne vele az egész állvány :D. 

Közben új pult tanulás, keresgélés, fórumozás... lassan sikerül olyan hasznos dolgokat megtudni hogy tartsd lenyomva az MA gombot meg még egy másikat és akkor ki is tudod kapcsolni az effectet... :D már ha nem akarod az összes jelben nézni :). Régi compuliteos kollégák látni se akarják, ahogy a színházat se, nyáron...

Nos van a fényszabályzó helyiség. Itt ezt röviden szabályzóként emlegetik. Keletebre (Románia?) szokták még "tábla" ként említetni. A pesti öreg ügyelő pedig mint "apparát" néven hív oda... (apparatus (latin): Készülék)

Amúgy tegnap szabadtéren voltunk. Eléggé viharra állt az idő, rendező taktikusan amint lehet elindította az előadást, a kezdő reklám spotot is lehúzatta. És mint kiderült ez pont kellett is... előadás végére elkezdett cseperegni - így pont kihúztuk.

Ennyi érdekességet gondoltam mára.

Gulyás Attila

Ma-tegnapi aranyos. Rendező az új előadásra odaad 4 felé összetűzött lapokat (mindegyik egy-egy jelenet) "Tudtok együtt dolgozni a hangosítóval egy szövegkönyvből ugye..." (Nevezzük ezt szövegkönyvnek...) "Hát nem tudom hány fényváltás lesz..." Erre: "Egy jelenet egy fényváltás." (=~4!). Hát oké.

Ehhez képest egyszer csak elmond 5 perc alatt 10 fényváltást....................... Próba alatt mondja, miközben a színészek játszanak, nem nagyon akarunk közben megállni... Első két jelenet még korrekt volt,  pár dolgot mondott előző nap, azt beadtuk, hosszú dialógusok alatt le is mentettem memóriákba. Aztán jöttek olyan gyors instrukciók hogy mire elírtam a füzetembe (szövegkönyvet inkább átadtam már a hangásznak) hogy kb. mikor és mi kéne (arról hogy arra amit mond lámpa nem is volt állítva nem is beszélve)  már jött a következő... Amikor próbáltam valahogy megcsinálni amit mond jön a "mit variálsz" hát félszavakból nem egyértelmű kitalálni hogy most az előző jel jöjjön vissza vagy valami új vagy mi a tosz.

Mire másodjára-harmadjára megy a jelenet azért összeáll - én is valahogy kiokoskodom a végszavaimat... De azért ha egy kimaradt, a rendezőasszisztens jól lebasz hogy nem ezt beszéltük meg, oké akkor leírom, de közben visszamennek és megint lebasz hogy most se néztem! Bocs, pont írtam a végszót......aaaa.

Másnap ugyanott lebasznak mert a végszóra adtam, oké akkor átírom hogy inkább ott legyen a váltás - de eddigre rájön a rendező hogy mégis az eredeti volt a jó. Okéééé Az a lényeg hogy tudjuk mit akarunk.

De azért lennének pozitív példák is mikor a színész megkérdezi hogy hová álljon hogy fényben legyen, mert igazából tök mindegy neki hogy itt áll vagy előrébb megy 2 métert. De a rendező gondolkodását terjeszti és azt mondja "Azzal ne foglalkozz majd a világosító megoldja. Majd lekövetnek." Oké akkor legyen egy totálfény jó? :D Egy kis színpad nem egész adja így ki az előző napi ide meg ide kéne egy pontfény...

"Bazz meg minél több világosító van a színpadon annál sötétebb van."

A szakmát „helyben” tanulta Molnár Tamásnál, mint első fővilágosítónál, majd Kiricsi Jánostól kapta az első önálló munkákat. A fények játéka és a színház hamar magába szippantotta. Néhány évvel később a Győri Balettel is rendszeresen kezdett dolgozni, ami máig tart, és turnéik alkalmával sok lehetősége volt a fejlődésre. Figyelte mások technikáit, telepítési módszereit, és az okos, Győrben is hasznosítható megoldásokat tanulta el. Szakmatechnikai fejlődését a Lysis Fényrendszer Zrt.-től megismert tudás segítette. Rendezők, díszlettervezők elképzelései mentén alakította ki saját vizuális stílusát.

– Van-e olyan tulajdonság mellyel jó világosítóvá válik valaki?

– Tehetséges fővilágosító szerintem az, akinek van érzéke, képes megoldani művészi feladatokat, ráhangolódik a rendező és a díszlettervező gondolataira. Egy produkció esetében az alapoktól indulva a rendező és a díszletervező adja azokat az információkat, hogy hol, milyen művészi hatásokat alkalmazzunk, így többes számban, ugyanis ez a folyamat egy csapatmunka!

– Hogyan lehet fényekkel teljesebbé tenni egy produkciót?

– Létrehozni a „varázst” minden előadásnál nagy kihívás. A jó világítás akkor is eléri a kellő hatást, ha a néző nem veszi észre. Máskor pedig előtérbe helyez, vagy éppen eltakar. Nem feltétlenül kell minden alkalommal hatásvadász módon kipréselni valakiből a káprázatot.

– Mitől függ a fények használata?

– Minden esetben meghatározó a műfaj, illetve az aktuális színpadi jelenet. A színpadi világításnál nemcsak a hagyományos színek használata a jellemző, hanem a pasztell, és a korrekciós színek alkalmazása is.

– Mitől intelligens egy lámpa?

– Nem csupán attól, hogy távvezérelhető, hanem hogy saját működéséről visszajelzést, információt ad a kezelőjének. Szerencsés helyzetben vagyunk Győrben, mert a színház ezekből az eszközökből jól felszerelt, jelenleg a reflektorpark fejlesztése csúcstechnológiás ledes fényvetők beszerzésével folytatódik.

– Mik a kedvenc munkáid?

– Az első munka mindig felejthetetlen, ez A vágy villamosa volt. Emlékezetes feladat A Nyomorultak című musical, amit szerintem egyszer minden szakmabelinek meg kell csinálni az életben. Fénytechnikailag élmény volt A dzsungel könyve produkció, amit izgalmas megoldásokkal, rendezői ötletekkel vittünk színre. Nagyon szerettem a Chicago előadást, mert mind kivitelezési, mind világosítási szempontból komoly kihívást jelentett.

– Mit csinál egy fővilágosító a bemutató után?

– Sietek a családomhoz, majd jár az eszem a következő produkción. Szakmailag keresem az új lehetőségeket. Nálunk a fővilágosító feladata az is, hogy két, három hónappal egy produkció születése előtt összehangolja a villamostechnikai és világítástechnikai igényeket, és azokat a művészi igényekhez igazítsa.

– Mit kívánsz magadnak?

– Elégedett vagyok. Megpróbálom oda helyezni magam ahová a tehetségem, lehetőségem rendel. Ezért nyugodtan alszom. Szakmailag a továbbiakban is nyugodt körülményeket kívánok nemcsak magamnak, hanem az ország összes színháztechnikai munkatársának. Kívánom, hogy ne legyen „legfőbb erényünk a sötét”! Mindezek mellett a legfontosabb számomra, hogy békében és szeretetben felneveljük Zsófi lányunkat.

Szerző: Trombola Anita, Fotó: Fehér Alexandra, tartalmi partner: Magyar Teátrum

Napi négy beállás fasza!!! :D (Azért 4 emberre.)

Rejtély hogyan lehet hogy több előadáson át a színésznek sikerült a fényben állnia, a fény ugyanaz maradt (spot... vagyis robotlámpa szolgáltatja) majd egyik naptól kezdve sorozatban elmegy mellette a fény és azt mondja hogy ő mindig ugyanoda áll...

A mai mélypont a ETC sor beállítása volt. Öt gépből kéne valami homogénebb derítést kihozni de egyszerűen a gépek fele hulladék - mindegyik össze vissza máshogy szar. Alig van már fénye (halódik benne a tükör), másik nem tud akkora a kört csinálni mint a többi - így fogd be a színpadot...

Jelzem természetesen ahol meg nem lenne fontos (utcába [nem nem Petőfi utca hanem fényfolyosó....) olyan "icici" került hogy majd megvakultunk bele hogy mekkora fény zúz. Ennyi. Úgy imádom az ilyen üres színpadot, hogy nincs semmi díszlet amihez lehetne állítani a lámpát oszt csak tippelgetni lehet hogy most a eddig kijönnek-e vagy nem.

 Ma színész elszólás: előadáson, a másik szereplőre számológép helyett: "Ez egy számíítóóógép!!" XDD

Marosvásárhelyi kollégák munkája...

u.i. mai marosvásárhelyi beszólás: "add be 15-öst kukac 5." :DDD (aki beszél compuliteul az érti)

A héten vendégjátékok érkeznek. Én a stúdióban várom az érkezőket. Hétfőn a nézőteret kihelyezik a terem két végébe középen játszanak. Elől egy több méter magas bútorhalmon mászkálnak (a csajok félnek is hogy leesnek) hátul az ablakok elől elhúzták a függönyt (itt jól kihajol egy csaj a csillagokat mutogatva - ő nem fél - nem úgy az osztályfőnöke miután látja hogy meg is csinálja amit kitalált... "kapaszkodj mert jön apa és megver engem"). Így azért este fele még jön kintről is fény. Ilyen érdekességek vannak a tér stb. kihasználásban ilyesmi "modern" előadásokban. Pl. kitalálják hogy a végén menjen fel a fényszabályzó ablakába... ó nincs ott valami kis fény... na jó felszaladok és oda adom a ledes lámpám - jól nézett ki, ilyen se nagyon volt még itt.

Egyébként itt is van egy kis fejetlenség senki sem tudja teljesen, még a rendező is kérdezgeti hogy ez után mik jönnek... a színész hallgatókkal veszekszik hogy nem lehet hallani őket, "menjenek el pultosnak ha nem képesek beszélni".

A világosítót könnyen megismerni a plafont kutatja forgolódva. Én három előadás áramkör kiosztásos rajzával felszerelkezve készültem fel hogy beadjam amit kér, ami meg nincs azt ledugjuk. Ez többször sikerül is oda ahol az egyik előadásunkban játszik, ha a következő napokat nem bombázzák szét akkor előrébb is leszünk... Pár lámpát így is át kell tenni, a középső teret mind a négy oldalról meglőjük. Egy dolog ami gáz volt... mondja hogy szedjek le egy lámpát -oké... mászunk fel a létrára mikor teszi fel látja hogy itt már van ugyanolyan pc lámpa..................... jó most már mindegy.

Programozás. A Compulite-on mindig lehet tanulni. Leteszünk valamit egy húzóra, a következőre azt kéri az öreg hogy ugyan mint az előző csak még ez meg ez legyen benne. Jó.. de, nem működik a call gombbal úgy ahogy a nagy pulton csinálgattam. A főnök azt mondja hogy csinálni kell memóriát amit aztán ki assign húzóra. ok. --- Előadás után prüttyögök és rájövök hogy ha kétszer nyomom meg a nyilat akkor kijön from editor & stage vagyis így elment minden kimenőt. Király így nem kell hatvan gombot megnyomni ehhez :D. (U.i. így mégsem jó tán mindent 100-on ment így...)

Előadás után átmegyek a nagyszínpadra. Épp a gálaest próbája folyik, 10-20 színész énekel a színpadon - ahogy egy-egy belép lemarad az első szó pár alkalommal - mindegyiknél ordítozva fakad ki a direktor hogy "mi a lófaszért marad le", "mindenki énekel toljál be mindenkit" - a hangosító már megunta a magyarázkodást harmadjára be is ad mindenkit: egyből hallani a csacsogását annak aki még nem jött be + elkezd gerjedni a hang.

Képek: Trió Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

 Megy a gyerekdarab. Kezdés előtt megfigyelhető a tömegpszichológia egy igen őszinte és látványos megjelenése. Pillanatok alatt kezd az összes gyerek egyszerre tüntetőleg tapsolni ("kezdődjön már"), majd pisszegni ("csendbe kell lenni"), mire csend lesz, majd megint zsivaj. Egyébként a fenti képen megfigyelhető a "kromatikus aberráció"  itt viszonylag kivételesen nem a sárga hanem a kék felé tolták el a fókuszálást nyilván a kék színpadkép miatt. Egyik előadáson a gyerekek középtávon elkezdenek spontán folyamatosan tapsolni a dalok alatt, örömködni mindenen - másikon Isten tudja milyen rendeződés okán csöndbe vannak és éppen csak tapsolnak a vége felé itt ott. De a közönségszervezők tudhatnak valamit mert a bemutató betalálták a hálásabbat.

A díszlet kivételes mód kíméletesen van megoldva. Csak az előszínpadot használja, a másik "komoly felnőtt darab" (egyébként katasztrofális) nagyrészt megtud maradni mögötte háborítatlanul.

De ez igazából még sem egy idilli állapot mert a gyerek darab után marhára nem ez hanem a mááásik felnőtt darab jön egy - az az egy darab előadásra. Ami az utolsó. És marhára bonyolult, szóval nagyon racionális így.

Mai beszólás: "kedves vagy hogy elküldted hogy mi kell a pesti zsidóknak, de az engem hol érdekel szerinted?" :D Megjegyzés: a darab tényleg a zsidókról szól (nem kell előítéletekre gondolni).

Esetleges érdeklődőknek a többi kép: www.vorosmartyszinhaz.hu/msor/havi-msor

Bemutattuk az új darabot. A díszlettervezők rendkívül kreatívaknak bizonyultak: abszolút ugyanaz a felépítése és világítás igénye mint az előző darabnak. Ugyanúgy neonok lógnak fentről, ugyanúgy 3 utcán jönnek be oldalról, ugyanúgy kis lámpácskák az ajtók felett. Mondták neki hogy ez már lejárt lemez, nem érdekelte.

De legalább hamar kész lettünk. Kb. 30 jelet elmondtak (persze aztán több lett...) miközben zöldfülű rendező a színpadon rohangált hogy "itt vannak innen bejönnek itt szaladgálnak" - legalább nem kellett annyit fényben állnom.

A világosítók lassan, de biztosan örülnek meg. De legalább idiótán vidámabb a munka.

 A lámpákat már csak így kérik "Add be a 13-as abszinton, az 5-ös likőrön!"

Az előbbin 100-on, az utóbbi fokolva szeretnék a fényértéket... Azon meg se lepődök amikor egyikük elkezdi felmosni a színpadot amíg a takarítónő telefonál... :D

Ha valaki elolvasta az eggyel ez előtti posztot akkor vegye tárgytalannak. A rendező marhára nem volt kész. Kb. 3-4 nappal a bemutató előtt beültek az okosok - a művészeti vezető és a másik próbáló darab rendezője. Na a próba után a büfébe ők megmondták a tutit. Másnap az egészet szépen átrendeztük. Az előadás kezdődjön az utolsó jelenettel, itt mindenkit bemutatnak szépen - így értse a néző hogy ki kicsoda - így volt a darab kezdése nem tudom kinek a rendezésében (tetszik érteni...).

Azután még pár jelenetet jól szét bombáztak, abból pár monológot beleszőttek egy másikba - tulajdonképpen a szövegkönyvnek annyi értelme maradt, hogy első 8 oldalt kihúztam és a címlap hátoldalára odaírtam hogy mivan.... az említett beszúrásokhoz meg a margóra odaírtam a végszavát annak amit elmond ott a színész de egyébként 15 oldallal arrébb van oszt kész.

Ja nem. Meg volt a nyilvános főpróba, közönséggel, jó részt belsősökkel - gondolhatnánk már jó ez így. Hát nem. Bemutató előtt délután próba, programozgattunk még, új végszavak stb. végül és jó ez így, izgi. Szerencsére azért párszor lejárják az új jeleneteket így nem lesz gubanc. És tényleg nem volt. A rendező ordibál kicsit miután nem találom profilt ha pc néven kéregeti. Van ez így ha valaki szakszavakat próbál használni...

A végére szültünk egy gyönyörű több részletből álló elsötétülést, loopolás stb. Azért jobb így mint nyilvánoson: annyit mondott a rendező majd szól hogy milyen legyen a vége sötét.

Be lett mutatva, meg lett tapsolva. Jó van ez így. Iszunk kicsit, gratulálgatunk, leülünk, beszélgetünk. És közben érzem hogy... de ez a történet már nem tartozik a világosításhoz.

 Nero ( Bartók Kamaraszínház És Művészetek Háza)

"ÉS ZSDUUFFFF!" - kiálltja a rendező a mai nap körülbelül huszadjára. Ez a hanghatás lenne ami minden bevillanásszerű ("cut") fényváltást kísér. Néha ha ezt a színészek egy mozdulatára használja, ilyenkor szükségtelenül is - nem kis vidámsággal kíséretében - bejátszuk hangász kollégával ZSDUUFFF-ot.

"SZAABÓÓÓ!" Hasonló vehemenciával hívja a színpadról hiányzó letűnt színészeket - és hasonlóan fejezi ki szeretetét egy-egy öleléssel, simogatással mindenkinek az önbizalom hiányos őrlődő színésztől a szorgos kellékesig. Nagy szívű, jó ember, de hasonlóan követel is "MIT CSINÁLSZ?!". Egy élmény volt vele is dolgozni.

A darab végül úgy néz ki meg van. "Én kész vagyok." - ahogy egy másik rendezőt idéz. Már csak mindenkinek minél jobban, hibátlanul kell végeznie a dolgát. Nem volt egyszerű, de végül minden lett valahogy - bekerült a díszlet, így egész jól néz ki az egész - a jeleneteket is sikerült számára kielégítően elrendeznie. Délelőtt még húzókkal jeleztem a fényváltásokat, délután felpakoltuk a hiányzó lámpákat, próba után éjszaka 3-ig leprogramoztuk.