Jók ezek a művházak. A színpadon lehet nem is lenne rossz, de: kamara előadással, néző legyen közel, intim viszonyban a színésszel stb.vel megyünk, vagyis a kapásból a nézőtéren játszunk - pár szék sort kipucolnak és ott vagyunk az összehúzott függöny előtt.

Na sebaj csak egy lámpa sincs jó helyen, ami jó helyen van azon se lehet kört állítani, mert jó olcsó olasz vagy milyen világítás ipari hulladékba beleolvadt az állítóka... lehet cserélgetni a lámpákat, de abban meg nincs terelő, abban nincs szín keret... el vagyunk. Létra leg-legtetejére állva pipiskedve vadászom a hídnak persze a tetejére gyorskötözőzött dugaljat, meg izzót cserélek ebben-abban - jó abba hiába mert foglalatos - ja ebben meg el van törve a lencse - vicces. :))

De mire eljutunk ideáig eltelt egy-másfél óra hogy előre húzzuk a trégert, hogy ne legyen a díszletfal mögött 2 méterrel, mert arról arcot kéne csinálnia a lámpáknak.Kikötözzük a másik fixhez és jó. Talán. Na végül rendben lett.

Jó akkor patcheljünk. Ja de ezeknek a lámpák se arról a dimmerről jönnek be amin vannak, hanem alapból patchelve vannak.AAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHH Akkor a csatonáinkat a csatornáikhoz átfordítjuk a patchükhöz, párszor nézzük csak miiiért nem jööön beeee.... jóóóóóóóó. Aztán sikerül végül, előadásközben még felfedezünk párat ami nem lett jól bepatchelve... mikor nem játszik a jelenetben megcsináljuk.. a néző nem vesz észre semmit. De szépen bele kell tologatni a sötét voltokba lámpákat, hogy a nézőő lássssaaa a szííínésztetttt..

Taps. Siker. Csillogás. :)

Hát még ilyen rendezőt! Eddig egész példaértékű korrekt volt, mondott pár dolgot megcsináltuk azzal amit gondoltunk mert látszott hogy úgy adódik - de aztán beültek az első nézők. A nyilvános főpróbán a rendező megörült. Odaült mellénk (fény+hang) és elkezdett össze-vissza veszetten integetni, hogy jöjjön már a fény, jöjjön már a hang, amikor a színészek még sehol, még öltöznek vagy motoszkálnak a sötét-kék változásfényben a díszlet elemek között. Zene végére, ütemre jön fel a fény és már a zene 2/3-án elkezd integetni... hogy "adjad már adjad már mi van??" - eddig mit nézett ez egy hétig? Most mikor baszom el ha úgy csinálom ahogy eddig mondta vagy akkor jön a lebaszás ha most feltolom és ott ülnek a zene alatt még 20 mp-ig kb? A hangosítóban nem lehet bízni, azt bent fogja még hagyni a zenét... Hát faszom, mikor már harmadikra integetett, szarok rá betolom..! Addigra ki is húztuk a zene végére így csak majdnem egy ütem volt már a fényben, nézőnek gondolom nem tűnt fel, nekik így se volt rossz...

Aztán még megkérdezi hogy miért nem szól a zene - ami egyébként szól... kicsit nagyot hall.

Na jó hát izgult a szentem. Azután nem panaszkodott viszont semmit, másnap mondta hogy most nem ül mellék hagy minket dolgozni... :) Hát ennyi a sztori.

A színpadi világítás funkciói

A modern, professzionális kőszínházi vagy amatőr munka során használatos színpadi világítás fogalma egyidős a rendezői színház létrejöttével, illetve a modern technika térnyerésével a színházakban.

A villanyvilágítás előtti időben a gyertyával/gázzal való világítás során a fényerő csupán a dobozszínpadok proszcénium síkjának megjelenítésére volt elegendő. Ennek volt köszönhető többek közt, hogy a játszó személyek csupán a színpad elején felsorakozva deklamáltak, nem ritkán erős sminkben, fehérre messzelt arccal - nem volt lehetőség a tér plasztikus voltának megjelenítésére.

A villanyvilágítás elterjedésével a fényvetők hatásfoka javult, a színpadi tér kitágult, kialakult, kibővült a szcenika művészete.

A világítás ettől kezdve több alapvető funkciót is ellát.

1) látható teret képez, plasztikussá varázsolja, megvilágítja azt = illúzióvilágítás (Nánay)

- azok az eszközök, amikor a fényhatás az „alapvilágítás” kis módosításával alapvető illúziót teremt,

- általában az egész játéktérben azonos fényerőt, színt, színhőmérsékletet alkalmazva.

- pl: derengés, éjszaka, verőfény, hajnal, vihar stb.

Ö dobozszínpad esetében alapvetően négy irányból világítjuk meg a teret:

nézőtér felől középről (alapfény, derítés)

nézőtér felől diagonálfénnyel (balról jobb színpadot, jobbról balszínpadot)

felülről

hátulról (~"gégen")

Ö aréna-színpad esetében természetesen ugyanígy érvényesülnek az irányok, csupán a „nézőtér felől”, „hátulról” kifejezések más értelmezést nyernek

2) dramaturgiai funkció = effekt- vagy hatásvilágítás

- segítségével igen szerteágazó hatásokat érhetünk el

- az „alapvilágítás” kiegészítésével, modulálásával valósul meg.

- a fényhatások dramaturgiai céllal való felhasználását érti.

- minden olyan eszköz, amellyel a rendező jelezni kíván valamit:

térleválasztás, játékterek leválasztása rövidebb-hosszabb ideig bármilyen céllal, pontfények, színek használata, utcák (oldalról jövő fénysávok) létrehozása, stroboszkópok, fejgépek, robotlámpák használata.

- ezekkel lehet létrehozni olyan hatásokat, mint pl. hóesés, napfelkelte, vihar,

- de elvontabb effekteket is: szorongás, félelem, öröm, bánat, ragyogás, magány.

- Fénnyel leválaszthatók szereplők monológok, „félrék” idejére, de kiemelhetőek mozdulatsorok (méreg a pohárba, késszúrás, cinkos összenézés stb), és időből-térből való kizökkentésre is alkalmasak.

A világítás kapcsolata a többi hatáselemmel

 A világítás mint jelzésrendszer használata természetesen ugyanúgy koncepció és következetesség kérdése mint a szöveghasználat, húzás, díszlet-jelmezhasználat.

A világítás tervezésekor a rendező illetve a fővilágosító/szcenikai tervező összhangba kell, hogy hozza azt a színpadképet, illetve egyéb hatásokat meghatározó elemekkel.

Fontos, hogy a világítás segítse a díszlet érvényesülését (ha van).

A mellett, hogy kellő fényerőt, láthatóságot, plasztikusságot teremt, emelje ki a díszlet lényeges pontjait.

Segítse a térszervezést, pl. húzott, vagy nyomott tér kialakításával.

Nyomott tér = horizontális hangsúlyok, felül sötét, alul világos.

Húzott tér = vertikális hangsúlyok, felfelé világosodó tér).

Színhasználatban, színhőmérsékletben illeszkedjen a díszlethez, jelmezhez.

A fény-árnyék viszonyok legyenek megfelelőek (természetes, vagy éppen természetellenes, mesterséges hatásúak).

A fényváltások, változások illeszkedjenek a zenéhez, hanghatásokhoz.

A fényváltások ritmusa, sebessége harmonizáljon az előadással.

Vetítés használatakor fontos, hogy a film elkészítésekor is ügyeljen a rendező ezekre a szempontokra: a film színhatása, dimenziói illeszkedjenek ahhoz a környezethez, amelyben a vetítés fog történni, illetve a vetítés tulajdonságai a megfelelő hatást érjék el.

A világítás tervezése, megvalósítása - gyakorlati lépések

A modern színházi környezetben a világítás hangsúlyos szerepe és összetettsége okán képzett szakemberek foglalkoznak a tervezési, megvalósítási kérdésekkel.

A speciális feladatok egy része művészi feladat: a fővilágosító vagy szcenikus feladata a rendezővel közösen kialakítani a világítási hatásokat, effekteket.

A látványterv elkészítését követi a műszaki tervezés: a fővilágosító a többi világosítóval közösen elkészíti az előadás világítási partitúráját, mely tartalmazza, hogy melyik hatás eléréséhez mely fényvetőket, reflektorokat kell alkalmazni, rögzítik azok beállításait.

Az egymást követő effektusokat, beállításokat nevezzük „jelnek”.

Egy előadás első jele az első beállítás, minden egyes – akár minimális – változás a világításban újabb jelet jelent.

A világítási partitúra alapján az előadások során ezek a jelek épp úgy reprodukálhatóak, mint a szöveg, zene, vagy egyéb effektusok.

A mai modern színházakban természetesen számítógép tárolja a jeleket, és sokszor az egyes reflektorok állapotát, helyzetét is. Így az előadás előtt elég betölteni az adott darab jeleit a gépbe, megkímélve a világosítókat az órákig tartó állítgatások egy részétől.

szuffita: 1) játéktér fölötti, színes lámpasor, felső világítás 2) színpad terét felül lezáró drapéria

rivalda: régen - súgólyuk vonalában egy lámpasor, ma – ’nyilvánosság’

reflektor: fix, fejgép: a mozgást követi, közvetlen emberi kezeléssel

Megvilágítások:

-          derítő: nincs hangsúlyos pont

-          nagytotál

-          pontfény (kör)

-          ellenfény: drámai hatású világítási mód, a fényforrás a megvilágítandó személy, tárgy, díszletelem mögött helyezkedik el. Ellenfényben a dolgok sziluettszerűek, elölről halvány fénnyel lehet őket láttatni

-          munkafény

Csizmadia Tibor, H.-P.-S.: Színfalak mögött / Magyar színházművészeti lex./!

+ Nánay, 67-74.

A DMX rendszer és fejlődése

1981-ben amerikai szakemberek kifejlesztették a DMX-vezérlést. Ez a vezérlési rendszer - mely hatalmas előrelépést jelentett a korábbi kézi, majd 0-10 V analóg vezérléshez képest - digitális jelsorozat segítségével vezérli a különböző berendezéseket. A vezérelt berendezések többfélék lehetnek, úgymint fényszabályzók (dimmerek), „intelligens” lámpák, ködgépek, színváltók, stb.

 A rendszer sok előnye mellett több hátránya is van. Az egyik legnagyobb hiányossága, hogy korlátozott a végpontok száma (max. 512 csatorna vonalanként), valamint nagyobb rendszerek esetén a jeltovábbítás sebessége lecsökken, emiatt a rendszer lelassul. A berendezések vezérléséhez a legtöbb esetben – de nem kizárólagosan – csavart érpáras kábeleket alkalmaznak, amelyek könnyen hozzáférhetők és olcsók.

A DMX szabvány fejlődése

1986-ban, a USITT (United States Institute for Theatre Technology, Inc) megalkotja az első DMX-512-es szabványt. Ezt a vezérlési rendszert az iparban használt rendszerirányítási protokollok alapján fejlesztették ki, 512 darab dimmer vezérléséhez. Ezen a szabványon 1990-ben hajtanak végre főbb változtatásokat. A rendszer közben nemzetközileg is elterjedté vált a szórakoztatóiparban. Az eredeti szabvány azonban csak dimmerek vezérlésének elvét fogalmazta meg, holott a gyakorlatban sok más berendezés vezérlésére is alkalmazták. A későbbi verziók fejlesztői már felismerték ezt a tényt és az egyéb berendezések vezérlésére is adtak instrukciókat.

 1998-ban újabb változtatások váltak szükségessé, amit már egy nemzetközileg elismert szervezet végzett el, hogy a szabvány minél szélesebb körben elismert és használható legyen. Emiatt az USITT átruházta a jogokat az ESTA (Entertainment Services and Technology Association) nevű szervezetre. Az ESTA TSP (Technical Standards Program) vezérlési protokollokkal foglalkozó csoportja megalkotta az új szabványt, amelyet az akkori technikai lehetőségekhez igazítottak, természetesen szem előtt tartva a korábbi rendszerekkel való kompatibilitás kérdést. Nagyon sok, technikaliag megvalósítható lehetőség pont azért nem került szabványosításra, mert ezzel inkompatibilissé tették volna az addig telepített rendszerek egy részét.

 Fontos megemlíteni azonban, hogy a szabvány megfogalmazása szerint a protokoll csak fény– és az ehhez kapcsolódó berendezések vezérlésére alkalmas. Nem alkalmazható azonban veszélyes berendezésekhez, amelyek fizikai sérüléseket okozhatnak, mint például a pirotechnikai eszközök.

A DMX rendszer általános működése

Mint azt már korábban említettük, a DMX-512 rendszer digitális jelsorozat segítségével vezérli a különböző berendezéseket. Minden egyes végponti berendezésnek külön elektronikus címe van. Amikor egy ilyen végpontot akarunk vezérelni, akkor az adatfolyamban először megadjuk a végpont azonosító kódját, majd rögtön közöljük vele a vezérlési információt, vagyis azt, hogy mit is akarunk végrehajtani. Az adatfolyamban ezután a következő végpont címe és vezérlési információja következik. Az adatátvitel soros aszinkron rendszerben történik.  A soros átvitelből adódóan nehézséget okoz az, hogy minden berendezésnek meg kell várnia, míg az előző eszköz vezérlő jelei lefutnak, csak aztán kapja meg a következő berendezés a rá vonatkozó vezérlési információt. Az adatátviteli sebesség 0.25 Mbit(sec (0.8 Mbit(sec), amiből látható, hogy a rendszer meglehetősen lassú.

 A DMX rendszer nagy hátránya, hogy csak egy irányban képes adatokat továbbítani, tehát nincs visszajelzés a konzol felé. Nincs információ arra nézve (feedback), hogy az adatok valóban megérkeztek-e a célberendezéshez és az a feladatot végre is hajtotta a vezérlési információnak megfelelően. Előfordulhat például, hogy a vezérlőpult hibátlan adatokat továbbít a dimmerek felé, azonban egy kábelprobléma miatt a jel azokhoz nem jut el. Ekkor a vezérlőkonzor nem érzékel problémát, a dimmerek viszont nem hajtják végre a vezérlési utasítást. Az operátor nem tudja, hogy valami probléma van, hiszen nincs visszajelzés. Az ilyen – csak egy irányú kommunikációt megvalósító – rendszerek idegen kifejezése openloop rendszereknek is nevezik. A DMX-512-es vonal – ahogy a nevéből is következik – 512 csatornát képes vezérelni. Egy eszköz esetében mindig annyi vezérlőcsatornára van szükség, ahány funkciós a végpont. Ha például egy „intelligens” lámpa 36 funkciós, az azt jelenti, hogy 36 csatornát foglal el a DMX vonalon. Egy mai színváltó hármat, míg a dimmer egyet. A DMX rendszer sorba fűzhető, ami azt jelenti, hogy egy vonal 12 – sorba kötött, egymás után kapcsolt végpontot tud tévesztés-mentesen kiszolgálni, de már ekkor is észlelhető működésbeli lassulás. Ha figyelembe vesszük azt a lehetőséget, hogy egy berendezés akár 36 DMX csatornát is lefoglal (pl. Clay Paky „késes” fényvető) akkor megállítható, hogy  a rendszer által biztosított 512 csatorna sokszor bizony nem elegendő. Ez azonban érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a szabvány megalkotásakor a tervezők még nem gondoltak a sok csatornás intelligens lámpákra, motoros vezérlésű kengyelekre (yoke), automata – hűtésű színváltókra. Amennyiben a világítási rendszer vezérléséhez egyetlen DMX vonal nem elegendő, úgy több DMX-512 vonal is alkalmazható. Ilyenkor a csatornák belső címzése egyformán 1-512 lesz, minden vonalon. Ez azt jelenti, hogy pl. két vonal alkalmazása esetén a fényvezérlőpult az első vonal címzéseit 1-512-nek jelzi, míg a második vonal csatornáit 513-1024-ig kerülnek kijelzésre. Fontos azonban, hogy a fényvezérlőpult, mindkét vonalat egyaránt 1-512-ig címezi. Ezt figyelembe kell venni tervezéskor, illetve a rendszer használatakor, hiszen a vonalak beazonosítása nélkül ebből könnyen keveredés lehet. Egy mai korszerű fényvezérlőpult akár 12 DMX vonal kiszolgálására is képes, ami 6144 csatorna használatát teszi lehetővé.

A DMX adatcsomagok felépítése

A DMX 512-es vezérlőjel csomagok (slotok) átvitele egymás után, sorrendben történik, kezdve a 0. slottól a – legutoljára végrehajtandó – 512-s sorszámúig. Mielőtt az első adatot továbbítanánk, a rendszer Reset (alaphelyzetbe állító) utasítást továbbít, ami egy szünetjelből (Break), ezt követően egy szünet utáni kiegyenlítő jelből (Mark after break) és egy indító (Start) jelből áll. Egy érvényes DMX 512 slot értéke a NULL START kód után 0 és 255 decimális érték között változhat.

Az adatátviteli forma minden egyes adat átvitelére az táblázatban látható.

A szünetjel az idő diagrammban úgy definiálható, mint egy magas szintről alacsony szintre történő átbillenés, amit egy 88 ms (vagy annál nagyobb) hosszúságú alacsony szint követ, majd egy újabb, alacsony szintről a magas szintre történő átmenet következik. A BREAK jel egy új csomag kezdetét jelöli.

MARK AFTER BREAK (szünet utáni jel)

A MARK-jel szerepe az idődiagramban, hogy a BREAK jelet és a STOP kódot elkülönítse egymástól. A szabvány úgy fogalmaz, hogy ennek a jelnek az időtartama ne legyen kisebb, mint 8 ms, és ne legyen nagyobb, mint 1 másodperc. (Megjegyzés: az 1986. szabvány még 4 sm-ot említ, ezt az 1990-es kiadásban módosították 8 ms-ra, hozzátéve annak a lehetőségét, hogy a jelfogadó berendezések továbbra is felismerjék a 4 ms-os jelet is, így biztosítva a kompatibilitást a korábbi rendszerekkel.) Ezt a jelet minden jeladó berendezésnek elő kell állítania és minden fogadó-berendezésnek fel kell tudni ismerni, a megbízható működés érdekében.

START CODE

A START kód az első bájt, ami MARK AFTER BREAKE jelet követi. Az eszközök együttműködése legnagyobbrészt a NULL START kód használatának köszönhető. A NULL START kód 8 bit (1 bájt) hosszúságú és csak nulla értékű biteket tartalmaz, ezért nevezik NULL bájtnak is. A DMX -512 szabvány kidolgozói lehetőséget biztosítottak arra, hogy az eltérő START kódokat is használhasson a rendszer. (Alternate START codes) Ezeket a START kódokat azonban regisztráltatni kell, amelyeknek a metodusát a szabvány írja elő. Ma már nem jellemző az eltérő kódok alkalmazása, a különböző gyártók egységesítik a kódot, ezzel biztosítva a rendszerelemek kompatibilitását.

BREAK-TO BREAK SPACING (szünettől szünetig időintervallum)

Az időintervallum bármelyik BREAK jel kezdetének a lefutó élétől a következő BREAK jel lefutó éléig nem lehet kevesebb, mint 1196 ms vagy több, mint 1.025 sec.

Definiált vonalállapot az adatcsomagok átvitele között (Mark After Break)

Minden adatcsomagnak, amely átvitelre kerül a vonalon, tekintet nélkül a START kódra vagy az adat hosszára, a BREAK, MARK AFTER BREAK, és START kód szekvenciával kell kezdődnie (lásd fenn).

Egy adatcsomag utolsó adat-slotjának a második STOP bitje és a BREAK jel kezdetének a lefutó éle közötti időtartam 0 ms és 1 másodperc között változhat. A vonalnak kijelölt állapotban kell maradnia ezen idő intervallum alatt. Az adóberendezések nem állítanak elő többszörös BREAK jelet az adócsomagok között. A fogadó berendezéseknek viszont képesnek kell lenniük előállítani az eredeti csomagokat többszörös BREAK jelek esetén is, amelynek az átviteli vonalon történt valamilyen hiba miatt keletkezhetnek.

A DMX adatcsomagok feldolgozása

Az adatvonalon a slotok száma nincsen minimalizálva. Az adatcsomagban bármennyi, 512-nél kevesebb számú adat-slot átvihető, ha kielégíti az idődiagramban definiált időzítés értékeket. Az időintervallum, amely az adatcsomagban bármely két adat-slot átvitele között eltelhet 0 msec és 1 sec között változhat. A vonalnak ezalatt az üresjárati idő („idle time”) alatt kijelölt állapotban kell maradnia. A jelfogadó berendezéseknek képesnek kell lenniük olyan adat slotokat is fogadni, amelyek között nincsen üresjárati idő.

Adatvesztés és hibakezelés

Amennyiben a jelfogadó berendezés nem érzékeli a RESET szekvenciát (BREAK, MARK AFTER BREAK és START kód) – egy másodpercen belül a megelőző RESET szekvenciától mérve – akkor indokolt adatvesztésre gyanakodni a bemeneten. A szabvány nem ír elő konkrét hibakezelési eljárást, de a gyártóknak garantálniuk kell, hogy beépítettek valamilyen adatvesztő kezelést a rendszerbe. Minden jelfogadó berendezésnek megfelelően kell működni, amennyiben az átvitel folyamatos és az adatcsomagok érvényesek, bármilyen slot értéket is tartalmazzanak. Néhány (olcsó) berendezés úgyis biztosíthatja az előírt működést, hogy nem minden egymást követő DMX-512 csomagot dolgoz fel (mert lehet hogy erre nem is képes). Ezen berendezések működésének velejárója, hogy szükséges valamennyi idő, amíg a csomagok adatai kicserélődnek. Ez a késleltetés megengedett, azonban a gyártóknak világosan fel kell ezt tüntetni a berendezések útmutatóiban.

Évadnyitó. Egyből reklám a forgatás... :)) fényeket, meg a szélgépet kellett belőni. Nem olyan egyszerű ám mint gondolnánk, pl. a végén a tapsnak nem volt elég ám a rendes nézőtéri világítás, hanem be kellett forgatni egy csomó színpadi lámpát mert kell a fény a kamerának.

Azontúl karbantartással, meg pakolással kezdődött a munka, letöröltünk, kompresszorral kifújtuk az összes lámpát, robotokban izzócsere, meg visszaraktuk amiket a nyári mókák miatt le kellett szedni. Majd az új pult tanulása, "megfejtése". Jó pár dologra rájöttem a nyáron a GrandMA-n, forumokról, helpből innen-onnan összekukázva. Van egy egész jó helpje, a pultról eltudod érni az egész kézikönyvet, rákeresni stb. Hát nem volt egyszerű, egyrészt mert van a pultnak pár érdekessége, meg egész más is a metodikája mint a Compulitenak, ahogy a többiek használni szeretnék. Hát nem lehet elsősorban színházas pultnak mondani. Hagyományos dimmerek programozása az egyszerű mint a kutyafüle, a gondok inkább a komolyabb robotlámpás dolgokkal vannak, ugyanis itt van egy úgy nevezett "Tracking" ami kb. egymásra épülő memóriákat jelent. Röviden azt jelenti hogy alapbeállításokkal az aktuálisan elmentődő jelben benne van az összes addig az előadásban használt lámpa. Ha nem mentettük el nulla értéken akkor be jön. Erre a neten sikerült találnom egy elég bonyolult macrot (ez egy parancssor amit egy gombhoz lehet rendelni, valahogy így néz ki a lényege, de azóta már ki kellett egészítenem... )


Macroline 1: On Channel Thru If PresetType "dimmer"
Macroline 2: On Fixture Thru If PresetType "dimmer"
Macroline 3: SetUserVar $cue = ("Hanyas jel?")
Macroline 4: Store Cue $cue If PresetType "dimmer" EndIf /merge /cueonly /use=All
Macroline 5: Store Cue $cue If - PresetType "dimmer" EndIf /merge

Ami problémát jelentet hogy úgy akarjuk használni a robotokat hogy azok maguktól bekészüljenek pozícióval, színnel stb az előző jelben amikor még nincs fényértékük - ne kelljen ezt kézileg beállítani minden intelligensen minden jelben. Valamint amikor elhúzok a jelet akkor csak a fényerőt vegye el, a pozíciója ne menjen vissza az alap "home"/"center" pozícióba... Szóval kicsit nem egyszerű, főleg amikor valaki a többiek közül mindenképpen azt a gombot akarja megtalálni amit a compuliten használt - nehéz elmagyarázni hogy itt máshogy kell kicsit gondolkozni.

Az első bemutató, az új pulttal, a macroval sikerült normális tempoba programozni, ami gond volt utána a korrekcióknál az említett tracking miatt hogy ha egy jelben rossz beállítással módosítottak a többiek akkor az megváltoztatta az intelligensek beállításait a következő a jelekben is ahol nem akarták. Vagy ha arrébb mozdították a lámpát a következő jelben visszament a régire... szóval nem egyszerűűűűű. :)

Most meg már a stúdió teremben voltunk, az én darabomon dolgoztunk. Ami kicsit nehéz, ugyanis a jövő pénteki bemutató ellenére az utóbbi 3 napban csak a darab második felének a rendelkező próbáját sikerült látni... a rendező mondott egy csomó "ez jó lenne" dolgot, felraktunk basszott sok lámpát, hoztunk a nagyszínpadról is át, elvileg jól kéne kinéznie, de kérdés hogy a darabban lesznek-e olyan szituációk amikben ki lehet használni, mert kezd az az érzésem lenni hogy a végén csak egy csomó totál lesz, hogy mindenhová jusson fény ahová járkálnak a színészek és nem látszik az egészből semmi, szét mos minden mindent. (U.i. valahogy így is lehet :D)

A kedvencem az ablakon bevilágító lámpa. Nem nem a díszletnek egy ablakán hanem maga a terem ablakán... oké akkor nézzük hogy a szomszéd épületben hová lehetne tenni egy AAAltmant. Mondjuk ide. ÁÁÁ nem jó, arrébb kéne. Át-vissza - na hogy néz ki?? Rendező: még arrébb kéne. JÓÓÓ vissza, következő ablak. Vissza: Noos? - Nem lehet még arrébb tenni? - Nem. Nincs több ablak, vége az épületnek innnen. Oké.

Ja és hogy adjuk be és vegyük ki...??? ŐŐŐ távvezérlős cucc No. 1.: Nem működik. Jó akkor telefonálj, mikor bedugjam és mikor lehúzzam odaát. Jóóó. Mire megjön az eszköz ami bír annyi métert ami kell, le is megy a bemutató, szépen személyes telefonos lámpa "dimmereléssel".

Az ember csak úgy képes a látásra, ha fény érkezik a szemébe. A látáshoz tehát  szükséges valamilyen fényforrásra.
A világító test az ún. elsőrendű fényforrás, közvetlen energiasugárzó; a megvilágított test pedig, ha a ráeső energiát visszaveri, ún. másodrendű (közvetett) fényforrás.
Természetes fényforrás a Nap, a Hold.
Fényt adnak az izzó testek, a ritkított gázzal töltött fénycsövek elektromos áram hatására stb.
(mesterséges fényforrások). A fény a fényforrásból hullámokban, minden irányban egyenletesen terjed szét. E hullámok egymástól hullámhosszukban és frekvenciájukban térnek el, és e két tényező határozza meg
bét a sebességet A hullám ( c ) terjedési sebessége egyenlő a hullámhossz ( λ lambda ) és a frekvencia (ν nü )
szorzatával. Vákuumban a fény sebessége megközelíti a 300 000 km/s sebességet ( C = 299792458 Vákuumban a fény sebessége megközelíti  a 300 000 km/s sebességet. ( C = 299792458
m/s)

A fényterjedés sebessége levegőben vagy átlátszó közegen áthatolva csökken az adott közeg A fényterjedés sebessége levegőben vagy átlátszó közegen áthatolva csökken az adott közeg törésmutatójától függően.

Fényhullámok visszaverődése és törése új közeg határán
A fény nem kerüli meg a testeket, viszont némelyiken átmegy. Az ablaküveg, a víz, a levegő átlátszó. Az átlátszó anyagból készült elég vastag réteg már nem átlátszó: elnyeli a beléje hatoló fényt. Az óceánok fenekén ezért van teljesen sötét. A ködön, tejüvegen, zsírpapíron átjön a fény, de rajtuk keresztül nem tudjuk pontosan kivenni
a tárgyakat. Ezeket áttetsző anyagoknak mondjuk.  Ha egy fényáteresztő felületre fény esik a felület Ha egy fényáteresztő felületre fény esik, a felület a ráeső fény egy részét visszaveri (reflexió), egy részét elnyeli (abszorció), egy részét pedig átbocsátja (transzmisszió) átbocsátja (transzmisszió).

Fényvisszaverés (reflexió)
A sugárzás visszatérítése valamely felületről anélkül, hogy monokromatikus összetevőinek frekvenciája megváltoznék függ a felület anyagi minőségétől, a felület szerkezetétől és a fény hullámhosszától.
A fényvisszaverődés törvényei: y y
- A beeső fénysugár, a beesési merőleges és a visszavert fénysugár egy síkban van.
- A beesési szög megegyezik a visszaverődési szöggel; α = α

FORRÁS http://www.pelyhe.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&download=58:01-fenytan-1-2-2010-2011&id=10:vilgts-s-fnyszablyozstechnika&Itemid=61

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151221552904569.544675.231601949568&type=3

Tegnap két felvonás között -mikor is le kell menni a színpadra berakni két cp62-es altmant meg két ledest- fogom a fejgépház kilincsét és nem nyílik az ajtó... "mii vaaan?? bazd meg nézd meg te is" -"elromlott a zár!... pff ki kell másznod" - a fejgép szobácska tetejére (ahol van még néhány színpadra világító lámpa) "és leugranod a nézőtérre..."  Na azért finoman leereszkedtem, szerencsére nem pont egy néző fejére, már kimásztak legtöbben...

és rohanás lefele. Közben a társam felhívta a pultost, aki a kisokosával felfeszítette a zárat... :D jó ki móka, már kezdtem unatkozni...

A szög amelyből megvilágítjuk a színészt befolyásolja a nézőt, hogy dramaturgiailag mit érzékel felőle. Az az irány, ahonnan a színpadot, illetve a színészt megvilágítják, teljesen megváltoztathatja azok megjelenését. Fényiránynak nevezzük az oldalvilágítást, felső világítást, ellenfényt, stb. A fény megváltoztatja a személyek, tárgyak hatását és ily módon formaadó közegként funkcionál.

Szembefény (frontvilágítás)
Csak a lapos szembefény az, ami a szereplőnek pontosan az arcába világít, kisimítja, és
egyhangúvá teszi az arc vonalait. Ha a szereplőt hegyes szögben felülről világítjuk meg,
akkor az előfény  úgy hasznos, mihelyt a szemei a szemgödör árnyékába tűnnek el. Az
előfénynek azonban soha nem szabad túl világosnak lennie, mert különben zavaró
árnyékok képződnek a színpadon

Előfény II. (frontvilágítás)
A színésznek lehetőleg természetesen kell kinéznie (főleg az arcának), ezért a fényvetőket
körülbelül 45 fokos szögben a színész arca fölé, és 45 fokban a színész arca mellé
helyezzük. Elkerülhetjük a túl erős árnyékokat, ha két fényvetőt alkalmazunk minden oldalon
45 fokos szögben. Ehhez profil- és zoom fényvetőket használjunk.

Oldalvilágítás - Élfény - "Utca"

A fényvetőket vagy a színész mellé vagy a színész fölé egy oldalon állítják
fel. Az oldalvilágítás a színész színpadon történő szemléletes megjelenítését történő szemléletes megjelenítését
szolgálja. Ha oldalra fordul, a fény az arcát megvilágítja. Oldalvilágítással tehát nagyon jól létre lehet hozni a térbeliség érzetét.

A fejmagasságban lévő oldalfényt gyakran különleges effektusokhoz használják, hiszen ekkor a fény körülöleli a színészt. Ezt a hatást Pc és Fresnel fényvetőkkel, vagy kisebb
profilokkal érik el, ami leginkább tánc- és balettelőadásokon érvényesül. Ennek ellenére profilokkal érik el, ami leginkább tánc és balettelőadásokon érvényesül. Ennek ellenére azonban elég természetellenesnek hat és az a hátránya, hogy a színészek a szó szoros
értelmében árnyékba kerülnek.Élfény Fresnel / PC fényvetővel
hideg kék és meleg sárga élfények
piros és zöld

Ellenfény (gégen)

Az ellenfény olyan fényforrásból jön, ami a színészt hátulról világítja meg, és a formaadó hatást fokozására szolgál. Az erős ellenfény a
színész feje és válla körül fényes keretet hoz létre és kiemeli őt a háttérből. Ha a jelenetet színesen akarjuk megvilágítani anélkül, hogy a
szereplő arcszíne természetellenesnek hasson, akkor színes ellenfényt kell használni, a szembe fényt pedig fehér színűre kell hagyni Ellenfényt fényt pedig fehér színűre kell hagyni.

Ellenfényt profil-fényvetőkkel, vagy 2-2,5kW Pc ,
nagytereknél 5kW Pc vagy Fresnel fényvetőkkel
lehet létrehozni. Alkalmaznak még erre a célra
Svoboda, vagy PAR fényvetőket is.Felső fény Felső fény
Ezt a világítás fajtát a fő világítás
miatt kialakuló árnyékos helyek kiegészítésére, megvilágítására, illetve
fényátmenetek kiegészítésére használják.
Ezt többnyire PC és Fresnel fényvetők segítségével valósítják meg. segítségével valósítják meg.
csúcs fény A megformálást szolgálja, erős kontrasztokat hoz létre, mivel csak a kiálló tárgyakat világítja
meg. Így pl. a gyilkos tőrét, vagy egy katona sisakját nagyon jól kiemelhetjük vele.

Sziluett (árnyék)
Ha a szereplőt árnyékszerűen akarjuk megjeleníteni, akkor csak a színpad hátsó részét
világítjuk meg. Az ez előtt játszó színész a nézők számára árnyékként jelenik meg. A háttér
célzott megvilágításához horizont lámpákat alkalmazunk, szimmetrikus vagy aszimmetrikus tükörrel.

Rivalda, Alsó fény
Alsó fényt ma már csak nagyon ritkán alkalmaznak, mivel viszonylag természetellenes hatást kelt.
Speciális effektusoknál azonban célzottan használhatók, pl. ha egy csoportot akarunk ábrázolni,
aki a tábortűz mellett ül vagy ha a színészek csak alulról történő megvilágításával félelmetes aki a tábortűz mellett ül, vagy ha a színészek csak alulról történő megvilágításával félelmetes
hangulatot szeretnénk elérni. Erre különleges lábrivalda testek állnak rendelkezésre.

FORRÁS, képekkel: http://www.pelyhe.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=section&id=1&Itemid=61

Sikerült találni egy fasza macrot (ha már az alap mentési beállítások nem jöttek be, robot bekészülés, tracking, miegymás nyalánkság folytán...):

Macroline 1: On Channel Thru If PresetType "dimmer"
Macroline 2: On Fixture Thru If PresetType "dimmer"
Macroline 3: SetUserVar $cue = ("Hanyas jel? > PLEASE")
Macroline 4: Store Cue $cue If PresetType "dimmer" EndIf /merge /cueonly /use=All
Macroline 5: Store Cue $cue If - PresetType "dimmer" EndIf /merge

Aranyos.