Hát az nagy "truváj" hogy bemutató előtt háromnegyed hatig próbálunk és utána rakok még fel lámpát meg programozok - nézők előtt látom először jelenetben az új fényváltásokat, uncsi...

"-Amíg nem készültem el a sötétben, ne adjátok fel a fényt, majd csinálok egy ilyet és akkor.
-Olyankor mi sem látunk téged, sötét van.... ":D

Díszlet világítási kép jellemzése: "Most már úgy néz ki a háttér mint amikor a kutya elvetél".

Nos jó pár nap és megőszült hajszál után írnék egy kis legalábbis figyelmeztetést, aztán javaslom mindenki győződjön meg róla maga vásárlás előtt (olcsó és ááállítólag mindent tud, minek drágább pult? - éljenek a gazdasági vezetők!) hogy velem vagy a pult készítőivel van a hiba.

Nos volt már szerencsém egy-kettő fénypulthoz, de hogy a tervezőknek is az erősen kétséges számomra. Akármilyen olcsó, egy kicsit komolyabb felhasználásra semmiképpen sem ajánlom. - 24-nél több egység használata (pl. 48 dimmer...) kínszenvedés. A 24 húzó alatti 1-től 24-ig gombbal lehet kiválasztani az \"eszközöket\", oldalakat léptetve lehet a következő 24-re menni. Ám a monitoron a számozás nem változik, így egyre komolyabb fejszámoló képességre lesz szükségünk (vagy papír cetlikre). Egyébként van egy numerikus billentyűzet ami kézen fekvő is lehetne, de azzal csak dmx címet lehet beadni (hogy hogyan vegyem el arra sehogy se tudtam rájönni...A magyar nyelvű kézikönyvet kínaibbnak mondanám mint a legtöbb gyártó angol nyelvűjét...)

A másik achilles-sarok pult sehol sem jelzi hogy record gomb megnyomásakor mégis miket ment (ezt nevezik más pultok \"aktív\" értékeknek) bár ha jelezné se nagyon tudnánk ezeket befolyásolni. Pl. egy robotlámpa pozícióját és dimmerjét két külön húzóra szeretnéd tenni. Nos ahhoz hogy a pozíciót beállítsd fényerő is jól jön. Utána hiába tekered le, a fényerő nulla értéken elmentődik a húzóra - ez a nulla érték pedig összeütközik a másik húzóval. (HTP protokollról nem hallottak úgy tűnik). Úgy is próbáltuk hogy dimmerként kezeljük a robotokat, de úgy is grimbuszos volt.

Kitörölni húzokat is igazi ujj munka shift nyomvatartása közben egy gomb és utána vagy még kettő gomb... végig menni így az összes gombon jó móka...

\"1024 egység kezelése, egységenként max. 48 csatornával.\" Ahogy írják a termék leírásban egyébként nem tudom hogy lehet legalábbis nekem hogy jól emlékszem 9 oldal van, 9x24=216

A korrektség jegyében hozzátenném hogy interneten találtam már olyan embert aki nagyon meg volt vele elégedve, szereti meg minden, de arról hogy milyen elvárásokkal, igényekkel használta arról vannak kétségeim. Ép ellenkezőjét is hallottam eleget, van akinek csak porosodik mert nem bizonyult használhatónak. Mindenki döntsön maga...

Forrás http://www.xlr.hu/c255/Nagy_igenyekhez__nagy_fenypultok___8211__1__resz/ETC_Congo/1

Szerző: Kiss Péter 2009 - Művészetek Palotája

TARTALOM:

ETC CONGO, COMPULITE VECTOR, AVOLITES DIAMOND 4

+Grand Ma dot2, Chamsys, Cerebellum más szerzőtől röviden

ETC Congo

Dátum: 2009. március 5. 16:20, csütörtök - pepelight 

Elég ritkán kerül ki valóban új fejlesztés a gyártóktól, többnyire a meglévő pultjaikban cserélgetnek szoftvereket, és apró ráncfelvarrásokkal teszik vonzóbbá a termékeiket. Az utóbbi időben csak néhány olyan termék került a piacra, ami belefér a nagypult kategóriába. (Persze egyéni megítélés kérdése is lehet, mit nevezünk nagy pultnak. Én a több ezer csatornás, a professzionális felhasználást szem előtt tartókat sorolom ide, és ezek általában négyzetméterre is komolyabb területeket jelentenek, így fizikailag is nagypultok.)

Ebben a sorozatban három nagypult kerül majd bemutatásra, bár közel sem csak ez a három gyártó képviseli a piacnak ezt a szeletét. A választás inkább a különböző megközelítések okán esett ezekre a típusokra, illetve azért, mert ezek a pultok deklaráltan a multifunkciós felhasználhatóságot kívánják megjeleníteni. A három pult különböző megközelítésben, olykor markánsan eltérő filozófián keresztül ad válaszokat a felmerülő igényekre.
A sorozat elsőként bemutatkozó tagja az ETC égisze alá került AVAB fejlesztők CONGO nevű új pultja. (Terveink szerint a sorozat következő tagja a COMPULITE VECTOR, majd az AVOLITE DIAMOND 4 lesz.)

Aki elsőként valamelyik AVAB pulton keresztül ismerkedett meg a fényvezérlők belső világával, programozásával, az talán szerencsésnek is mondhatja magát. A távoli északon élő skandináv népek valahogy tisztábban (letisztultabban?) látják a világot, és törekednek az egyszerű megoldásokra. Én elsőként AVAB-on tanultam meg programozni, és bár később rengeteg különböző pult lelkét is sikerült megértenem, mégis az „egyszerű” nekem az AVAB maradt.
Mint az talán közismert (ebben a szakmában legalábbis), az amerikai ETC bevásárolt itt Európában, és a német Transtechnik megvásárlásával együtt az AVAB fejlesztő csapatát is házon belülre kanyarította. Ezután kezdett bele egy új, kifejezetten a kontinens igényeihez igazított vezérlőpult fejlesztésébe. (Azt azért érdemes elmondani, hogy akár a skandinávok a mediterrán népektől, úgy Európa is jelentősen különbözik Amerikától, így aztán nehezebben is ment a pultok eladása az öreg kontinensen.)
Ami elsőként elkészült, az a kezelőfelület, maga a hardver, ezt már két éve meg lehetett csodálni a frankfurti kiállításon. Írtam is pár sort akkor róla, de valójában még csak a leendő felhasználók reakcióit tesztelték.
A pult színe általában meghökkenti azokat, akik először találkoznak vele, a lilás-kék szín mindenesetre bátor választás (bele lehet magyarázni a CONGO-BLUE színfólia árnyalatát, de kell hozzá képzelőerő…).
A kezelőszervek nagyon kifinomult megoldásokat takarnak, és valóban minőségi anyagokból készültek. Eddig ezen a pulton találtam a legjobb potmétereket, pedig találkoztam már sok hasonló kategóriájú vezérlőpulttal. Az adatok bevitele a már megszokott felületen keresztül történik, az LCD ablakokban megjelenő adatok is nagyon hasonlítanak a legutóbbi pultokon megtalálható megoldásokra, így az „öreg” AVAB-osok is rögtön eligazodnak. Persze a bevált megoldásokon kár lenne változtatni, így az igazi újdonságokat a vezérlőszoftver és annak környezete jelenti: eddig a cég pultjai DOS operációs rendszert használtak, és ezzel még nagy csatornaszámok mellett is igazán megbízhatóan tudtak üzemelni. Az új igények (talán sajnos…) az ablakos operációs rendszer felé kényszeríttették a fejlesztést, így ma egy szinte irodai operációs rendszer uralja a szoftver felületét.

Persze az ETC is tisztában van azzal a félelemmel, amely az irodai megoldásokhoz fejlesztett operációs rendszerrel szemben megfogalmazódik a professzionális felhasználók irányából, így mindent megtettek, hogy elrejtsék azt a felhasználók szeme elől.
A képernyőn megjelenő felület egyszerű, jól áttekinthető, és mentes minden, az irodákban megszokott ikontól, megoldástól. Azt is mondhatnám, hogy amit csak lehetett, átvettek a régi DOS programból, csak most szépen körberajzolgatták az eddig kopasz karakterekből és számokból álló mezők tartalmát. Az a megoldás is átöröklődött, amely szerint minden eszköz azonos kezelésben, egy sorszámon keresztül kerül kiválasztásra, így a hagyományos dimmerek és a különböző egyéb eszközök is egy felületen keresztül érhetőek el, függetlenül az elfoglalt vezérlőcsatornák számától. Ez nagyban leegyszerűsíti a különböző eszközök együttes kezelését, csak be kell írni a számot, megadni az értékeket és rögzíteni a beállításokat. A képernyőkön megjelenő ablakok természetes áthelyezhetőek, több fül is megnyitható, így elég gyorsan ki lehet alakítani az adott feladathoz leginkább megfelelő megjelenítéseket. A pult közepén egy többfunkciós golyó található, amely az épp képviselt módozat függvényében változtatja a színét: lehet a kurzor mozgatására hivatott egér, a robotlámpákat pozícionáló track-ball, vagy a listákat görgető kerék is.
A hagyományos áramkörök kezelésére a régen bevált módszereket teszi elérhetővé az új szoftver is, és ez tökéletesen meg is felel. A robotlámpák kezeléséhez az előző pulton (AVAB PRONTO) már megismert LCD képernyő és négy kerék áll rendelkezésre, sajnos nem használták ki a grafikus felület nyújtotta előnyöket, még nem lehet a gobókat ikonokon keresztül kiválasztani, maradt a nevek listázása. (Ezt nem nagyon értettem, az ember képfelismerő képessége sokkal gyorsabb megoldásokat tesz lehetővé, mint a gobók neveinek böngészése, a grafikus felület pedig már könnyen és gyorsan elérhetővé tenné ezeket a szolgáltatásokat.)
Azt a filozófiát már a legelső AVAB pultok is képviselték, hogy a gyors eléréshez a gombok a legmegfelelőbb eszközök. Ez mára igazán kifinomult, és még ezen a hatalmas, több száz eszköz egyidejű kezelésére termett pulton is villámgyorsan lehet elérni a különböző funkciókat, a megfelelő gombokon, gyors-billentyűkön keresztül. A rugalmas felhasználói felületen természetesen már definiálhatóak a gombok, különböző funkciók rendelhetőek az egyes kombinációkhoz is.
A paletták és dinamikus effektek használata is az előző generációs SAFARI szoftverből került be, itt is bármilyen paraméterre rá lehet küldeni az előre megírt mozgásokat, majd menet közben beállítani a szükséges futási paramétereket.
Amit egy picit hiányoltam, az pont a grafikus felület képességeinek kiaknázása: bár nagyon jó az új, végre nem veri ki az ember szemét a képernyőn megjelenő kép színvilága, de a képekhez, grafikus elemekhez szokott ember hiányolja az ikonokat, képeket, grafikonokat.
Egy igazán szép megoldás azért található: az átúszásokat megjelenítő képről gyorsan és egyszerűen leolvasható, hol is tart az időzített memóriák átúsztatása: az egész esemény egy idősávon jelenik meg, ahol az úszás profilja, ideje, sőt, még a várakozások és csoport-paraméterek ideje is nyomon követhető.
Ehhez kapcsolódik a már korábbi pultokról átvett, itt két félkörre telepített JOG, amivel a két átúszó memóriát lehet megfogni, gyorsítani, lassítani, vagy akár megfogni az átúszás idejét. Ennél gyorsabb és egyszerűbb beavatkozási lehetőséget azóta sem tudott senki kitalálni.

A csoportok képzése és hozzárendelései természetesen és gyorsan elérhetőek (aki nem szokott az AVAB filozófiájához, annak is csak pár percig tart megjegyezni, hogy itt nyomva kell tartani a fontosabb gombokat a funkciók gyors eléréséhez), a húzók felett az LCD kijelzőkön a csoportok neve is megjelenik, így nem feltétlenül kell papírcsíkokra írogatni az adott húzó funkcióját. (A tesztelés során itt találtam egy szoftver-hibát, néha elfelejtette a feliratokat, ha lapozgattam az oldalak között. Gondolom a következő frissítéssel kijavítják ezt.)
A pult felső részén további húzók és gombok adnak felületet a robotlámpák funkcióinak gyors, élő eléréséhez, illetve különböző előre definiált programok futtatásához.
Gyakorlatilag háromféle terület kezeléséhez találunk gyors, és általában egyszerűen elérhető megoldásokat: mind a hagyományos fényvetők, mind a robotlámpák, valamint a mára egyre komolyabb területet meghódító média-eszközök számára.

Sajnos csak néhány órán keresztül tudtam játszadozni, nem is igazán élő körülmények között, de nagyon sok fontos dolgot ki tudtam így is próbálni. Azok a képességek, amelyekre egy gyorsan pergő élő esemény lebonyolítása közben merül fel igény, talán így nem is derülnek ki, de az első benyomás nagyon jó, kész vagyok hinni a prospektusok ígéreteinek, ez valóban egy komoly feladatok leküzdésére termett vezérlőpult.

Már elérte a „forgalomba helyezés” állapotát, kereskedelmi forgalomban is megvásárolható. A „kész” állapothoz még biztosan szükség lesz néhány szoftver-frissítésre, de ez manapság teljesen megszokott dolog. Reméljük, hamarosan megjelenik valamelyik hazai felhasználónál is, és gyűlhetnek a végfelhasználók tapasztalatai is!

A következő számban egy olyan pult bemutatása következik, amely sok-sok hónappal ezelőtt került hasonló állapotba, és mára túl van azon az időszakon, amelybe a CONGO még csak most kezd bele. A folyamatos szoftvercserélgetés, ötletparádé és hibajavítás után a Compulite VECTOR pultja elérte a „nagyon jól használható” szintet, és talán közelít a „kész” állapot felé.

Technikai paraméterek:

• 6144 csatorna (12 DMX vonal)
• 3072 eszköz kezelése
• 9999 preset (memória, jel) tárolása
• 999 makró, effekt, sequence, master page tárolása

Kimenetek, támogatott szabványok:

• 2 DMX-512 Port (RDM Ready)
• 1 Ethernet: (ETCNet2, Avab, ArtNet, ACN-ready)
• APN Connector (Avab Peripheral Network)
• USB multipurpose bus (4 ports)
• Remote Focus Unit (Radio RFU)
• Phone Remote
• MIDI In/Out (MIDI Timecode, MIDI Show Control)
• Audio In/Out
• fizikai méretek: 1 méter 13 cm széles, 63 cm mély, és 16 cm magas, a monitorok nélkül. Ehhez 37 kilogramm súly társul, így elég nagynak nevezhető ez a pult

(folytatjuk)

Kiss Péter
Művészetek Palotája

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Compulite fényvezérlők

Dátum: 2009. március 31. 9:47, kedd - pepelight 

Folytatódik a megkezdett sorozat, ismét egy nagyméretű, komoly tudással felvértezett vezérlőpult kerül górcső alá

A COMPULITE filozófiája alapvetően különbözik az AVAB megoldásaitól, de ez nem jelenti, hogy ne lenne nagyon jól használható. Egyszerűen csak másféle válaszok születtek, és az idők folyamán ezek is bizonyították, így is lehet világítást programozni. A COMPULITE is igen komoly tapasztalatokat gyűjtött a színházi vezérlőpultok területén, mégis egy egészen új pultot hozott létre a VECTOR család személyében. Néhány megoldást pont az AVAB pultokból ültettek át, máshonnan is kerültek ide jó dolgok, így összességében egy új pult került kialakításra, olyan megoldásokkal, amelyek már beváltak. Ez a pult is egy olyan fejlesztési ciklus terméke, amely a már meglévő technikákat dolgozta be egy új végtermékbe.

Az első bemutatkozás óta elég hosszú idő telt el, mára komoly üzemóra áll a pult mögött, így nem csak a külső megjelenéséről, prospektus-adatairól áll rendelkezésre információ, hanem a hétköznapi használhatósága, megbízhatósága, megoldásainak használati értéke is felmérhető (mint azt talán sokan tudják, a Művészetek Palotája VECTOR pultokkal van felszerelve, négy példányon gyűltek az üzemi szintű tapasztalatok).

A külső kialakításról már az első bemutatkozáskor is mindenki elismerően beszélt, sikerült egy jól eltalált kialakítással igazi arculatot adni a pultnak. A felhasználói gyakorlatban persze néha kiderülnek apróságok, itt a három érintőképernyő magasságával voltak gondok, a vezérlőbe magasabb székeket kellett beállítani, hogy ki lehessen látni a monitor felett. (Ez persze csak a színházban jelentkező gond, és szerepet játszik benne a vezérlőhelyiség építészeti kialakítása is.) Az mindenképpen előny, hogy a monitorok ráhajthatóak a pultra, így szállításkor védik a kezelőfelületet, és nem kell külön monitorokkal szerencsétlenkedni.

A kezelőfelület nagyon jól használhatónak bizonyult, a motoros potik valóban jól működnek, kivételt az átúsztatásokhoz használt két potméter jelent, ezeket kifejezetten nehéz volt finoman kezelni, mostanra valamelyest javult a helyzet, de korántsem tökéletes.
(Az A/B átúsztatóra is motoros megoldás került, de nagyon megnehezítette a finom kézi átúsztatást a motor, később lehúztuk a motorról a kábelt, de ez is csak javított a helyzeten, megoldani nem tudta a problémát. Ígéretet már kaptunk a gyártótól a probléma gyökeresebb megoldására.)
A kezdeti időkben a szoftver nem kezelte normálisan a motoros potik beállításait, így néha nem oda állt vissza, ahova kellett volna, néha eltűntek a feliratok (mint a most megjelent CONGO pulton)  de a szoftverek fejlődésével lassan kiheverte a pult ezeket a betegségeket.

Az a biztonsági megoldás, amely szerint két különálló számítógép végzi a különböző feladatokat a pulton belül, a gyakorlatban bevált. Az ablakokat rajzolgató szoftver néha belebonyolódott a gombok megjelenítésébe, de az ipari számítógép ilyenkor is zökkenők nélkül küldte a jeleket, fogadta a kezelőfelület felöl érkező parancsokat. Később voltak gondok az ipari gépen futó szoftverrel is, elfelejtett ezt-azt, összeakadt, és néhány havi kísérletezgetés után a COMPULITE lecserélte a fejlesztéssel megbízott csapatot, erre rögtön begyorsultak a javítások, jelentősen javult a megbízhatóság. Sokszor mentette meg az adatainkat az, hogy mindkét rendszer minden adatot rögzít a saját merevlemezén, és figyelik egymás tevékenységét. (Sajnos eleinte előfordult, hogy elvesztek beállítások, ilyenkor csak a PENDRIVE mentett meg előadásokat.) Összességében tehát a hardver felhasználóbarát, és megnyugtató biztonsági megoldásokat tartalmaz, mostanra a megbízhatóság is elérte az átlagos vezérlőpultok szintjét (és jóval meghaladja az irodai operációs rendszereknél megszokott/elviselt rendelkezésre állást, az adatbiztonságról nem is beszélve).

A fő szoftver kialakításai már a kezdetekkor megfelelőnek tűntek, de a kereskedelmi forgalmazás megindításakor még nem minden funkció volt elérhető, néhány pedig nem úgy működött, ahogy az elvárható lett volna. (Ebben szerintem nincs is semmi meglepő, mostanában minden gyártó megpróbálja minél gyorsabban piacra dobni az új fejlesztéseit, nem csak az üzleti sikert, hanem sokszor a felhasználók reakcióit szem előtt tartva. Ez a pult is nagyon sokat fejlődött a felhasználói igények figyelembevételével.)
Később, az egyre újabb szoftver-verziók megjelenésével folyamatosan javult a helyzet, eleinte a megbízhatóság növelése volt a cél, majd az elvarratlan szálak, félbehagyott funkciók felélesztése következett. Ebben az időszakban sikerült néhány változtatást kierőszakolnunk, többször járt Magyarországon a pult fejlesztéséért felelős csapat néhány tagja, hogy élőben, üzemi körülmények között is vizsgálhassák azokat a problémákat, amelyeket jeleztünk.

A Művészetek Palotája beruházása során, a műszaki átvétel egyik sarokköve lett a két pult szinkron-futása. Ez eleinte nem nagyon ment, illetve fogalomzavarok voltak annak a megítélésében, hogy ki, mit nevez szinkron-futásnak. Ez többször okozott kellemetlen perceket, az első megközelítésben alkalmazott megoldás néha nagyon lelassította az egész rendszert (itt is nagy teher nehezedik az ipari számítógépre, és a hálózati kommunikációra). Mára ez is elérte a más rendszereknél megszokott alapértékeket, egy percen belül kapcsolódnak egymáshoz a pultok, csak a tartalék pult esetében jelent időt az alapadatok letöltése, kieséskor pedig gyakorlatilag nem értelmezhető az átállásra felhasznált idő, azonnal átveszi a vezérlést a tartalék pult (hozzá kell tenni, hogy előadás közben még nem került sor ilyen eseményre).

Azok a kényelmi funkciók, amelyek az elején még nem működtek (robotlámpák előkészítése, maszkolások, kimenetek gyors behívása), szép sorban feléledtek, így mára szinte mindenre található gyors megoldás, sokszor több is, ugyanarra a problémára. Persze maradt még javítani való, de már inkább csak bosszantó apróságok, mint hibának nevezhető jelenségek, különösen a pult szolgáltatásaihoz, óriási vezérlési kapacitásához képest.

Sokan jönnek hozzánk (a Művészetek Palotája üzemeltetési szempontból befogadó színház), sokan kérdezgetik, milyen ez a szuper-pult, mert mindenfélét hallottak róla…
Azt szoktam mondani, felejtsék el azt, amit másoktól hallottak, nézzék meg, mi mindent tud most, és mindazt mennyire gyorsan teszi elérhetővé. (Sajnos nem vicc: mi aznapra vállaljuk opera előadások programozását, két felvonásig, átlag 200 jellel…) Az más kérdés, hogy kik tudják kihasználni a képességeit (vidéki bábszínháznak talán pénzkidobás).
Ez a pult mára elérte a „nagyon jól használható” szintet, és talán már csak néhány szoftver-frissítés választja el a „kész” állapottól.

////Blogger jegyzete: Annyit hozzátennék, akárhogy is nézzük, a MŰPA-ban a Vectorokat lecserélték Grand MA2-esekre. Egyet láttam azért a sarokban élére állítva pihenni... MA teszt itt: http://vilagositas.blog.hu/2016/10/09/ma_lighting_dot2_fenypult_gyorsteszt

//

Technikai paraméterek:

• 8192 csatorna (16 DMX vonal)
• 999 memória-lista (előadás-program)
• 9999.99 CUE (memória, jel tárolása előadásonként)
• 9999 Makró
• 9999 csoport
• 9999 snapshots (kezelőfelület beállításainak mentése)
• 9 könyvtár-típus
• 9999 rögzítés könyvtáranként (robotlámpák paramétereihez)

Kimenetek, támogatott szabványok:

• 8 DMX-512 port (további kimenetek ETHERNET-en)
• 2 DMX-512 bemenet
• 3 ETHERNET port (COMPUNET, ArtNet)
• 3 VGA monitor port
• 3 USB port
• 3 MIDI port (IN/THRUE/OUT)
• 1 SMPTE bemenet
• 1 Audio bemenet (STL)
• 2 SERIAL port
• 1 Printer port

És végül a fizikai méretek: 1 méter 26 cm széles, 60 cm mély, és lecsukott monitorokkal 20 cm magas. Súlya 35 kilogramm.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

AVOLITES

A nagypultokról szóló rövidke sorozatunk következő tagja már nem a színházi vonalról érkezik: a legkeresettebb gyártó az élő koncertek világ(ítás)ában az AVOLITES. Rövid összefoglalónkban a gyár zászlóshajóját, a DIAMOND 4 pultot járjuk körbe.

Az AVOLITES filozófiája már a kezdetektől az élő események gyors és egyszerű lebonyolítására helyezi a hangsúlyt, így jelentősen különbözik a sorozatban eddig bemutatott, túlnyomórészt színházi alkalmazásokhoz tervezett pultoktól (ETC CONGO, COMPULITE VECTOR). Ez persze nem jelenti, hogy ezt a pultot ne lehetne színházakban is használni (a gyártó a rocktól az operáig ajánlja pultjait,) de a fő csapásirány a könnyűzene, élő események lebonyolítása, így a kezelőfelület is inkább ezekhez az igényekhez alkalmazkodik.

Ez a pult óriási, nem csak a tudása, technikai megoldásai, de fizikai valójában is hatalmas.
Elsőre feltűnik mindenkinek, valóságos gomb- és potméter-erdő, itt tényleg mindenhez azonnal hozzá lehet férni. Persze nem csak a gombokkal, de a paraméter-kerekekkel is a lista élén áll, 8 keréken lehet a különböző értékeket beállítani, a robotlámpákat programozni. Kialakításakor két verziót álmodtak a manufaktúra tervezői: DIAMOND 4 VISION, és  DIAMOND 4 ELITE. Emellett készült el a pult szoftveres „DESKTOP” verziója, mely ideális lehet kiállítások, előreprogramozott rendezvények futtatásához. Ez a szoftver hordozható számítógépre telepítve a hozzá kapcsolt interfészen keresztül vezérelhető.

A fizikai felépítés, túl az óriási felületen, számos megoldásában eltér a színházi pultoktól, mind az eszközök kijelölése, csoportok képzése, mind a memóriák kezelése szempontjából.
A régi AVOLITES pultokról már megismert nyomógombok itt is ugyanazt az érzetet keltik, szinte elpusztíthatatlan megbízhatóságot sugall a SHADOWS gombok kattanása (aki már látott profi AVOLITES operátorokat munka közben, hallhatta mennyi kattanást kell egy-egy koncert alatt elviselnie ennek a technikának. Az is jelent valamit, hogy az összes gyártó használja ezeket a gombokat, igaz, túlnyomórészt csak a FLASH gomboknál.) A tologatni valók is igen megbízható anyagokból épülnek fel, és bár talán nem érik el a nagy ETC pult anyagminőségét, mégis a legjobb potméterek közé tartoznak a világítástechnikában (a VECTOR motoros megoldása sajnos közelébe sem ér ezeknek a hagyományos eszközöknek).

LCD kijelzőkkel is igen jól áll a DIAMOND 4, összesen 24 kijelző található, nagyrészt a potméterek alatt. (Érdekes összehasonlítási pont, de az AVOLITES gyakorlatilag monitorok nélkül is teljes értékű, programozható pult, míg a VECTOR vagy a CONGO esetében nagyon nehéz dolgunk lenne a monitorok nélkül, a VECTOR néhány funkciója csak a beépített érintőképernyőn keresztül érhető el.)

A többi nagypulthoz hasonlóan az adattárolást itt is beépített merevlemez oldja meg, és szintén elterjedt megoldás az adatok kimentésére a beépített CD-író. (Ugyan van még mindegyikben mágneslemezes meghajtó is, de ez már inkább csak tisztelgés a nagy számítástechnikai ősök előtt, gyakorlati haszna – különösen a nagyméretű előadás-adatok korában –  nem sok van.)

Az operációs rendszert már itt is az irodai célokra tervezett, és ma már minden területre beszivárgó redmondi cég szállítja, de mint minden eddig megismert nagypultnál, itt is a lebutított, kicsontozott, a fejlesztők szóhasználatában: beágyazott verzió teljesít szolgálatot.
Szintén láthattuk az előző pultoknál azt a biztonsági megoldást, amely szerint csak a képernyő rajzolgatását bízzák az ablakos cégre, a komolyabb munkát, esetünkben a kezelőfelület adatait, illetve a vezérlőjelek küldözgetését már kisebb, ipari körülményekhez méretezett rendszerek kezelik. Míg például a VECTOR a belső kommunikációt ETHERNET alapon oldja meg, addig a DIAMOND 4 belül USB kapcsolaton keresztül kommunikál, ennek azonban sem a felhasználó, sem az adatok szempontjából nincs komoly jelentősége.

Ezen a pulton is dívik a már máshol is megismert megoldás, nincs az összes DMX kimenet a pult hátlapján kivezetve, hanem a további vonalak ETHERNET átalakítókon keresztül érhetőek el. (A DIAMOND és a VECTOR is 8 DMX kimenetet tesz elérhetővé a pulton, de a CONGO már csak két fizikai DMX kijáratot ad, a többit a hálózatról lehet leszedni.)
Nem mintha ezen a pulton nem lett volna hely a további 4 kimenetnek (a jelenlegi szoftver-verzió 12 DMX vonalat tesz elérhetővé, ez összesen 6144 csatornát jelent), de a gyakorlatban senki nem kezd 8-10 vonalat egyenként lekábelezni a pultról, ha ezek mind elérhetőek a sokkal egyszerűbben kezelhető hálózatról is.

A hálózati megoldások egyébként is egyre nagyobb teret nyernek ebben a szakmában is, az AVOLITES is mindent megtesz, hogy kövesse, olykor alakítsa ezeket a trendeket. Ez a pult is képes hálózatban együttműködni, és a gyártónak komoly megoldásai vannak a kommunikációs eszközök területén, akár vezeték nélkülieket is be tudunk vetni a rendszer kialakítása során, és az átalakítók is bármilyen szabványt képesek támogatni. Így igazán bonyolult feladatok megoldása is lehet eszközöket találni az AVOLITES kínálatában.

A látvány kialakításában a megjelenítő és tervezőszoftverek jelentenek segítséget. Az egyszerűbb feladatokra a pulton beépített megjelenítő szoftver áll rendelkezésre, de természetesen a bonyolultabb látvány-gyártást az elterjedt tervezőszoftvereken keresztül is programozhatjuk. (Mind a piacvezető WYSIWYG, mind a trónkövetelő CAPTURE támogatja az AVOLITE összes termékét, így a legerősebb DIAMOND 4 pultot is.)

Természetesen az összes elterjedt szinkron-megoldás elérhető, akár MIDI, akár TIMECODE vezérlésre lenne szükségünk. Ráadásul a beépített eszközök révén kapunk egy újabb lehetőséget: a CD lejátszóban forgó lemezről a WINAMP olvassa a hanganyagot, és a DIAMOND 4 képes ennek a belső idejéhez szinkronizálni, vagyis kedvenc MP3 zenéinkhez is készíthetünk szinkronban futó fényprogramot!

A sorozat előző tagjairól már üzemi szintű tapasztalatok gyűlnek itthon, így egyre pontosabb, felhasználói ismeretekre tudunk majd szert tenni. Az AVOLITES itthon csak kisebb pultokon keresztül képviseli magát, a DIAMOND 4-gyel hazánkban eddig csak külföldi fellépések során (Kapcsolat koncert, Sziget fesztivál), illetve a pult tavalyi, magyarországi bemutatója során találkozhattunk. Ameddig valamelyik bérlős cég nem ruház be egy ilyen óriási pultba, kénytelenek vagyunk ezeken a beszámolókon keresztül megismerni a DIAMOND 4 kezelésében szerzett tapasztalatokat.

Mini-sorozatunkban a nagy fényvezérlő pultokról adtunk összefoglalót, de korántsem ez a három pult jelenti az összes lehetőséget, inkább amolyan eszenciája, irányvonala a mai nagy vezérlőpultok fejlődési irányainak. Nem esett szó néhány komoly gyártó eszközeiről, például a színházi vonalon erős ADB pultjairól (ahol például LINUX az operációs rendszer), az élő koncerteken, tv stúdiókban hódító MA-LIGHTING pultjairól vagy az épp feltámadó félben lévő STRAND pultokról. Ezek is mind-mind komoly technikai háttérrel, hosszú évtizedes tapasztalatokkal rendelkező gyártók. Ebben a sorozatban inkább csak az elmúlt pár évben megjelent, és a fejlődés szempontjából iránymutató megoldásokat villantottuk fel.
Később talán a most kimaradt, vagy újonnan megjelenő pultokról is be tudunk majd számolni.

Kiss Péter
Művészetek Palotája

Technikai paraméterek:

• 6144 csatorna (12 DMX vonal)
• 1000 eszköz kezelése
• 28/14 Cue Playback Master 200 oldalon
• A Preset Fader-ek szabadon konfigurálhatóan vezérelhetnek chaser-t, memóriákat, memórialistákat vagy egyszeűen eszközöket.
• 128 preset fader, 200 lapon
• 200 oldalon 128 darab direkt elérhetőségű paletta gomb, egyedien konfigurálható (csoportok, paletták)

Kimenetek, támogatott szabványok:

• 8 DMX-512 port (további kimenetek ETHERNET-en)
• 1 DMX-512 bemenet
• Audió, USB és egyéb szokványos csatlakozók

Kiss Péter
Művészetek Palotája

 http://www.xlr.hu/c399/Nagy_igenyekhez__nagy_fenypultok__ndash__3__resz/Technikai_adatok/2

-------------------------------------------------

A fenti 2009-es cikket bővíteném ki mivel, 2017-ben foghíjasnak nevezhető. A következők is csak vázlatosak lesznek, egyébb a tárgyhoz tartozó bejegyzéseket másolok ide -nektek-:

MA Lighting dot2 fénypult gyorsteszt

A dot2 kipróbálva az az érzése az embernek mint MA2 Lighttól lefele a cég minden olcsóbb pultjánál: a cég filozófiája hogy megcsinált egy jó pultot, és mindent amit attól olcsóbban árul abban szándékosan elront minél több dolgot hogy inkább ne azt vegyék meg.  Hiába a sok hangzatos reklám anyag a nagy esszenciális fejlesztésről, nekem ez az érzésem a dot2 esetén.

Jó persze aki nem ismeri a MA2 annak nem fog hiányozni abból semmi. De alapvetően zsákutcás iránynak tartom, mivel  hogy kompaktabb, meg nem Windowson fut, nem tudok semmi előnyt mondani, a hasonló húzószámú ám olcsóbb PC Commandwinghez képest. Amerikai árakon: dot2 Core Console $12,800 - MAonPC command wing $ 7,250. Na jó kell hozzá egy számítógép, meg egy jó rack.

Amihez akkora érintőképernyőt vehetünk amekkorát akarunk. Első pontom: a nagyon kicsi képernyőn nem tűnik túl kényelmesnek a kicsike dolgokat nyomkodni. Sok lámpa esetén, sokáig is kell lefele görgeti pl. Egyébként a kezelő felület helyenként igen jól átgondolt, a smart képernyő egyes tulajdonságaival vegyített, de a lecsökkentett gomb kombinációkkal és funkciókkal meglehetősen jelentős visszalépés, ami nem biztos hogy sokaknak elég a konkurens pultokhoz képest. A testre szabható képernyők a méret miatt nem várható, macro írási lehetőség éppen nem ártana. A szoftver valamelyest fejlesztgetik, így már nem annyira vérlázító mint a piacrakerülésekor, amikor tényleg a használhatóság határát súrolta. ÁM nagy csodákban így sem hinnék  és a hardware örökre visszahúzó erő marad.

És el is érkeztem fő vessző paripámra, amit ám a command wing számlájára is ugyan úgy írhatunk: fő crossfader nem motoros és a szoftver az Istenért is mozgatni akarja azt GO nyomás esetén. Ilyenkor ha a húzó fizikálisan fent volt a szoftverben a pozíciója alsó állásban ugrik - és a következő fényváltást így csak egy dupla mozdulattal tudjuk megtenni: először lehúzzuk a húzót abba a helyébe ahová a szoftver gondolja - ilyenkor a színpadon nem történik semmi - majd kezdhetjük azt a fényváltást amit igazából szerettünk volna. Nos ez csak olyankor gond ha ezt nem vettük észre, és csak gondolkodunk hogy most mi van.,, állandó figyelmet igényel, lassúbb időzítéseknél pedig kifejezetten megsemmisítő erejű. Ezért színházba nem ajánlanám. Koncertekre, ahol igazából majd minimális bonyolultságú dolgokat akarunk gyorsan kipakolni húzókra ott elfogadható lehet, de ha ilyen a célfeladatra könnyen lehet hogy kedvezőbb árú fénypultot is találunk (Chamsys? Sokan választják...).

Nem említettem még a legnagyobb gyengéjét, ha összevissza, mindig változó körülmények között dolgoznánk a dot2-vel. A robotlámpa fájlok (fixturetype, device, personality vagy ki hogy hívja) a pulton nem szerkeszthető, nem hozható létre! Ha valami kiderül a helyszínen hogy nem jó rajta, laptop-számítógép nélkül megszívtad.... Ez részemről elfogadhatatlan, mert ilyen könnyen megeshet idegen helyszínen.

Mindenesetre a szoftver a gyártó oldaláról letölthető bárki kipróbálhatja, értékelheti. Csupán az elsőre nem könnyen kiderülő dolgokat szerettem volna közzétenni. Ha pénznek nem kéne szempontnak lenni azt mondanám hogy a fénypultnak minimum egy ultralight tudásnál kéne kezdődnie, de a fejlesztők másfele vették az irányt. Ha képesek vagyunk a PC-től való idegenkedésünkön túl lenni, én inkább egy Command wingre szavazok, ha mindenképpen ennyiért MA-t akarunk.

 

------------------------

ANGOL TESZT http://www.lightpower.de/fileadmin/user_upload/malighting/Service_Downloads/Kataloge_Broschueren/LSi_dot2_series.pdf

*****************************************************************

DEZELECTRIC Cerebellum: az átkozott

A SZÍNPADVILÁGÍTÁS ALAPELEMEI

Valamennyi színpadi műfajszínpadi tér világításának megtervezéséhez olyan általános szabályokat alkalmazhatunk, amelyek az idők folyamán alakultak ki.
Így megkülönböztethetjük a színész és a játéktér megvilágítását.
Ezen két választás alapján a díszlettervezők és világítástervezők különös gondossággal és részletességgel, a szükséges időfelhasználásával először kidolgozhatják a szcenikai
világítást, majd a meghatározott irányelveket és geometriai alapszabályokat figyelembe véve - a játéktér világítás segítségével - megtörténhet a színészek megvilágítása, valamint az egész színpadi tér bevilágítása.
A játéktér világításnak - a színész megvilágításának részeként - az árnyalatok skálájával az emberi arc finom tagoltságát és a test architektúráját kell érvényre juttatnia. Azonkívül a fény ezen funkcióját a nézővel, illetve a nézőkkel kell közvetlen kapcsolatba hozni. Analitikusan bizonyított, hogy egy fényvetőelhelyezési pozíciója és a nézőmegfigyelőiránya között közvetlen összefüggés tapasztalható.
Az ábrában szereplőegyszerűmodell segítségével ezek a törvényszerűségek érthetővé válnak.
Az „a” fényvetőhelyzetben a fényfüggőlegesen esik a megvilágítandó testre. Mivel az egész fénysugarat a test a beesési irányba visszaveri, a nézőoldali felület megvilágítatlan marad. Ahogyan változik a fényvetőfelfüggesztési
hel ete mikö ben a fén beesési s ög a helyzete-miközben a fénybeesési szög a függőlegestől a vízszintes felé mozdul -‚ úgy növekszik a fényáramnak azon része, amelyik a nézett felületre esik (1/b ábra).  () Ezáltal növekszik a fénynek a nézőirányába tükrözött mennyisége, így a nézett tárgy (felület) jobban láthatóvá válik. Az 1/c ábra szerinti vízszintes fénybeesés Az 1/c ábra szerinti vízszintes fénybeesés esetén a felületre esőteljes fény diffúz módon nézőirányába visszaverődik oly mértékben, hogy egy magas reflexiófokozatú felület akár már vakíthat is.

Az ábra fénybeesési szögeinek változtatása a fényvetőfelfüggesztési pozícióinak egy síkban mozgó megváltoztatásával történt. A fényvetőfelfüggesztési helyzeteinek síkban mozgó megváltoztatásával történt. A fényvető felfüggesztési helyzeteinek megváltoztatásával történőkísérletet különbözőmás délkörsíkok mentén is elvégezhetjük. Az ilyen kísérletsorozat végén olyan végeredményre juthatunk, amely mellett a néző a legplasztikusabban láthatja a megvilágított formát. A színpadi világításban ezt az ideális fénybeesésiszöget akkor érhetjükel, ha a fény beesési iránya és a megfigyelés iránya térben 45 fokos szöget zár be Az F1 és az F2 fényvetőpár elhelyezése, amely által a színész mindkét oldalról 45—45°-os szögben világítódik meg, azt eredményezi, hogy annak arca természetesnek hat. Ez a fajta világításielrendezés olyan fénykontrasztotad, amely megegyezika szórtnappali világítással. A kétoldalú megvilágítás a kívánt plaszticitás és a térlátás fokát is biztosítja.

Megvilágítási pozíciók

A játéktér-megvilágítás tervezésekor már megemlítettük, hogy az egymás mellé rendezett játékfelületek fénykörei között kis mezők keletkeznek, amelyek megvilágítatlanul maradnak. A színpadi tér szórt fénnyel történőmegvilágításával ez történhet például a portálkeret A színpadi tér szórt fénnyel történő megvilágításával-ez történhet például a portálkeret mögé helyezett Fresnel-lencsés fényvetők segítségével - a játékterek közötti átmenetek összemoshatók, és az egész színpadi játékfelület homogén megvilágítást kap.
Az előszínpad oldalainál létesített nyílásokból (prosceneum), illetve a nézőtér színpadközeli részénél elhelyezhetőlamellák mögül kiegészítőoldalfényt adhatunk, amely - keresztbe világítva a fényvetők sugarait-, a játékteret vakításmentessé teszi.
Igazodva a színpad mélységéhez, a színész kaphat még fényeket a tornyokból,
oldalkarzatokról, utcákból, díszletfalak közül, amelyek mind a plaszticitást fokozhatják.
A színpadtér oldalról való megvilágítása különösen hatásos, ha például az egyik utcában elhelyezett fényvetőa színpadnak csak az egyik, mondjuk a jobb, a fölé szerelt másik gép a bal oldalát, míg egy harmadik gép kizárólag a játéktér feletti részét világítja meg. A két alsó, valamint a felsősávot megvilágító fényvetőket ajánlatos különkülön csoportban kapcsolni valamint a felső sávot megvilágító fényvetőket ajánlatos külön-külön csoportban kapcsolni.
Ezzel a különválasztással például egy balettelőadásnál egyszer csak a színpadpadlót és a táncosok lábait, vagy másik kapcsolóállásban az egész testüket lehet plasztikusan megvilágítani.

Szintén hatásos az úgynevezett ellenvilágítás vagy ellenfény (gégen).
A fényvetők a színpadtér hátsó részén, munkakarzatokon,világítási tartókon vagy hidakon,
vagy utcákban vannak felszerelve és úgy beállítva, hogy fényük ferdén, hátulról előre irányul. vagy utcákban vannak felszerelve és úgy beállítva, hogy fényük ferdén, hátulról előre irányul.
Nagyon erős ellenfényt érhetünk el kisfeszültségűtükrös fényvetőkkel, profilfényvetőkkel, vagy gáztöltésűizzókkal ellátott fényvetőkkel (HMI lámpák).

Az ellenfény alkalmazása a teljesen plasztikusan megvilágított színész hajszálainak
felsugároztatásátóla színpadtérben állóvagy mozgószínészekvagy csoportoksziluettszerű
megjelenítéséig terjedhet. Ez utóbbi hatást egy transzparáló horizont különlegesen erős
megvilágításával érhetjük el.

A játéktér-megvilágítás segítségével árnyékmentesen bevilágított színpadtér általános A játéktér megvilágítás segítségével árnyékmentesen bevilágított színpadtér általános világításához még egy úgynevezett szufitafényis tartozik. Ezek a szufita fényforrások közvetlenül a játéktér melletti vagy fölötti pozíciókban, mint például a portálhidak, világítási tartók kapnak elhelyezést. Ezek felsőmegvilágítási fényvetők vagy szimetrikus deritőklehetnek, ( amelyek úgy vannakméretezve és irányítva, hogy a már előbbiekben említett haszon- síkban (a színész arcmagasságában) kívánatos fényerőt eredményezik. Az itt általában kívánatos fényerősség: 400—800 lux. Az ilyen megvilágításnak a szükségességét akkor érezzük, amikor egykórust vagymás,hasonló szereplőcsoportot kívánunk megvilágítani úgy,hogyaz jól felismerhető, észlelhetőlegyen. Ezeknek a felsőmegvilágítási fényvetőknek vagy szimetrikus deritőkneka többszín-kapcsolása lehetővé teszi, hogy a kívánt szín kerüljön a színpadtérbe, és a szín telítettsége esetén a felsőmegvilágítású gépek „fehér fény”-ének bekapcsolásával ezen telítettség foka kellőképpen változtatható. Ezeka fényvetőtípusokegyenkénta bevilágításkor
munkafényként is használhatók.

A színpadteret megvilágító gépparkot még ki lehet bővíteni felületmegvilágító funkcióban (Pl.
többszín-kapcsolást igénylő, felfüggesztett hátterek megvilágítása) aszimmetrikus horizont többszín kapcsolást igénylő, felfüggesztett hátterek megvilágítása) aszimmetrikus horizont fényvetőkkel is, valamint olyan fényvetőkkel, világítási berendezésekkel, amelyekkel hatásosan világíthatjuk meg a különböződíszletelemeket vagy a színpadkép egyéb szcenikai részelemeit.

Különleges fényvetők

A színpadi megvilágítási fényvetők alapkészletét kiegészítik a követőfényvetők (magyar
szak- zsargonban: fejgépek). Ezek rendszerint a nézőtér elülsővagy hátsó részében
vannak telepítve, de találhatók a különbözőhidakon vagy karzatokon is.
Három főfajtáját különböztetjük meg:

1. Úgynevezett „show”- vagy revü fejgépezés,illetve -követés: gy gy jg p ,
Ez egy erősen körülhatárolt fénykörűkövetőfényvető segítségével történik, ahol is a
szereplőt, pl. egy énekest elég alacsony szögből és szemből világítjuk meg. Ez viszonylag
csökkenti az elöl ágáló személy plaszticitását, de ezt a hátrányt a „mindenáron, minél
jobban kiemelni hangsúlyozni”elv ellensúlyozza jobban kiemelni, hangsúlyozni elv ellensúlyozza.

2. „Tudatos követés”.
Aszínpadon szereplőszemélyt ennél a fejgépezési módnál elégmeredek szögben, erősen  ppyjgp g g szűkített és kemény fénnyel kísérjük. Erre a célra legjobban a kísfeszültségűtükrös
fényvetők váltak be, mert fényükösszehasonlítva más fényvetőkével élesebbek, erősebbek,
intenzívebbek. Ennek a módnak főalkalmazási területe a balett

3. Az úgynevezett „könnyűfej- fény”.
Ezzel a fénnyel a színész szinte észrevétlenül emelhetőki környezetéből és „állandóan
jelen van”

FORRÁS www.pelyhe.hu

Örömteli hogy országszerte öntik a pénzt különféle kultúrizékbe, de az hogy olyanokkal terveztetik, kiviteleztetik az ilyen olyan kultúr-művházak építését felújítását akik életükben nem láttak még színházi reflektort se közelről az elég felháborító. Elcseszettség hegyek vannak, valaki meg jól járt, mert biztos nem annyit kapott érte mint amennyit érdemelt volna.

1. A tartó vas amelyet odateremtetek hogy arra esetleg lámpát lehessen helyezni nem árt ha olyan távolságra van a faltól hogy az a másik csoda lámpa amit valaki oda vásárol szóval hogy lehessen állítani, esetleg, hogy tudjon világítani a színpadra esetleg.

Le kell írnom a nevét, mert ez szuper gáz: Bajai Kultúrpalota. Odamész egy ilyen profilnak nevezni mert vasdarabhoz és nem tudod lebuktatni a színpadra mert a seggén lévő kiálló kábel ütközik az épület fal stukkójába vagy mi a rákba.

Szekszárdon meg minden zsír új de drága belsőépítészek nagyon dízájnos nézőtér világítást szültek, szépen lógnak, csak arról nincs fogalmuk hogy a híd amin lámpák vannak ám világítanak, oda, ahol ezek a szépségek vannak a színpad felé menet a fotonok szépen belé ütköznek = árnyék.

Na jó amúgy Szexárd nem olyan gáz hely. Érdekes, illetve nyilván ezek vannak olcsón hogy mindent ugyanazokkal az ócska pc lámpákkal töltenek meg (Baján pl mész össze vissza és belé botlasz egybe szét szórva a földön, éppen csak c kampó nincs amire rárakd... megjegyzem aminek meg van c kampója azok közül van ami csak úgy rászorító csavar nélkül lóg minden nélkül ahogy a gravitáció úgy gondolja, nem esik le, biztonsági lánc se semmi, ha véletlenül szél támadna a terem közepén valahogy akkor mint a őszi levél...) Igazából világít meg minden, szóval annyira akár nem utálhatnánk, ha pl. Marczibányi téren nem kéne úgy vadászni és cserélgetni egymás között a lámpákat ha netán kör nagyságot szeretnél állítani. Mert, mert az állító fos bele van olvadva, szarva, szorulva, nem mozdul. Egyszer jól megnézem magamnak őket, gyanítom de így azért nem írok "márka" nevet még véletlen tönkre tennék egy tisztességes éhbérért dolgoztatok vállalatot. Na de fény jön ki belőle és ez a lényeg. Lámpa.

Ilyen cuccra mondta egy mester hangosító hogy kérlek ássatok egy kurva mély gödröt és az egészet dobjátok bele, ássátok el.

A másik csoda baján hogy nincs létra, illetve van, egy olyan amivel 2 lámpát ami lent van tudsz állítani, ja meg a többi közelebbről tudod nézni, ha felmászol rá. Szóval ha állítani kéne, netán, nem jó az öröké valóságig egy lámpa úgy ahogy az fel lett egyszer teremtve, a fenti korlátos ketreces kis helyen kell próbálkozni nyúlkálni - hosszabb csáposok előnyben. Egyébként meg meg lehet csinálni mindent, legfeljebb magadhoz kell fordítani pár ezerszer a lámpát ha a túlsó terelőbe szeretnél tenni egy kicsit.

Nem baj, mert az áram sem basszott meg amikor kezembe maradt a fali ajzat amikor lehúztam egyik nagy becsű lámpázatot. És így tudtam meg hogy rá van ám írva az áramkör száma: a fedél belső oldalára...!

Szerencsére a dmx kábel is csak állításkor hol volt hol nem volt mesélt. Kolléga nem tudta ki venni a csatornákat, kicsit megsimogattam, és jó lett, ember nem érhetett hozzá többet!

A másik csodás elképzelés hogy legyen minden, mindenből a legolcsóbb! Így lesz a forgó mozgatás alatt törvényszerűen zene, mivel nyikorog a drága mint az istennyíla.

Na de így érdekes, zajlós az élet.

Aki nem látott még olyat hogy a nézők a nézőtéren orvosi receptet pecsételnek, akkor az ma lemaradt...

"Félelmetes" bizonyos szempontból, a sok sokszor panaszkodok elnyűtt kolléga milyen szakmai úgy mondt szakmai alázatról, de ez inkább igényesség - kívül álló számára - örültségről tesznek tanúbizonyságot a bemutató előtti utolsó napokban is. Amikor nem hogy a külső néző, de még a belső dolgozó aki egész nap néz a darab próbáit nem veszi észre hogy min dolgozhatnak még a többiek - a sajátját ő persze tudja, a közvetlen kollégái - jó esetben a rendező is - de legtöbb esetben szinte úgy tűnik hogy csak maguknak dolgoznak.

Napok óta rajtuk a jelmez, már rég fel se tűnik, minden oké de a büfébe ha lemész a jelmeztervező a szabásszal vad diskurzust folytatni mit kell még átszabni, tépőzárazni hogy könnyebb le lehessen venni, de van amit te jónak látsz és az még nem is a majdani jelmez, ha nem szerezni kell valahonnan egy "normálisat", más színben (mert hogy az lesz a jó).

A zenészek mindenféle hangnemekről meg Isten tudja rajtuk kívül miről egyezkednek, a hegedűn valami pöcköt megnyomnak és meghallhatják hogy szól, aztán ki-benyomják még párszor, te igazán semmi különbséget nem hallasz de ők átszellemült izgalommal vitatják melyik a jobb (ha bennem ül egy vájt fűlő zenész, rajtuk kívül senki sem tudja hogy így most jobbat csináltak).

És hasonlóan vagyunk mi is a fényekkel. Egyik próbán a kollégám totál "elbaszta" - úgy kéne csinálni a kivilágosodást (=erősödik a fény) ahogy a szereplő elhúzza a függönyt az ablak elől... gyakorlatilag a dimmer meg egyéb technikai megoldások lomhasága nem is nagyon teszik lehetővé hogy ha te megnyomsz/meghúzol valamit akkor egy lámpa igazán úgy kapcsolódjon be mint ha a nap jönne be az ablakon, nagyon jól megfigyeled... de színházat szerető, előadásokat gyakran látó ismerősömnek fel se tűnt még elbaszva sem hogy az nem jóóó!!! :) Persze nem is várható hogy ha valaki leül nézni egy előadást azon gondolkodjon hogy a miközben a színész járkál és mellesleg a függönyt is elhúzza úgy mi történik a fénnyel.

Mindegy én ettől függetlenül önpusztító mániákussággal kínlódok minden egyes tized-század fenne tudja mennyi másodpercen hogy a próbák, előadások során minél többször érezzem azt hogy ez jó lett - ahelyett hogy ühhm ez lehetett volna kicsi hamarabb-később, lassabban-gyorsabban.

Had világítsam meg a helyzetet mikor lehet ezek a kis dolgok fontosak. Nyilván nem gondolkodik rajta senki hogy ez most mikor jött a fény, de valami érzetet mégis kelt és ha valami "fura" az már csökkent a darabba való beleélést. Ezt feltétezhetjük. Na olyanok vannak például most hogy pár mondatonként ahogy megszólal az egyik szereplő a másik után az egyikről lemegy a fény a másikra meg fel megy. És ez azért nem egyszerű mert a dialógustól, meg a színész vérmérsékletétől/kedvétől függően vagy az van egyik befejezi a mondatott és a másik már oda is vágja a következőt (ebben az esetben ha utolsó szó utolsó betűje után azonnal nem váltasz fényt akkor a megszólal színész sötétben fog beszélni - ráadásul nem is kéne "cut"-osan váltani a fényt vagyis olyan gyors villanásszerűen mintha "a budiban felkapcsolták volna a villanyt", hanem átmenettel (=sötétedés-világosodással). Nos ez mind szép és jó de van a következő fényváltás amikor már nem így kell csinálnod mert a következő színész nem egyből szól ha nem csak ráérősen (vagyis az történik hogy ha hasonlóan gyorsan váltasz akkor a színész ott áll fényben néz ki a fejéből, ami szintén furcsa hogy "most mi van"). Egyik rendezőnek is ez a mániája hogy nem lehet rajta hamarabb a fény, mert az olyan mint ha a fény irányítana, nem pedig az események, vagy mi.

Ja a zenészeknek a másik örült hobbijuk hogy a padló leesett kupak hangjáról próbálják kitalálni hogy az milyen hang (nyilván nem az de mint tudom az dur vagy cisz vagy mit tom én :)).

Elidy the movie from Chromlech on Vimeo.

Valami ilyesmi lesz a jövő szerintem...

Elidy is nothing less than the world's first LED matrix fixture capable of projecting volumetric graphics! Elidy combines high-output, calibrated, warm white LEDs with specific optics to generate extremely narrow beams that far exceed the intensity of LED screens.
Elidy is a matrix of 5 x 5 very high power Leds, driven by state of the art electronics to provide the world's first LED wall capable of projecting light. Its output exceeds that of standard Led sceens and can be used to provide  rojection effects. It is modular in form, based around a single projector of 25 Leds (1 sq.ft), wich can be assembled to form up to 225 Leds (1 sq/m) and arranged into screens, columns, or any including angled forms.

Elidy-S	Elidy-Big	Elidy-Wall

Astonishing dimming capability

Due to its revolutionary LED driver design, Elidy is the only product of its kind to offer perfectly smooth dimming over the complete dimming range. Elidy's patented system implements proprietary wide-range, ultra-fine dimming that allows extremely smooth dimming over 100,000 imperceivable steps with absolutely no cut out or stepping when fading up or down. ElidyÕs dimming mimics traditional tungsten sources in a way that makes it perfectly  suitable for use in theatre or studio alike where such high LED dimming quality is necessary.

Data management through ArtNet !

Elidy implements a very advanced, though intuitive and user-friendly, pixel-mapping interface that makes it perfect for creating truly funky animations, from the simplest to the most complex. Data management is handled using conventional DMX daisy-chaining, but also, more unusually, via unique ArtNet daisy-chaining which is both simpler and faster than conventional star-shape cabling.

A darab elején a díszlet le van takarva egy orbitális nagy sötét vászonnal, amit a díszítők egy adott végszóra lehúznak róla. Nos ebből az adott végszón csak rángatás valósult meg, a vászon beakadt, nem bírták leszedni, jó pár másodperces futkosás kicsit ciki volt, ott húzogatták az anyagot szerencsétlenkedtek a nézők előtt... végül lepirickálták. Ám mint később kiderült a rángatástól elhajlott az egyik díszlet rúd amin a darab végén a hőst "Szimbolikusan", látványosan fölakasztják. Hát ez meg így ebben az állapotban nem lett lehetséges, természetesen senki se szerette volna ha szépen a színészre dőljön az egész hóbelevanc.
De hát valamit kell csinálni, az előadást csak be kell fejezni. Nem maradt más, azt találták ki... van egy doboz a rúd alatt, hát álljon rá és akkor onnan "lóg" (áll) a rúd kötelein. Nos mit ne mondjak így több mint szimbolikus volt... Mindenesetre az egyszeri néző nem tudhatta hogy ez nem így volt "megálmodva" (megrendezve), szóval legfeljebb különösnek érezhette, furcsálhatta valaki, de valószínűleg a legtöbb embernek fel se tűnt, szerencsére. De nem véletlenül, mert mi képben voltunk:

az adott jelenet fényképében ugyanis csak a rúd tetején van fény, ahol a színész egyébként van. Úgy hogy a fejgéppel nekem kellett rávilágítanom hogy ne legyen tök sötétbe... egy kis izgalom, újdonság mindig jó a monotonitás, az unalom ellen.
És még sok mindent el mondhatok/mondtam... :)

Itt látható első önálló koncert munkám - nem túl jó minőségű a felvétel de ez volt kéznél... Húzókkal próbáltam élőben minél inkább zenére dolgozni, döntésetek hogy sikerült:

Egyszerű Compulite Photonnal pultoztam, 2 db elég gagyi LED-es altman (egyiknél a piros szín kb. 60-tól 80% fele elkezd csökkenni a fényerő, aztán megint nő :D), plussz pár altman, 1 szemből, 1 gégen, 1 rivalda, 2 utca stb.

Érdekesség volt a szubjektív fényérzet megtapasztalása, ugyanis a koncertek 19-kor kezdődtek (t.i. napfény van ilyenkor elég sok). A két színes altman oldalról-közelről már ekkor is látszódott kicsit, bent hagytam legyen valami... szemből altman fólia nélkül is érzékelhetetlen. Nos ugyanezek a lámpák amikből nem látszik semmi este már a szemnek abszolút jó, erős láthatóságot biztosított - sőt az oldalsók már soknak is voltak mondhatóak.

Megjegyezendő még hogy fény+fény nem feltétlen jelenti azt hogy jobban látni valakit. Vegyük szemből gyengén a total fényt, jól látszódik az énekes (plussz színesek stb) + hozzáadom a rivaldát (ezt jobban is el lehet majd máskor helyezni, mert a esetenként a mikrofon és azt markoló kéz beárnyékolta az arcot) akkor az arc alsó részén erős fény van, viszont az arc felső részén olyan sötét árnyék keletkezik mint ha az előbb említett szembülső total fény ott se lenne. Szóval elég viszonylagosan működik az emberi szem...

Ha valaki bekapirgál ide valami véleményt azt megköszönöm! :)