A SZÍNPADVILÁGÍTÁS ALAPELEMEI

Valamennyi színpadi műfajszínpadi tér világításának megtervezéséhez olyan általános szabályokat alkalmazhatunk, amelyek az idők folyamán alakultak ki.
Így megkülönböztethetjük a színész és a játéktér megvilágítását.
Ezen két választás alapján a díszlettervezők és világítástervezők különös gondossággal és részletességgel, a szükséges időfelhasználásával először kidolgozhatják a szcenikai
világítást, majd a meghatározott irányelveket és geometriai alapszabályokat figyelembe véve - a játéktér világítás segítségével - megtörténhet a színészek megvilágítása, valamint az egész színpadi tér bevilágítása.
A játéktér világításnak - a színész megvilágításának részeként - az árnyalatok skálájával az emberi arc finom tagoltságát és a test architektúráját kell érvényre juttatnia. Azonkívül a fény ezen funkcióját a nézővel, illetve a nézőkkel kell közvetlen kapcsolatba hozni. Analitikusan bizonyított, hogy egy fényvetőelhelyezési pozíciója és a nézőmegfigyelőiránya között közvetlen összefüggés tapasztalható.
Az ábrában szereplőegyszerűmodell segítségével ezek a törvényszerűségek érthetővé válnak.
Az „a” fényvetőhelyzetben a fényfüggőlegesen esik a megvilágítandó testre. Mivel az egész fénysugarat a test a beesési irányba visszaveri, a nézőoldali felület megvilágítatlan marad. Ahogyan változik a fényvetőfelfüggesztési
hel ete mikö ben a fén beesési s ög a helyzete-miközben a fénybeesési szög a függőlegestől a vízszintes felé mozdul -‚ úgy növekszik a fényáramnak azon része, amelyik a nézett felületre esik (1/b ábra).  () Ezáltal növekszik a fénynek a nézőirányába tükrözött mennyisége, így a nézett tárgy (felület) jobban láthatóvá válik. Az 1/c ábra szerinti vízszintes fénybeesés Az 1/c ábra szerinti vízszintes fénybeesés esetén a felületre esőteljes fény diffúz módon nézőirányába visszaverődik oly mértékben, hogy egy magas reflexiófokozatú felület akár már vakíthat is.

Az ábra fénybeesési szögeinek változtatása a fényvetőfelfüggesztési pozícióinak egy síkban mozgó megváltoztatásával történt. A fényvetőfelfüggesztési helyzeteinek síkban mozgó megváltoztatásával történt. A fényvető felfüggesztési helyzeteinek megváltoztatásával történőkísérletet különbözőmás délkörsíkok mentén is elvégezhetjük. Az ilyen kísérletsorozat végén olyan végeredményre juthatunk, amely mellett a néző a legplasztikusabban láthatja a megvilágított formát. A színpadi világításban ezt az ideális fénybeesésiszöget akkor érhetjükel, ha a fény beesési iránya és a megfigyelés iránya térben 45 fokos szöget zár be Az F1 és az F2 fényvetőpár elhelyezése, amely által a színész mindkét oldalról 45—45°-os szögben világítódik meg, azt eredményezi, hogy annak arca természetesnek hat. Ez a fajta világításielrendezés olyan fénykontrasztotad, amely megegyezika szórtnappali világítással. A kétoldalú megvilágítás a kívánt plaszticitás és a térlátás fokát is biztosítja.

Megvilágítási pozíciók

A játéktér-megvilágítás tervezésekor már megemlítettük, hogy az egymás mellé rendezett játékfelületek fénykörei között kis mezők keletkeznek, amelyek megvilágítatlanul maradnak. A színpadi tér szórt fénnyel történőmegvilágításával ez történhet például a portálkeret A színpadi tér szórt fénnyel történő megvilágításával-ez történhet például a portálkeret mögé helyezett Fresnel-lencsés fényvetők segítségével - a játékterek közötti átmenetek összemoshatók, és az egész színpadi játékfelület homogén megvilágítást kap.
Az előszínpad oldalainál létesített nyílásokból (prosceneum), illetve a nézőtér színpadközeli részénél elhelyezhetőlamellák mögül kiegészítőoldalfényt adhatunk, amely - keresztbe világítva a fényvetők sugarait-, a játékteret vakításmentessé teszi.
Igazodva a színpad mélységéhez, a színész kaphat még fényeket a tornyokból,
oldalkarzatokról, utcákból, díszletfalak közül, amelyek mind a plaszticitást fokozhatják.
A színpadtér oldalról való megvilágítása különösen hatásos, ha például az egyik utcában elhelyezett fényvetőa színpadnak csak az egyik, mondjuk a jobb, a fölé szerelt másik gép a bal oldalát, míg egy harmadik gép kizárólag a játéktér feletti részét világítja meg. A két alsó, valamint a felsősávot megvilágító fényvetőket ajánlatos különkülön csoportban kapcsolni valamint a felső sávot megvilágító fényvetőket ajánlatos külön-külön csoportban kapcsolni.
Ezzel a különválasztással például egy balettelőadásnál egyszer csak a színpadpadlót és a táncosok lábait, vagy másik kapcsolóállásban az egész testüket lehet plasztikusan megvilágítani.

Szintén hatásos az úgynevezett ellenvilágítás vagy ellenfény (gégen).
A fényvetők a színpadtér hátsó részén, munkakarzatokon,világítási tartókon vagy hidakon,
vagy utcákban vannak felszerelve és úgy beállítva, hogy fényük ferdén, hátulról előre irányul. vagy utcákban vannak felszerelve és úgy beállítva, hogy fényük ferdén, hátulról előre irányul.
Nagyon erős ellenfényt érhetünk el kisfeszültségűtükrös fényvetőkkel, profilfényvetőkkel, vagy gáztöltésűizzókkal ellátott fényvetőkkel (HMI lámpák).

Az ellenfény alkalmazása a teljesen plasztikusan megvilágított színész hajszálainak
felsugároztatásátóla színpadtérben állóvagy mozgószínészekvagy csoportoksziluettszerű
megjelenítéséig terjedhet. Ez utóbbi hatást egy transzparáló horizont különlegesen erős
megvilágításával érhetjük el.

A játéktér-megvilágítás segítségével árnyékmentesen bevilágított színpadtér általános A játéktér megvilágítás segítségével árnyékmentesen bevilágított színpadtér általános világításához még egy úgynevezett szufitafényis tartozik. Ezek a szufita fényforrások közvetlenül a játéktér melletti vagy fölötti pozíciókban, mint például a portálhidak, világítási tartók kapnak elhelyezést. Ezek felsőmegvilágítási fényvetők vagy szimetrikus deritőklehetnek, ( amelyek úgy vannakméretezve és irányítva, hogy a már előbbiekben említett haszon- síkban (a színész arcmagasságában) kívánatos fényerőt eredményezik. Az itt általában kívánatos fényerősség: 400—800 lux. Az ilyen megvilágításnak a szükségességét akkor érezzük, amikor egykórust vagymás,hasonló szereplőcsoportot kívánunk megvilágítani úgy,hogyaz jól felismerhető, észlelhetőlegyen. Ezeknek a felsőmegvilágítási fényvetőknek vagy szimetrikus deritőkneka többszín-kapcsolása lehetővé teszi, hogy a kívánt szín kerüljön a színpadtérbe, és a szín telítettsége esetén a felsőmegvilágítású gépek „fehér fény”-ének bekapcsolásával ezen telítettség foka kellőképpen változtatható. Ezeka fényvetőtípusokegyenkénta bevilágításkor
munkafényként is használhatók.

A színpadteret megvilágító gépparkot még ki lehet bővíteni felületmegvilágító funkcióban (Pl.
többszín-kapcsolást igénylő, felfüggesztett hátterek megvilágítása) aszimmetrikus horizont többszín kapcsolást igénylő, felfüggesztett hátterek megvilágítása) aszimmetrikus horizont fényvetőkkel is, valamint olyan fényvetőkkel, világítási berendezésekkel, amelyekkel hatásosan világíthatjuk meg a különböződíszletelemeket vagy a színpadkép egyéb szcenikai részelemeit.

Különleges fényvetők

A színpadi megvilágítási fényvetők alapkészletét kiegészítik a követőfényvetők (magyar
szak- zsargonban: fejgépek). Ezek rendszerint a nézőtér elülsővagy hátsó részében
vannak telepítve, de találhatók a különbözőhidakon vagy karzatokon is.
Három főfajtáját különböztetjük meg:

1. Úgynevezett „show”- vagy revü fejgépezés,illetve -követés: gy gy jg p ,
Ez egy erősen körülhatárolt fénykörűkövetőfényvető segítségével történik, ahol is a
szereplőt, pl. egy énekest elég alacsony szögből és szemből világítjuk meg. Ez viszonylag
csökkenti az elöl ágáló személy plaszticitását, de ezt a hátrányt a „mindenáron, minél
jobban kiemelni hangsúlyozni”elv ellensúlyozza jobban kiemelni, hangsúlyozni elv ellensúlyozza.

2. „Tudatos követés”.
Aszínpadon szereplőszemélyt ennél a fejgépezési módnál elégmeredek szögben, erősen  ppyjgp g g szűkített és kemény fénnyel kísérjük. Erre a célra legjobban a kísfeszültségűtükrös
fényvetők váltak be, mert fényükösszehasonlítva más fényvetőkével élesebbek, erősebbek,
intenzívebbek. Ennek a módnak főalkalmazási területe a balett

3. Az úgynevezett „könnyűfej- fény”.
Ezzel a fénnyel a színész szinte észrevétlenül emelhetőki környezetéből és „állandóan
jelen van”

FORRÁS www.pelyhe.hu