és igazából ebben a művházban semmi se volt!! nem tudom erdély, vagy vajdaság valami istenháta mögött feeling.(pedig osztrák határ fele)
szerencsére ott volt ilyen roados cég akik a led falt csinálták, meg szállítottak ami kellett.
Fent volt egy valamennyi lámpa kb. 15, egy szembőli totalra való, meg a 4 robot, abból 2 ez az idióta, gégenben ledesek meg 4 mac. Minden más előkotort lámpa, etc-s par koppincs, fordítva berakott lencsével, negyede nem megy, de annyi kábel hogy ledugjuk őket csoport kábelre.... azt is béreltetni kellett. és mikor már minden le van patchelve tolják be a dimmert hogy ezt is csak a 2. vonalon lehet hajtani hát kösszi....(compulite szereti az ilyet) Megoldás: felpatch sok egy "chatornás" robotlámpa.
a füst gépük náluk valamiért ment állítólag, nekem sehogy se, illetve egyszer mint ha én adtam volna be, de aztán meg ki se tudtam venni... a roados füst gép ment egyből ugyanarról a címről... ja a ventilátor előtte egy szobai álló ventilátor lefektettve
Országosan talán egyik vezető világítás technikát forgalmazó cég emberének szájából: xyz pult nem jó színházba mert nincs pan/tilt golyó rajta... vágja a témát mi kell a színházba.
Érdemes egy mondatot szánni arra honnan látjuk a pulttal a színpad megvilágítását. Ideális természetesen ha onnan látjuk ahonnan a nézők (nagyrésze). Mert hogy pl. ha fent vagyunk mint én, utóbbi helyzetekben, a lámpák mellett akkor teljesen felborul hogy mit csinál egy fényvető a nézők és az én szemem számára. Egy (néző felől nézve) felülről vagy oldalról jövő fény tök jól tud kinézni, ám ha én ott ülök a felülről-oldalról jövő lámpa mellett nekem az úgy verődik vissza a színészről (leginkább a feje búbjáról) mint egy szemből jövő lámpa - ha nézőtéren lennék. A lényeg az hogy teljesen esélytelen megítélni hogy a színész sötétben van vagy éppen elegendő fény jön rá (pl. szemből ami nekem csak egy súrlóként jelenik meg az én nézőpontomból). Így lehet meglepődni amikor lent átnézzük a fényeket - hogy ez valójában ennyire sötét!? Egy fentről csúnyának tűnő fehér fényt egy színes csuda fényben, egyáltalán nem érzékel zavaróan a lenti nézőpont. Más a fény visszaverődési szöge a szem irányában. Ha nagyobb szögben érkezik vissza a szembe az kevesebb fényérzetet jelent.
Baumgartner Sándorral, a Radnóti fővilágosítójával nem egyszerű interjút készíteni. Már a találkozó megszervezése is bonyolultnak bizonyult, de a fő probléma az volt, hogy nem gondolta, hogy vele készülő interjú érdekes volna. Szerencsére azok, akik látták már őt munka közben, hamar meggyőzték, hogy a beszélgetés a sorozat fontos eleme lesz. Nem beszélve arról, hogy idén példaértékű munkájáért Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott. Ő az, aki a fekete színpadból élő teret varázsol, arcot ad a színészeknek, hangulatot a jeleneteknek, és ezen reggel héttől olykor hajnal háromig egyfolytában dolgozik.
A színházi háttérembereket bemutató Akik nélkül nem... sorozatunk ötödik részében Baumgartner Sándor fővilágosítóval beszélgettünk. Elsőként Móga Piroska mutatja be őt saját szavaival.
Egyetemi hallgatóként abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a Radnóti társulatában tölthetem a gyakorlatomat. Az elmúlt két év során nagyon sokat tanultam – nem csak színész kollégáimtól, hanem a háttérben dolgozóktól is – a szakmai alázatról, az emberségről, a profizmusról.
Egy próbafolyamat során mindennek megvan a maga ideje. A rendelkezőpróbákon, az olvasópróba után még példánnyal a kezünkben szaladgálunk, aztán eltűnik a szövegkönyv, helyébe kerül a kellék, próbaruha helyett a jelmez, fölépül a díszlet, és egyszer csak már nem látjuk a nézőteret a ránk világító fényektől: lassan elkezd élni, valósággá válik a színpad. Ez az a pont, amikor már mindannyian tudjuk: nincs sok hátra. Lenézek a színpadról, és a nézőtéren Baumgartner Sanyit – akit mi csak Skiny-nek becézünk – pillantom meg. Három nagy monitor mögött ül, és serényen kattog megszámlálhatatlanul sok billentyűjén, egy-egy kombináció leütése után pedig teljes egészében megváltozik a színpad: árnyékok nőnek, arcok emelkednek ki a térből, a díszlet élni kezd.
Emlékszem, megdöbbentő élmény volt, mikor az Oresztész próbafolyamata során odaültem Skiny mögé, megnézni kintről egy jelenetet. A díszlet, amit addig csak óriási vastömegnek láttam, a fények hatására eleven, fenyegető állattá változott a színészek fölött. Épp olyan baljós és félelmetes lett, mint amilyennek Horváth Csaba rendező az olvasópróbán leírta a darab világát. El se tudtam képzelni, mikor hozták ezt össze a világosítók. Aztán megnéztem a próbatáblán lévő kiírást: aha, ők egész héten éjszakáznak, és Skiny délután, próbaszünetben is a nézőtéren ül Horváth Csaba rendezővel, hogy a premierre minden flottul menjen.
A fővilágosító ott van az előadás születésének minden fontosabb momentumánál, csöndben figyeli a színészek játékát és a rendező munkáját a próbák alatt, a díszlet alakulását, a történet változását, s mire a főpróbahéthez érünk, a fejében kész terv van arra, hogyan váljon a fény is részévé ennek a történetnek, hogyan szolgálja legjobban a művészi kifejezést.
Egyszer megkértem Skinyt, hogy segítsen egy egyszerűbb világítási terv összeállításában, mivel a barátaimmal vendégjátékra utaztunk és az én feladatom volt, hogy elmagyarázzam a helyi világosítónak, mit szeretnék látni. Azt gondoltam, három lámpával pikk-pakk megvan, amit elképzeltem, de ő (szó szerint) felvilágosított. Arcokat mutatott egy könyvben különböző lámpákkal megvilágítva: hogy változik a tekintet, a vonások a különböző irányból és erősséggel kapott fény nyomán. Segített kiválasztani azt, ami az elképzelésemhez leginkább passzolt, s mindezt a legnagyobb lelkesedéssel tette – ahogy az teszi, akinek valódi hivatás és szerelem a munkája.
Ha olykor felpillantok a fejem felett lógó lámpákra, már nem csupán egy izzasztóan forró, és vakító tárgyat látok, hanem azt a munkát, ami mögötte van, és Skinyt, a „fények kapitányát”, aki aznap láthatóvá teszi számunkra a pillanatokat, amik megismételhetetlenek.”
Baumgartner Sándor, fővilágosító
A Soproni Petőfi Színház – az előző munkahelyem – készített régebben közös produkciókat a Radnótival. Épp ezért már ismertem a Radnótit, és tudtam, hogy mind emberileg, mind művészileg jó színház, és ezek nekem fontos szempontok.
Ez a hely számomra még ma is egy külön kis burok a magyar színházi világon belül. Vidéki színházakban évente tíz-tizenkét bemutatót tartanak, itt ezzel szemben évi négy bemutató van, így több idő jut egy-egy produkcióra.
Mi a dolgod egy próbaidőszak alatt?
A próbaidőszak nekem is kreatív munkafolyamat. A rendező és a díszlettervező az olvasópróba után elmondja nekem a koncepciót, hogy milyen képet szeretnének látni, én pedig kitalálom, hogyan lehet azt technikailag és művészileg megvalósítani. Ilyenkor sok szempontot figyelembe kell venni, egyrészt azt, hogy a szükséges eszközök rendelkezésünkre állnak-e, illetve hogy a darab „atmoszférája” mit enged meg. Például ha az előadás Moszkvában játszódik februárban, akkor nem dolgozhatok meleg fényekkel – már persze akkor, ha a cél a természetes hatás elérése – hanem csak természetes színhőmérsékletű fényekkel. Állandó nehézség, hogy a készülő produkció világításának egységes világa legyen és ne csak külön, önmagukban jól kitalált jeleneteket mutassunk, mert az széttördeli az előadást. Általában a bevilágításkor a legfontosabb – a koncepció után – a művész. Őt kell jól, érdekesen láttatnom. Teljesen máshogy dolgozunk, amikor „csak” egy díszletet kell bevilágítanunk, és máshogy, mikor egy színészt, aki valamit épp közölni akar.
A próbaidőszak melyik szakaszában kezdtek el fényekkel dolgozni?
Egy világítási szempontból bonyolultabb előadás esetében már több héttel a bemutató előtt kipróbálunk egy-két dolgot: megnézünk világítási vázlatokat, teszteljük, hogy mennyire működőképes az, amit előre kitaláltunk, hogy érdemes-e az ötletért egy lámparendszer kiépítésébe belefogni. Általában viszont a bemutató előtt két héttel kezdünk el a próbákon is világítani.
Mit jelent az, ha egy színész fényérzékeny?
Azt, hogy jelenet közben is tud figyelni arra, hogy világít-e rá reflektor vagy nem. Általában azoknak, akik filmeztek, ez könnyebben megy. Például ha valakinek egy nagyjelenet végén egy 15x15 centis fénysugárban kell elmondania két fontos mondatot, az nem egyszerű feladat. A társulatban nálunk szerencsére jó az arány, sokan fényérzékenyek.
Hogy néz ki egy átlagos munkanapod?
Ha nem vagyok érintett a délelőtti próbában, akkor délután három körül jövünk be a világosítókkal és elkezdjük beállítani az esti előadás fényeit. A színpadi lámpákat, amik a díszletben vannak, előadásról előadásra át kell állítanunk. Amikor elkészültünk, mindent leellenőrzünk, végigmegyünk az előadás összes fényjelén, megnézzük, minden a helyén van-e, nincsenek-e kóbor fények.
Iszaak Babel: Alkony (fotó: Koncz Zsuzsa)
Melyik volt a kedvenc előadásod az elmúlt tizenegy radnótis évedből világítási szempontból?
Az Alkony, amit Valló Péter rendezett. Különleges előadás volt. Az volt Péter koncepciója, hogy az előadás látványvilága olyan legyen, mint egy Chagall-festmény.
Chagall: Sabbath 1920
És hogyan festettél meg egy Chagall-képet fényből?
Rengeteg képet néztem meg tőle, gondolkoztam, hogy mitől lehetnek bennük a különös színhasználatok. A koncepció az volt, hogy az egész előadás különös, színes rombuszokra legyen világítva. Tagolt, de színekben nagyon harmonizáló képet kellett teremtenünk, hihetetlenül jó volt csinálni.
Kis szaftos téma, információ osztó anonim, becsület kassza jelleggel, érdekességnek. Kissé hányaveti a szavazó lap (pl. a 113, az kerüljön a 100-110-be), de hirtelen ilyen lett, álmodozóként hagytam bőre. Ami részemről infot tudok közölni, és megbízható is mert saját fülel hallottam/tapasztaltam: vidéki csóresz színháznál adnak havi nettó 80-at közalkalmazott stb. Vidéki nemzeti színház ráokosítva összejön 150. Fővárosi művész színháznál szintén, ahol már lehet kevésbé hangzik ez jól. Rendezvényesek, meg akinek van kedve, szóljon hozzá, bökjön.
Az a szép dolog van elterjedőben, hogy látáskorlátozottaknak, pl. "vakoknak" tolmács fülhallgatón tolmácsolja a színpadon látható dolgokat az előadás alatt. Ő ez előtt azért megnézi az előadást, felkészülés képen, szépen jegyzettel hogy mi történt, eltudja majd mondani. Ezen a napon, a fénypult hibájából egy jelenetben, hibásan egyszer csak sötét lett a színpadon. Ejjj.....
NOS következőleg a tolmácsolás során mikor elértük az adott jelenethez, a tolmács bemondta: "és most elsötétül a színpad" - ami mint egyébként rendesen soha - most se történt meg.
Vákár Balázs fővilágosító számos külföldi és magyar nagyjátékfilm (legutóbb A nyomozó és a Lányok), reklám, és videóklip világításában vett részt. Mátyássy Áron Utolsó idők című nagyjátékfilmjének forgatásáról érkezve arról is mesél, hogy miért fontos, hogy egy fővilágosítónak legyen búvárvizsgája, miért kell rendszeresen kútba ugrania, és hogyan lehet jól bevilágítani egy lakást.
Mit csinál a fővilágosító egészen pontosan? Hogyan tudnád a legegyszerűbben elmagyarázni?
Egy reklám, játékfilm vagy videóklip forgatáson bizony kellenek lámpák, azokat a világosítók kezelik. De valóban volt már arra példa, hogy elintéztem annyival, hogy villanyszerelő vagyok, és akkor azt nem kellett tovább magyaráznom.
Ez stimmel, a világosítók világosítanak, ezt értem. De mit csinál a fővilágosító?
Tulajdonképpen az operatőr jobb keze vagyok. Megálmodja, hogy mit szeretne, én pedig próbálom megvalósítani azt. A munkám azzal kezdődik, hogy az operatőrt elkísérem a terepszemlére, hogy megismerjem a jelenet helyszínét. Ide a fővilágosító intézi az áramot, ehhez általában aggregátort szoktuk használni. Ezen felül a fővilágosító dolga a csapat összeszervezése (hány világosító kell), az eszközpark összeállítása (hány lámpa kell) és helyszínre szállítása. A gyártással folyamatosan egyeztetni kell, hogy mindez mennyibe fog kerülni.
Milyen eszközökkel dolgoztok?
Ezzel kapcsolatban változó a fővilágosítók hozzáállása: én például nem használok fénymérőt, igyekszem a szememre hagyatkozni. Két dolog miatt: az operatőr a saját fénymérőjével dolgozik, és nem jó, ha az enyémnek az esetleg eltérő (lemerült az elem, rosszul van beállítva stb.) értékeit mondom be. Fényforrás és takarás viszont a kereteken, flag-eken túl bármiből lehet: a Nap, a Hold, utcai lámpa, asztali lámpa, csillár, reflektor, egy tükör, az ablak, az órád, de egy egész buszon is világíthatsz keresztül. Most nemrég egy pici sminkes tükörrel derítettem, mert egy tücsköt kellett megvilágítani makróban, és csak ezzel fértem oda hozzá.
A fővilágosító hol helyezkedik el a stábhiearchiában?
Az operatőr jobb keze, aki a világosítók élén áll, akik a legnagyobb részleget képezik általában egy forgatáson, ezért elég fontos szerepük van. Mondok egy példát. Nagyon szűk költségvetés esetén a producer diktálhat lehetetlen feltételeket. Ilyenkor az én vállamat nyomja a döntés terhe, hogy mit mondok erre: bevállalom vagy sem. Aztán amikor ez a film besöpör minden fontos díjat a filmszemlén, akkor jó érzés, hogy odajön a producer, mondván ez nélkülem nem sikerülhetett volna. Jól esik, hogy ezt mondja, de van is benne igazság. Nagyon fontos az, hogy odaállsz egy produkció mellé, mert akkor valószínűleg a többi részleg is kitart. A fővilágosító számításai is irányadók lehetnek egy kifizetésnél: ha mi bevállaljuk a 14 órát, akkor ez hivatkozási alap a producernek a többi részleg felé. Hogy ebből van-e visszaélés, vagy sem, az már egy másik kérdés. Ha az embereim bérét nevetségesen alacsonyra becsülik, akkor nem biztos, hogy elvállalhatom. Általában ugyazokkal az emberekkel szoktam dolgozni, megvannak a fix világító csapatok, igyekszem számukra a maximálisan legjobb lehetőségeket megteremteni. Alacsony költségvetések esetén természetesen lehet trükközni: a nagyobb jeleneteknél lehet 20 világosító két napon át, aztán meg senki, vagy az éjszakai forgatásokon több ember, de annak a kárára, hogy a nappalban nem biztos hogy elegen vagyunk, lassabban dolgozunk és tovább tart az átállás stb.
A filmtörvény életbe lépése után hazánkba áramló külföldi bérmunkák és koprodukciók kapcsán folyamatosan visszatérő téma a szakemberhiány, a szakemberképzés problémája Magyarországon. Te hogyan látod a helyzetet?
Ez így van, nem nagyon vannak megfelelő képzettségű szakemberek. Nekem sem olyan az angol nyelvtudásom, mint amilyennek lennie kellene. A szakmai nyelvvel soha sem volt gondom, előfordult, hogy a forgatásra rendelt szinkrontolmács nem értette, hogy mit akar a rendező vagy az operatőr, a magyar világosítók viszont igen. Inkább a forgatáson kívüli életet nehezíti meg, amikor a forgatás után el kell menni sörözni.
Én csak a Sparks működésére látok rá, de az biztos, hogy ha helyt akarsz állni a piacon, akkor viszonylag sok emberből álló, differenciált csapatra van szükség. Ki kell mondani, a munkánk segédmunkából is áll: meg kell fogni a kábelt, oda kell rakni a ládát, satöbbi. Tavaly többen jöttek oda hozzám, hogy szeretnének világosítók lenni, és én levittem őket forgatásokra, hogy nézzék meg, hogyan dolgozunk. Én is így kezdtem a tanulást 15 évvel ezelőtt a Mrs. Arris Goes to Paris forgatásán. Ha még ezután is tetszett nekik, akkor meg kellett tanulni az eszközök pontos nevét. Utána lehet elkezdeni azt, hogy mire használjuk azokat. Eltelik mininum fél év, mire a munkára valaki egyáltalán alkalmas lesz, és be tud kötni egy ötös szpotlámpát. Mert ehhez kell tudnia, hogy hol van az aggregátor, milyen áramok vannak, és hova lehet bekötni ezt az adott izzót. Be kell vallanom, a mai fiatalok számomra nagyon furcsák. Nem ambiciózusak, nem akarnak csinálni semmit, hiányzik belőlük a szakmai alázat. Pedig ehhez a munkához kell egyfajta elhivatottság, mert anélkül elég nehéz. Ha az operatőr lekéri az összes lámpát, odavisszük, feltesszük. Ha végül két izzó maradt égve − hát akkor így jártunk, tőlünk azt kérték, hogy az összeset szereljük be. Itt jönnek be a tévedések és félreértések, itt kezd egymásra fújni a stáb. Mert az asszisztens csak azt látta ebből, hogy feleslegesen szarakodnak a világosítók, és miattunk áll a forgatás, holott mi az operatőr kívánságát teljesítettük feltétel nélkül. Ez tehát lényegében egy olyan segédmunka, ami a művészetet szolgálja ki.
A honlapodon láttam, hogy különféle speciális tudásod is van: búvár-, és ipari alpinista vizsgád is van.
Nagyon szeretem a nem hagyományos fővilágosítói munkát. A kihívást. Többek között ezért is tettük le a munkatársaimmal együtt a búvárvizsgát, hogy a víz alatti lámpákkal is tudjunk dolgozni, hiszen most már Etyeken van egy ilyen felvételekre is alkalmas stúdió. Az alpinista vizsga a rögzítéseknél jön jól. Nemrég egy Lancia-reklámot forgattunk a Nemzeti Múzeum előtt, és az operatőr kért egy óriási lámpát. Minden testet másként kell világítani a tükröződések miatt, az autók esetében nagyobb fényfelületeteket kell használni, mint amikor a két színész beszélget. A gyártás nemet mondott a lámpára, mert két és fél millió forint volt a napidíja. Úgyhogy az operatőr lerajzolta a lámpát, mi meg megépítettünk: akkora volt mint két busz egymás mellett, tele lámpával, fehér anyaggal fedve. Összesen két tonnát nyomott, úgyhogy ragaszkodtam az ötventonnás daruhoz, mert ez a két tonnás lámpa ment fel a stáb fölé. Ilyen esetekben érzem hasznosnak, hogy van egy ipari alpinista vizsgám, így tudom, hogyan kell stabilan rögzíteni. Változik a világ, alkalmazkodni kell. Régen Richy (Romwalter Béla, a Sparks vezetője – szerk.) felnézett az égre, és megmondta, hogy mikor hol lesz éppen a nap, hogyan világítsunk. Ma a laptopon ott van mindenkinek a Sunpath nevű program, és azt nézi meg.
Elég fiatalon lettél fővilágosító. Ez számodra a szakma csúcsa?
A Sparks vezetője, Romwalter Richy szokta mondani, hogy a Vili bácsi (Zsigmond Vilmos – szerk.) tudja a szakmát ötösre, Richy tudja négyesre, a többiek meg akármilyen jók, örüljenek a hármasnak. Valóban fővilágosító vagyok, de hozzájuk képest sehol sem tartok. Számomra a mai napig fantasztikus élmény Vili bácsival dolgozni. Nemrég egy Nokia-reklámban Romwalter Richy világított neki, de én is mentem, csak azért, hogy ott lehessek. Ezért mondtam, hogy nagyon fontos ebben a szakmában az elhivatottság. A porcelánbaba esetében a Sparks és a Duna közösen adta a világosító kapacitást, felesben. A világosítókkal folytatott beszélgetéseimből egyértelműen kiderült, hogy nem keresünk mi annyival sokkal többet a reklámokból, mint ők a tévében, csak mi szó szerint imádjuk a munkánkat. Nehéz megérteni ezt az elhivatottságot, de én könnyen beszélek, mert imádom, amit csinálok. Mindig kérdezik, hogy ezt az őrültséget miért csináltam, én meg mondom, hogy „Mert azt mondta az operatőr!", és akkor kérdezik, hogy: „Ha az operatőr azt mondja, hogy ugorj kútba, akkor kútba ugrasz?" A válaszom, hogy igen, kútba ugrom.
Mikor ugrottál utoljára kútba?
Utoljára Erdély Matyi kérésére a Deltában. Mundruczó Kornél rendező és Erdély Matyi operatőr megálmodta, hogy az éjszakai forgatásban szeretne egy erős fényű Holdat. Úgyhogy mi nem aludtunk, egész nap ezen dolgoztunk. A holdfény része az még oké lenne, de a Duna-deltában nincs semmi szilárd, nemhogy daruskocsi. Végül egy elég korhadt fa tetejéhez rögzítettük a főfényt adó lámpát. A mocsaras területen mellcsizmában közlekedtünk, és egy ilyen helyen áramot vezetni sem feltétlen életbiztosítás. De végül nem volt semmi gond, ott van az a Hold, csak éppen az elkészült filmbe nem került be, de ez egy másik történet.
Nagyon sok külföldi produkcióban dolgoztál, reklámokban, klipekben és játékfilmekben egyaránt. Mennyire más a külföldi munka, mint a magyar?
A magyar szakembereknek sokkal több mindennel kell tisztába lenniük, a külföldiek sokkal jobban rá vannak állva egy szakterületre. Engem azért szerettek, mert olyan dolgokat is tudtam, amit mások el sem vártak tőlem. Magyarországon minden a fővilágosítóhoz tartozik: a flagek, a takarások, a nagykeretek, a lámpák, és azok rögzítése, minden. Az I, Spy készítésekor úgy szétszedtek minket, hogy nem is nagyon beszélhettünk egymással. Az egyik világítócsapat odahozta és letette a lámpát, lekábelezte, aztán jöttek a gripesek, akik betették a flaget. Magyarországon elképzelhetetlen, hogy külön legyenek gripesek és világosítók. Ha oda kell állni egy 4 x 1 méteres kerettel deríteni, akkor azt is mi csináljuk meg. Külföldön nagyon szét vannak szedve a részlegek, ezért aztán nem is tudnak egymás munkájáról. Ennek megvan a hátránya: az operatőr elmondja a fővilágosítónak, hogy mit szeretne, a fővilágosító elmondja a key gripnek, a key grip a best boy gripnek, akik jó esetben megcsinálták, de lehet, hogy még ők is tovább adják a feladatot. A végén már nem is az az információ jutott el a sor végéhez, mint ami elindult, és nyilván nem az lett a végeredmény, amit eredetileg szerettek volna. Ennek a professzionális, specifikált szisztémának is megvan a maga előnye, de egyben nagyon sok hibalehetőség is adódik.
Tudsz még filmet nézni, vagy főleg a megoldásokra, trükkökre, kunsztokra figyeled?
Mivel viszonylag sok reklámban dolgozom, ezért nagyon szeretem nézni a reklámszpotokat a filmek előtt és között. Ez is beteg dolog: a feleségemmel, aki sminkes-fodrász, és a kislányommal, aki eddig még csak A nyomozóban kapcsolt be néhány lámpát, ülünk a tévé előtt, és sikongatunk, hogy ezt az anya csinálta, ebben az apa dolgozott, és megy a családon belüli egészséges rivalizálás. Ilyenkor nagyon idegesít, amikor a feleségem mondja, hogy nem kapcsolódik a szereplő haja, mert én arra fel sem figyeltem, én jobban szeretem a kész terméket figyelni. Ha a hibákat veszem észre, akkor az már régen rossz.
Hogyan képzeljük el a lakásod? Minden sarok be van világítva rengeteg lámpával?
Valóban, elismerem, kicsit fénymániás vagyok. Ha feleségemet kérdeznéd, szerinte a maximumot hoztam ki, de én még tudnék elhelyezni fényforrásokat a lakásban, csak ő nem engedte. A legfontosabb, hogy lehessen szabályozni a fényerőt, és több, külön szabályozható fényforrás legyen. A mennyezetet például több kis lámpa világítja meg, ami egy jó szórt fényt ad. De emellett fontosabb helyi fényeket is elhelyeztem, ezek is külön szabályozhatók és kapcsolhatók: bútorba, szekrénybe építve. De nekem még ez is kevés, én még tennék néhány helyre lámpákat.
Mint minden világítási rendszer esetében, itt is a megvilágítandó területet kell alapult vennünk, mely esetünkben a színpadi tér. Nem írhatom csak azt, hogy a színpad maga, mivel az elõadómûvészetek zöme az elõadás mind tökéletesebb illúziójának létrehozásához téralakító tárgyakat, zömében díszleteket használ. Ezek a díszletek, kellékek a színpadi térben szinte bárhol elhelyezkedhetnek, ahol a nézõk szempontjából valamilyen hatást keltenek. Mivel a színpadi térben ablakok nincsenek, ezért az elõadás minden mozzanatát a színpad-világítási rendszer segítségével kell életre kelteni. Egy új színpadi rendszer tervezésekor nagyon fontos a világítástervezõ együttmûködése az építésszel és a belsõépítésszel. A színpadi tér bevilágítása igen sok világítási pozíció kialakítását követeli meg, mely pozíciók létrehozásában az építész-belsõ-építész páros segítségére nagy szükség van.
A világítási pozíciókat két nagy csoportraoszthatjuk: • a nézõtéri, és • a színpadi csoportokra. Általában minden olyan fényvetõ, mely a vasfüggönyön belül, a színpadtérben helyezkedik el, az színpadi pozícióban van (angolul “backstage” névvel illetik), a vasfüggönyön kívüli helyeken lévõ fényvetõk pedig nézõtéri pozíciókban vannak (angolul FOH - “front-of-house”). Hosszú évtizedek gyakorlatában kialakult e két csoport fényvetõszámában egy arány: 2/3 - 1/3 a színpadi fényvetõk javára.
A különbözõ világítási pozíciók a következõk lehetnek egy színházban: Színpadi pozíció lehetõségek: • világítási tornyok (jobb-bal), • világítási híd, • oldalkarzatok több szinten (jobb-bal), • világítási tartók (színpad felett), • horizontvilágítási tartó, • hátsókarzat(ok), • rivalda, • padlóáramkörök (“csapda”) (jobb-bal), • utcavilágítási tartók. Nézõtéri pozíció lehetõségek: • proszcénium páholyok (jobb-bal), • proszcénium világítási hid(ak), • nézõtéri hid(ak), • nézõtéri karzat(ok) v. kupola, • fejgép pozíciók. A tervezés elsõ lépéseként törekedni kell arra, hogy az építészekkel egyeztetve a fenti pozíciókból a legtöbb létrejöhessen. Ha a tervek alapján a “kiharcolt” pozíciók már biztosnak tekinthetõk, akkor következik a tervezés második lépcsõje, a fényvetõszám és ezzel együtt az áramkörszám meghatározása. Itt azonban tennem kell még egy fontos megjegyzést: ha a létrejövõ játéktér mûszaki gárdája netán már adott, akkor rendkívül fontos a helyi világítás-tervezõvel történõ konzultáció, különösen ebben a tervezési szakaszban, mivel tapasztalatuk és világítási “ízlésük” hatással kell legyen a kialakuló rendszerre.
Fényvetõszám és áramkörszámmeghatározása
A színpadi játékteret kell tehát bevilágítanunk, de leegyszerûsítve a színpad bevilágítását vesszük alapul. A tervezés oly módon történik, hogy a színpadot játékzónákra osztjuk, melyek egyben világítási zónák is lesznek. Ez úgy történik, hogy kb. 2,5-3 m-es négyzetes raszterhálót rajzolunk a színpadra, mely a világítási zónákat fogja jelölni. Minden világítási zónát be kell tudnunk világítani úgy, hogy legalább két, de ha lehet, három fényvetõ “lássa” az adott területet, így egy fõfénnyel és egy vagy két segédfénnyel plasztikus világítás hozható létre ott. Ügyelni kell arra, hogy a fényvetõk ne túl lapos és ne is túl meredek szögben világítsanak az adott területekre - az ideális beesési szög 45 fok.
Az így létrejövõ alapvilágítási fényvetõszámot még ki kell egészíteni a háttér-világítási (azaz horizontvilágítási) fényvetõkkel, melyek általában a fehéren kívül az összeadó színkeverés (RGB) alapszíneivel dolgozva sokféle háttérszín kikeverését teszik lehetõvé. További kiegészítés kell még az ellenfény létrehozásához szükséges fényvetõk betervezésével, az utcavilágítási fényvetõk, a rivalda, a követõ fejgépek és a mobil fényvetõk hozzáadásával. Az így kialakuló fényvetõszám már jó közelítéssel meghatározza a színpadi szabályzórendszer áramkörszámát is, de természetesen tartalék áramkörök kialakításáról is gondoskodni kell. A 2. ábrán az új Nemzeti Színház egy, ajánlati fázisban elképzelt fényvetõkiosztásának nézõtéri pozícióit láthatjuk, a 3.ábra pedig a színpadi pozíciókat mutatja (a végleges megvalósult rendszerben ezek a pozíciók maradtak, de kissé módosított fényvetõkiosztással). A fenti, szabályozott áramkörök kiosztá- sa mellett gondos tervezést igényel a direktkapcsolású áramkörök beépítése is, mivel a világítási effekteszközök zöme kapcsolt hálózati betáplálást és digitális vezérlést igényel. A játéktér és a tervezett elõadások típusához mérten gyakorlatilag minden világítási pozícióba kell direktkapcsolású áramköröket tervezni, még akkor is, ha a drága effekteszközök esetleg csak a késõbbiekben, vagy csak ad-hoc jelleggel kerülnek beépítésre. A világítástervezõ nem csak az építészekkel, a késõbbi elõadás-világítás tervezõjével, de a kialakítandó játéktér elektromos tervezõjével is szoros kapcsolatban kell dolgozzon, mivel a színpad-világítási rendszer valószínûleg a legnagyobb fogyasztó lesz az épületben. Az áramkörszám mellett együtt határozzák meg azok terhelhetõségét, mely a leggyakrabban 10 A, 16 A vagy 25 A maximális áramkörönkénti értéket jelent.
