A tervezés kezdete - világításipozíciók

Mint minden világítási rendszer esetében, itt is a megvilágítandó területet kell
alapult vennünk, mely esetünkben a színpadi tér. Nem írhatom csak azt, hogy a színpad maga, mivel az elõadómûvészetek
zöme az elõadás mind tökéletesebb illúziójának létrehozásához téralakító tárgyakat, zömében díszleteket használ. Ezek a díszletek, kellékek a színpadi térben szinte bárhol elhelyezkedhetnek, ahol a nézõk szempontjából valamilyen hatást keltenek. Mivel a színpadi térben ablakok nincsenek, ezért az elõadás minden mozzanatát a színpad-világítási rendszer segítségével kell életre kelteni.
Egy új színpadi rendszer tervezésekor nagyon fontos a világítástervezõ együttmûködése az építésszel és a belsõépítésszel. A színpadi tér bevilágítása igen sok világítási pozíció kialakítását követeli meg, mely pozíciók létrehozásában az építész-belsõ-építész páros segítségére nagy szükség van.

A világítási pozíciókat két nagy csoportraoszthatjuk:
• a nézõtéri, és
• a színpadi csoportokra.
Általában minden olyan fényvetõ, mely
a vasfüggönyön belül, a színpadtérben
helyezkedik el, az színpadi pozícióban van
(angolul “backstage” névvel illetik), a vasfüggönyön kívüli helyeken lévõ fényvetõk pedig nézõtéri pozíciókban vannak
(angolul FOH - “front-of-house”). Hosszú
évtizedek gyakorlatában kialakult e két
csoport fényvetõszámában egy arány: 2/3 -
1/3 a színpadi fényvetõk javára.

A különbözõ világítási pozíciók a következõk lehetnek egy színházban:
Színpadi pozíció lehetõségek:
• világítási tornyok (jobb-bal),
• világítási híd,
• oldalkarzatok több szinten (jobb-bal),
• világítási tartók (színpad felett),
• horizontvilágítási tartó,
• hátsókarzat(ok),
• rivalda,
• padlóáramkörök (“csapda”) (jobb-bal),
• utcavilágítási tartók.
Nézõtéri pozíció lehetõségek:
• proszcénium páholyok (jobb-bal),
• proszcénium világítási hid(ak),
• nézõtéri hid(ak),
• nézõtéri karzat(ok) v. kupola,
• fejgép pozíciók.
A tervezés elsõ lépéseként törekedni kell arra, hogy az építészekkel egyeztetve a fenti pozíciókból a legtöbb létrejöhessen. Ha a tervek alapján a “kiharcolt” pozíciók már biztosnak tekinthetõk, akkor következik a tervezés második lépcsõje, a fényvetõszám és ezzel együtt az áramkörszám meghatározása. Itt azonban tennem kell még egy fontos megjegyzést: ha a létrejövõ játéktér mûszaki gárdája netán már adott, akkor rendkívül fontos a helyi világítás-tervezõvel történõ konzultáció, különösen ebben a tervezési szakaszban, mivel tapasztalatuk és világítási “ízlésük” hatással kell legyen a kialakuló rendszerre.

Fényvetõszám és áramkörszám meghatározása

A színpadi játékteret kell tehát bevilágítanunk, de leegyszerûsítve a színpad bevilágítását vesszük alapul. A tervezés oly
módon történik, hogy a színpadot játékzónákra osztjuk, melyek egyben világítási zónák is lesznek. Ez úgy történik, hogy kb. 2,5-3 m-es négyzetes raszterhálót rajzolunk a színpadra, mely a világítási zónákat fogja jelölni. Minden világítási zónát be kell tudnunk világítani úgy, hogy legalább két, de ha lehet, három fényvetõ “lássa” az adott területet, így egy fõfénnyel és egy vagy két segédfénnyel plasztikus világítás hozható létre ott. Ügyelni kell arra, hogy a fényvetõk ne túl lapos és ne is túl meredek szögben világítsanak az adott területekre - az ideális beesési szög 45 fok.

Az így létrejövõ alapvilágítási fényvetõszámot még ki kell egészíteni a háttér-világítási (azaz horizontvilágítási) fényvetõkkel, melyek általában a fehéren kívül az összeadó színkeverés (RGB) alapszíneivel dolgozva sokféle háttérszín kikeverését teszik lehetõvé. További kiegészítés kell még az ellenfény létrehozásához szükséges fényvetõk betervezésével, az utcavilágítási fényvetõk, a rivalda, a követõ fejgépek és a mobil fényvetõk hozzáadásával. Az így kialakuló fényvetõszám már jó közelítéssel meghatározza a színpadi szabályzórendszer áramkörszámát is, de természetesen tartalék áramkörök kialakításáról is gondoskodni kell. A 2. ábrán az új Nemzeti Színház egy, ajánlati fázisban elképzelt fényvetõkiosztásának nézõtéri pozícióit láthatjuk, a 3.ábra pedig a színpadi pozíciókat mutatja (a végleges megvalósult rendszerben ezek a pozíciók maradtak, de kissé módosított fényvetõkiosztással). A fenti, szabályozott áramkörök kiosztá-
sa mellett gondos tervezést igényel a direktkapcsolású áramkörök beépítése is, mivel a világítási effekteszközök zöme kapcsolt hálózati betáplálást és digitális vezérlést igényel. A játéktér és a tervezett elõadások típusához mérten gyakorlatilag minden világítási pozícióba kell direktkapcsolású áramköröket tervezni, még akkor
is, ha a drága effekteszközök esetleg csak a késõbbiekben, vagy csak ad-hoc jelleggel kerülnek beépítésre.
A világítástervezõ nem csak az építészekkel, a késõbbi elõadás-világítás tervezõjével, de a kialakítandó játéktér elektromos
tervezõjével is szoros kapcsolatban kell dolgozzon, mivel a színpad-világítási rendszer valószínûleg a legnagyobb fogyasztó lesz az épületben. Az áramkörszám mellett együtt határozzák meg azok terhelhetõségét, mely a leggyakrabban 10 A, 16 A vagy 25 A maximális áramkörönkénti értéket jelent.

 (Böröcz Sándor)<

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0