Jók ezek a művházak. A színpadon lehet nem is lenne rossz, de: kamara előadással, néző legyen közel, intim viszonyban a színésszel stb.vel megyünk, vagyis a kapásból a nézőtéren játszunk - pár szék sort kipucolnak és ott vagyunk az összehúzott függöny előtt.

Na sebaj csak egy lámpa sincs jó helyen, ami jó helyen van azon se lehet kört állítani, mert jó olcsó olasz vagy milyen világítás ipari hulladékba beleolvadt az állítóka... lehet cserélgetni a lámpákat, de abban meg nincs terelő, abban nincs szín keret... el vagyunk. Létra leg-legtetejére állva pipiskedve vadászom a hídnak persze a tetejére gyorskötözőzött dugaljat, meg izzót cserélek ebben-abban - jó abba hiába mert foglalatos - ja ebben meg el van törve a lencse - vicces. :))

De mire eljutunk ideáig eltelt egy-másfél óra hogy előre húzzuk a trégert, hogy ne legyen a díszletfal mögött 2 méterrel, mert arról arcot kéne csinálnia a lámpáknak.Kikötözzük a másik fixhez és jó. Talán. Na végül rendben lett.

Jó akkor patcheljünk. Ja de ezeknek a lámpák se arról a dimmerről jönnek be amin vannak, hanem alapból patchelve vannak.AAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHH Akkor a csatonáinkat a csatornáikhoz átfordítjuk a patchükhöz, párszor nézzük csak miiiért nem jööön beeee.... jóóóóóóóó. Aztán sikerül végül, előadásközben még felfedezünk párat ami nem lett jól bepatchelve... mikor nem játszik a jelenetben megcsináljuk.. a néző nem vesz észre semmit. De szépen bele kell tologatni a sötét voltokba lámpákat, hogy a nézőő lássssaaa a szííínésztetttt..

Taps. Siker. Csillogás. :)