"ÉS ZSDUUFFFF!" - kiálltja a rendező a mai nap körülbelül huszadjára. Ez a hanghatás lenne ami minden bevillanásszerű ("cut") fényváltást kísér. Néha ha ezt a színészek egy mozdulatára használja, ilyenkor szükségtelenül is - nem kis vidámsággal kíséretében - bejátszuk hangász kollégával ZSDUUFFF-ot.
"SZAABÓÓÓ!" Hasonló vehemenciával hívja a színpadról hiányzó letűnt színészeket - és hasonlóan fejezi ki szeretetét egy-egy öleléssel, simogatással mindenkinek az önbizalom hiányos őrlődő színésztől a szorgos kellékesig. Nagy szívű, jó ember, de hasonlóan követel is "MIT CSINÁLSZ?!". Egy élmény volt vele is dolgozni.
A darab végül úgy néz ki meg van. "Én kész vagyok." - ahogy egy másik rendezőt idéz. Már csak mindenkinek minél jobban, hibátlanul kell végeznie a dolgát. Nem volt egyszerű, de végül minden lett valahogy - bekerült a díszlet, így egész jól néz ki az egész - a jeleneteket is sikerült számára kielégítően elrendeznie. Délelőtt még húzókkal jeleztem a fényváltásokat, délután felpakoltuk a hiányzó lámpákat, próba után éjszaka 3-ig leprogramoztuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.