Képek: Trió Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

 Megy a gyerekdarab. Kezdés előtt megfigyelhető a tömegpszichológia egy igen őszinte és látványos megjelenése. Pillanatok alatt kezd az összes gyerek egyszerre tüntetőleg tapsolni ("kezdődjön már"), majd pisszegni ("csendbe kell lenni"), mire csend lesz, majd megint zsivaj. Egyébként a fenti képen megfigyelhető a "kromatikus aberráció"  itt viszonylag kivételesen nem a sárga hanem a kék felé tolták el a fókuszálást nyilván a kék színpadkép miatt. Egyik előadáson a gyerekek középtávon elkezdenek spontán folyamatosan tapsolni a dalok alatt, örömködni mindenen - másikon Isten tudja milyen rendeződés okán csöndbe vannak és éppen csak tapsolnak a vége felé itt ott. De a közönségszervezők tudhatnak valamit mert a bemutató betalálták a hálásabbat.

A díszlet kivételes mód kíméletesen van megoldva. Csak az előszínpadot használja, a másik "komoly felnőtt darab" (egyébként katasztrofális) nagyrészt megtud maradni mögötte háborítatlanul.

De ez igazából még sem egy idilli állapot mert a gyerek darab után marhára nem ez hanem a mááásik felnőtt darab jön egy - az az egy darab előadásra. Ami az utolsó. És marhára bonyolult, szóval nagyon racionális így.

Mai beszólás: "kedves vagy hogy elküldted hogy mi kell a pesti zsidóknak, de az engem hol érdekel szerinted?" :D Megjegyzés: a darab tényleg a zsidókról szól (nem kell előítéletekre gondolni).

Esetleges érdeklődőknek a többi kép: www.vorosmartyszinhaz.hu/msor/havi-msor