Dec. 06. 9-én bemutató. Mivel tegnap még beraktak egy operettet a nagyszínpadra ma kezdődött a fénycsöves darab világítása igazából. Reggel felbolydult hangyabolyként nézett ki a színpad és környéke. Díszítők 7-re jöttek hogy befejezték a díszletet időben, de így sem sikerült. 10-es elméleti próbakezdés után 15 perccel még rohangált mindenki, talpalatnyi hely alig maradt - míg a takarítók is színpadon sertepertéltek elvégeztük még az utolsó lámpa állításokat hogy nézzen ki valahogy. A műsorfüzetekbe már fotóztak is.

 Az előadás világítása szingularitásként növekszik. Minden elképzelhető helyre állvány, dupla utca világítások, takaráslépcsőkre c-kampóval lámpák. Mindben 201... A nagyszínpadon nem maradt már egy statív se, kábelek is kis híján mind elfogytak.

 Míg ment a próba, csendben lopózva maradt még munka...: plusz színfóliák, lámpacserék, állítások. Programozási kísérlet.

Ennek eredménye mint mindig ugyanúgy az esti világításon végeérhetetlen vakarózások, ahogy a rendező-díszletterverző-fővilágosítók filozofálgatnak hogy ide milyen fény kéne, vagy inkább mégse. Éjszakába nyúlik az egész. Egy idő után általában a rendező már megértő-beletörödöm unalomban ül-nézelődik "hát értem ez tud lenni" - közben a fénypultnál pötyögnek - beadják majd elveszik ugyanazt a lámpát kb. 100-szor. Legalábbis így tűnik annak akinek a dolga ilyenkor a "fényben járás": állj ide-oda hogy lássák lesz a színészeken fény. Jellemzően nem szólnak hogy oké elmehetsz. Hosszú percekig lehet így ellenni - rosszabb esetben órákig.

 A vége felé a rendezők különböző képen elfoglalják el magukat attól függően hogy mennyire bírják követni a fonalat.

A legritkább az aki folyamatában mondja hogy itt ilyen fény kell, ennél a végszónál, utána meg ezek jöjjenek be. Máskor egy idő után arra "hogy ez a jel milyen" tisztázni kell hogy akkor hol is vagyunk a darabban.

 Van rendező aki ül és néz maga elé míg gyártják a pulton a világosítók a különböző színpadképeket. Vagy erősen fogyasztja a cigarettákat és a kávékat. Vagy elhozza magával a színésznő-nőjét vele és mondjuk a rendezőasszisztenssel és más önfeláldozó személyekkel akik képesek végigülni a bevilágítást... végigcsacsogják azt a legelképzelhetetlenebb témákról témákra térve. De van olyan rendező aki elkezdte csavarozógéppel kijavítani a díszlethibáit. Vagy tologatni egy kocsit mint egy kis gyerek. Vagy telefonjába-laptopjába merül.

Vagy ha van a színpadon egy zongora akkor van amelyik elkezd játszani rajta. Például a Forrest Gump témáját.

Élmény volt...: