Olvasópróba: olvasó próbának nevezik azt amikor a rendező és a színészek először leülnek egy asztalhoz, és miközben olvassák a szövegkönyvet a rendező megosztja gondolatait-elképzeléseit az előadandó darabbal kapcsolatban - elemzik azt.

Rendelkezőpróba: amikor  először felállnak azt asztaltól és a rendező elhelyezi a színészeket a színpad terében, kitalálják hogy a szöveg milyen helyzetekben, gesztusokkal stb. játszódjon - ki hova menjen, álljon, üljön. Díszletek, kellékek jelzés szinten, 3 szék pl. egy ágy.

Na körülbelül ez történt ma. Ez viszonylag előrelépés ahhoz képest mint mikor berendeltek a próba végére - egy órát hallgattam ahogy olvasnak-filozofálgatnak (egyébként helyenként érdekes volt) majd végeztével szóltak hogy nem kellek.

Ma már egyszer bekérték a vászonra árnyékot csináló gépet (lámpát), ott árnyjátékoztak kicsit, nem kevés hülyéskedéssel majd aztán úgy döntöttek hogy ez, a 2. jelenet inkább nem is árnyékban hanem rendesen színpadon játszódjon. Bár lehet hogy végül még sem így lesz. Körülbelül a következő 2 órában annak a jelenetnek 5 milliárd lehetséges megoldását csinálták-mondták-gondolták el. Nem mondanám hogy észleltem előrehaladást a témában - nehéz elhinni hogy ebből lesz egy magától menő előadás. De hát nyilvánvalóan mindig így megy, szóval lesz valami. Valószínűleg ezért  nincsenek soha világosítók rendelkező próbán. Azért érdekes. Meg közben javítgattam a másik itt zajló előadás térkép (hanyas lámpa hol van, milyen lámpa PC, ETC).

5. oldalig eljutottunk a szövegkönyvben.

Amúgy tök jól néznek ki az árnyékok a vásznon. Egy PC-t szét berheltem így tök éles árnyékokat ad.

Mai idézet: a díszlettervező kiakad hogy minek füst [füstgépből a színpadra] ő pont olyan "képregényesnek" képzelte el, és úgy nem az.

Borsi válasza: "A gyerekek szeretik." :)