http://www.hirado.hu/Hirek/2009/11/09/12/Varga_Sandor_Marton_Lajvizio_A_vilagosito.aspx

Varga Sándor Márton: Lájvízió. A világosító

A világosító fénykibocsátó szerveit általában a kezében tartja, vagy különböző állványokra és traverzekre szereli, aztán kampókkal minden irányba tekergeti, tologatja. Eláruljuk azonban, hogy egyes világosítók maguk is világítanak!

 Mivel a világosító még ott is tud forgatáshoz elegendő fényt kibocsátani, ahol se várja tőle, ezért a nagy "Brehm" egyenest a szentjánosbogár mellé sorolja.
Fénykibocsátó tulajdonsága következtében a világosító nem csupán Magyarországon vagy - alaposabban körbetekintve - a Kárpát-medencében, sőt Európában, hanem az egész világon föllelhető, bár a magyar világosító még Hollywoodban is nevezetes arról, hogy ott is talál villanykapcsolót, ahol a többiek nem is keresik.

Azokra a helyekre viszont, ahol a természet kíváncsi tekintetek elől rejtve kíván maradni, egyáltalán nem merészkedik világosító, honfitársunk kifejezetten nem. Merthogy, sajnálatos módon, szegény világosító egyre kevesebb olyan, háborítatlan területet talál, amely kellően sötét neki, minek következtében - plusz a mesterséges fények mellett is egyre tisztábban látó kamerák - bizonyos helyeken, így mifelénk is, egyre kevesebb a jól képzett szentjánosbogár, azaz miket is zagyválunk össze, világosító.

Különös, de a világosítók között lámpással se lehet találni nőstényt. Kifejezetten csak hím egyedei mutatkoznak, ezért a világosító szaporodása a tudomány nagy rejtélyei közé tartozik. Igaz, nem is szaporodik, hacsak önnemzéssel nem, pedig a világosító sokszor tesz ivarérettségéről tanúbizonyságot, bár ezt egyéb fajok nőstényei még pironkodva sem szokták elismerni. 

A világosító egyszerűen lesz és punktum. Itt kell megemlítenünk, hogy azért egyedfejlődésében játszik egyfajta szerepet a szentlélek, például tartja benne a lelket (mármint a szentlélek a világosítóban), amikor, mondjuk, egy létra tetején egyensúlyozva kell a feje fölé tartania (mármint a világosítónak) egy harminckilós lámpát, amely ontja magából a meleget. 

Az ilyen eshetőségekre fölkészülve tart magánál a világosító kesztyűt, ellentétben más televíziócoccusokkal, akiknek sosem kell cipekedniük, csupán elegánsan föl s le sétafikálniuk, amíg a világosító megszakad a terhek alatt.

Testalkatát tekintve ezért kisportolt minden világosító! Egyébiránt szárnya is van neki, hogy világítás céljából bármilyen magaságba fölröpülhessen, de azért van neki ún. védő fedőszárnya, hogy amott ropogósra ne süsse magát (ld. föntebb).

Ennek ellenére a világosító sokszor megégeti magát, különösen, ha akaratán kívül beletapicskol valamibe odafönt vagy idelent.
Sok mindent hall világosítás közben egy világosító, amiről megvan neki a véleménye.

További különlegessége a világosítónak, hogy minden irányba irányuló szemével nagyon jól lát: észreveszi azt is, amit nem kéne neki. Ha ő egyszer kinyitná a száját, ahogyan azt a nagy fölvilágosító, Pumócsibácsius mondotta volt!

A világosító fénykibocsátó szerveit általában a kezében tartja, vagy különböző állványokra és traverzekre szereli, aztán kampókkal minden irányba tekergeti, tologatja. Eláruljuk azonban, hogy egyes világosítók maguk is világítanak! Erről itt és most mindösszesen annyit, hogy testükben, ha akarnak, kémiai úton fényt gerjesztenek, már ha föltöltik magukat kellő mennyiségű oxigénnel, vízzel, luciferinnel és egy luciferáz nevű enzimmel. Ha azonban az oxigénfölvételt egyéb luciferek megszakítják, fényük kialszik. Ezért tanácsos ügyelni arra, hogy a világosító időnként lélegzethez jusson, mert ha - beosztás szerint - mindig csak robotol szegényke, előbb-utóbb sötétbe borulnak a stúdiók.

Ugyanakkor erős, harapásra kifejlett állkapcsot fejlesztett ki magának, hogy forgatási szünetekben gyorsan majszolhasson maga készítette szendvicséből, amíg valaki el nem kiáltja magát, hogy "Több fényt! (Mehr Licht!)", és evvel föl nem találják a fölvilágosodást, amit még a gőtefélék (pl. a Salamandrina vagy a Johann Wolfgang) is elégedetten nyugtáznak.
Visszatérve a szendvicshez, a világosító többnyire éhbérért dolgozik. Valaki állítólag látott egyszer egy jól fizetett világosítót, de a mendemondák szerint az idő tájt rendkívül rosszak voltak a látási viszonyok.

A világosító többnyire párban él. Ennek az az élettani magyarázata, hogy egy produkcióhoz általában egy világosító nem elegendő, három viszont sok. Viszont ha két világosító összehajol, az egyik mindig főnökként keveredik ki a helyzetből, a másik beosztottként.
Amikor éppen nem dolgozik a világosító, nyirkos alagsorokba vonul vissza, mert többnyire oda telepítik a lámparaktárakat, de persze senki se tételezzen föl olyatén szándékosságot senkiről, miszerint direkte úgy találta ki a berendezkedést, hogy szegény világosítónak minél több lépcsőn kelljen a lámpáit föl- meg lecipelni. A szállításhoz persze ritkán kap megfelelő táskát, ezért nem egy példányuk szakadozott dobozokban, szatyrokban hurcibálja a motyóját.
Munka végeztével a világosítók sötétbe burkolózva szállingóznak hazafelé, bár tudunk olyan egyedről is, aki inkább szívesen heverészik avar és a moha között, korhadó fa alatt - röpképtelenül. 

A világosítók általában névtelenségbe burkolóznak. A régi operatőrökön kívül tartja-e számon még valaki például a néhai Bolykovszkyus Bélicust, aki nemzedékeket tanított a főiskolán arra, mi mindent lehet kihozni fényből és árnyékból?
A világosítót egyébként jobb körökben valaha fénymesternek nevezték. Azokat a helyeket, ahol díszpéldányaik napjainkban előfordulnak, folyamatosan magas fényvédő faktorú naptejjel kenegetik.