Jan. 3. A "árnyjátékos"-ként említett darab rendelkezői próbái folytatódnak. Egész napon át, egy szünettel csak nem 10 órán át, 9-fél9-ig ott vagyok. Megérkezett a dramaturg, ám a darab közepére érve meglehetős tanácstalanság lesz úrrá. Felmerül hogy egyáltalán nem is kell árnyjáték, vagy a másik lehetőség minden árnyjáték legyen. Összefüggéstelennek tűnő jelenetek követik egymás, eddig ami tök jónak tűnt megy kukába és árnyjáték helyett normál színpadi játék lesz. Csak azt nem tudom pontosan hogy van-e értelem itt ülnöm akkor. Bár minden bizonnyal ebből is lesz előadás, mint az összes többiből, akár nagyon jó is lehet, de ebből semmi sem látszik még. A kilátástalanságban egyre hülyébb ötletek születnek, nevetséges, oda nem illő kellékekkel, melyek bár viccesek az eddigi darab paródiájának tűnnek.

Mai rendező-színész beszólás: -De így kell mert anyukád nem fogja érteni.

-De anyukám érteni fogja, csak én nem hogy mit keresek itt ebben a szerepben.