December 9. Bemutatásra került este a "fénycsöves darab". Közben csináltam a kamarás darabot amit át kell vennem - még a kolléga felügyeletével. Utána svédasztalos prédázás a jobb falatokat keresve, majd hajnalig tartó beszélgetések, iszogatások, egyre furcsában kinéző színészekkel. A premier feszültségén átesve az öltözőkből nevetéssel vegyülő furcsahangokat hallani.

Lassan kezdek kicsit beilleszkedni, olyannal is szóba elegyedni aki nem közvetlen kollégám.

Sajnos még elkövettek pár hibát a 2. átvevős darabnál. Az elsőt alig láttam 2-szer, megnéztem még a dvdt amit a hangosok kérésünkre felvettek - és szépen majdnem egyedül megcsináltam hiba nélkül az előadást.

A másik az sokall bonyolultabb. Miközben a jeleket áthúzom mindenféle effekteket is nyomni kell (fire, war1, war2 elnevezéssel :)), zenekar fényét állítani stb. Ráadásul több fényátmenetnek észrevehetetlennek kell lennie - olyan lassan kell húzni a pontmétert hogy már kétszer megunnám, szinte az ujjam is fáradni kezd. Kissé körülményes. Ha lesz a következő darabban ilyen inkább "goz-om" (beidőzítem a váltást és egy gomb lenyomásával elindul pl. a 20 mpig tartó folyamat). Olyannal viszont nem lehet mit kezdeni ha a színész nem hajlandó várni 2 másodpercet a fényig inkább elkezd beszélni a vaksötétben... nem zavarja.

Mai rendezői idézet: "-Nem vagy egy molylepke típus... -Miért? -Mert azok legalább éjszaka a fényre mennek."

Ami még komoly kihívást jelent az idióta hangosító mellettem, akivel a világosító kollégám is jó partner. Olyan hülyeségeket csinálnak előadás közben hogy nehéz kibírni röhögés nélkül - amikor fülhallgatón jól hallhatóan olyan idióta zenéket hallgat a nézőktől kb. egy méterre... kamara színház ugyebár. Előadás kezdés előtt meg mindenféle hangeffekteket hallgattak - egyik néző hátra is fordult egy hangos nyávogásra. Aki egyébként egy operetténekes-színésznő volt az előző színházamból.