November 24.-e 

12:00-ás kezdés. Felbaktattok a viltárba… 1. Medve úr erősen flekszel valamit, Borsi gépezik flashjátékkal lődöz. Felnézek a zártláncú tv színpadkép csatornájára:

  - Ez most valami modern díszlet vagy csak mindent amit találtak az előszínpadra hánytak?

 Utóbbi. Jó kollégák 9-től bent vannak, vendégjátékos kollégák még a díszletre várnak. /Előző napi vendégek előrelátóan egy kerítéses, két pados és egy hátteres előadást hoztak./ 

Leülünk a puha süppedős kanapéra. Kis a szokásos késéssel szokásosan lentről telefonál hogy menjek le. Lent szokásos kávé és cigi kombo, most kelt fel, mint megtudom „A sólyom végveszélybent még meg kellett nézni.”  Irány a kamara. Folytassuk a Pillantást. (Pillantást a hídról - a tavalyról elővett…)

Érdekesek hogy alakulnak az előadások nevei a színházban. Az olyan aminek egy szónál hosszabb hamar esélye sincs hogy bárki is ki mondja változatlan formában. Pl. Csárdáskirálnyő: Csárdás, de mint az ilyen embert próbáló darabok hamar kapnak valami társulati szimpátiát jellemző elnevezést. Példa Csámpáskirálynő. A régi házból meg lesz Öreg ház. De Kis agyament floppy mentéseiben csak "old house", Boldogtalanok pedig "never mind"-ként szerepel. A Nyugat női, The West Bitch

 A következő 5 órát röviden úgy foglalnám össze: áramkörkeresés –Tudsz patchelni?- Igen. Akkor… , lámpakeresés, gobokeresés raszterre rakosgatás, vas pácán belógatott, lámpák, színezgetés 201, 138 és egy nagy ernyős álló lámpa (ilyen szoba belső filling) ami a franc se tudja miért nem működik.  

 Ennek eredménye közel 17 órakor irdatlan színfólia halmok szétdobálva a színpadon (úgy könnyebb keresni vagy nem), kibelezett szekrény, és rohadt nagy éhség. Elvileg minden más a lámpa a helyén.

 Legviccesebb az volt mikor olvasom a füzetből Chrisnek hogy hová volt állítva a lámpa /kissé tagolatlan leírásban/: eleje stég közepe szék vonala balra hátul sminkasztal reflex… gondolkozik kicsit hogy hová is kéne…, mozgatgatja kicsit majd felszólal:

- Nem Júliát olvasod??– őőő de. - Nincs is smink asztal! (képzeljetek el egy kikötői stég díszletet + hátul valami fotel...) :)

Hát az úgy a Csodálatos Júliában játszott, vagy miben mert a tavaly előadott mű pontos címét talán egyszer hallottam, pedig többször is említették de csak mint „Júlia”.  Ebben

Irány haza, 3 percre innen, a színészházzal szembe. Kaja, bealvás, este még előadás. Észbekap hogy tegnap bontás, 17:45-kor irány a stúdió, a pultot visszaköltöztet, állványokat a helyükre, végig ellenőriz. A tegnapi fénycső villanásnak meg van a feltételezett bűnöse: a hosszabbító csodálatos Tracon ajzatának nagy gumi peremétől nem ment be eléggé a Tdugó. Lejjebb nyesem sníccerrel, nem első alakalom. Főnök hív, inkább védné a kábelt – ez egy ilyen vízálló. Ok…

Előadás után csutkára bontás. Holnap ugyan ez a nagyszínpadon, ami kell oda át is visszem.

 Díszítők elcsórták a kis létrát. Egy létraformájú zárt szelvény is tökéletesen megteszi.

'Észrevetted már milyen furcsa az orfeum így üresen? Olyan mint egy akvárium. Emlékek úszkálnak benne, nóta foszlányok, parfüm és púder illat, szerelemes suttogások, hajnali búcsúszavak.
Az ember naponta elbúcsúzik ettől az egésztől. -És másnap úja visszatér, igaz?'