Nov. 25. A stúdiós darab játszik a nagyszínpadon. Már egész gördülékenyen megy, most másodjára.

Első alkalommal volt egy jelentős hatásszünet, mikor Medve főnök úr a díszletasztalra terítette a darab világításának dokumentációt. Egy részt nem ő készítette azt, hanem Laci, más részt a nagyszínpad világítási pozícióinak köze nincs ahhoz amit stúdióban jól összeraktak a díszlethez. Pl. az emeleti szobák felső részébe nem igen látnak be lámpák – ezeket a stúdióban a raszterről lelógatott vasrudakon szemből teli elkaptuk egy ETC-vel. Itt vagy 3 lámpán ráirányítottunk innen-onnan nem túl sok sikerrel. A nem annyira kis hatás szünetben, a pultnál ülve eszembe jutott hogy készítettem én is egy jóval egyszerűbb, bár firkálósabb rajzott – oda vittem azt is, amiért „ez jó, ez jó popi” volt a jutalmam.

Most minden olajazottan ment. Becsatlakozott Kis is az építésbe így hárman voltunk Medve irányításával. Már többször bontás után és a múltkori építés után teljesen képben voltam mi hol, a patch táblára nézve tudtam is hogy itt mi melyik áramkör. Dugtuk a neon csőveket rendesen, műteher stb.  

Compulite MICRON 4D

 Kis nehézséget csak a 6-os 36-os lámpa okozott aminek állításához a felső karzat szélén kell  kihasalni és félig a levegőben kell a nézőtér felett nyúlkálni. De így is az alsó kését meg csak egy szinttel lejjebbi páholyból lehet elérni.

Az előadás szépen lemegy, bár az egyik színész egyre hamarabb jön az adott zenei résznél feljövő fénybe. Egykor még csak akkor rakta be lábát, most meg már ott álldogált...