SZÍNPAD 11
E l ô a d ó m û vé s ze te k te ch n i ká j a
SZÍNPADVI LÁGÍTÁS
Gyors változás a Vígszínházban

A Vígszínház új, „Hegedûs a háztetôn” címû
darabjában gyors változás volt. Persze több is,
ami a díszletek változásait illeti, én most mégis
a világítástechnikában beállt változásról szeretnék írni.
Elég furcsán és hirtelen cseppentem bele az
eseményekbe, ahogy az lenni szokott, egyenesen a közepébe. Egy szép, munkával töltött
péntek este kaptam egy üzenetet, amelyben
Rábai Péter barátom érdeklôdött, hogy milyen
gyorsan tudnék bejönni a Vígszínházba. Egy rö-
vid telefonbeszélgetés alatt annyi derült ki,
hogy egy ETC Congo pultra kellene gyorsan
felkonfigurálni néhány robotlámpát. Hétköznapinak nevezhetô feladat, csak az idôzítésével
volt egy pici baj, de az elôadásom után már
„csak” otthon kellett felszabadítani egy kis idôt,
így háromnegyed tízre beértem a nagykörúti
intézménybe.
Fent, a világosítók vezérlôjében ritkán látható tömegjelenetbe botlottam, mind a jelen lé-
vô szakemberek, mind a felvonultatott vezérlô-
pultok okán. Elég komoly munka folyt, az új darab próbafolyamatának a közepén tartottak,
már világítással mentek a részpróbák. Összesen
négy fényvezérlô pult volt bekapcsolva, ráadá-
sul mind különbözô típus. (Az elô szokott fordulni, hogy két pult van egy ilyen helyen bekapcsolva, és általában szinkronban futnak, a
nagyobb adatbiztonság érdekében.) A színház
régi, COMPULITE Ovation 4D pultjáról a hagyományos áramkörök programozása folyt,
hátrébb egy új COMPULITE pult volt bekapcsolva, az ablaknál egy Road Hog pultról ment
a vetítôs lámpák programozása, a negyedik,
Congo pultnak bent már nem is jutott hely, így
azt a nézôtér bejáratában összerakott emelvényszerûségen üzemelték be. A feladat elsô
körben abból állt, hogy a beszerelt négy High
End System Digital Light DL.3 vetítôs lámpát
tegyem fel a Congo pultra. Ezt néhány perc
alatt át is lehetett állítani, és a vezérlôkábel átdugása után már hibátlanul vezéreltem is a gé-
peket (a rendszernek ez a része már ETHERNET
hálózaton keresztül kapcsolódik, így elég volt
egy vezérlôkábelt átdugni).
Az alapfeladat elvégzése után kezdtünk el
beszélgetni a kialakult helyzetrôl. Közben véget
ért az esti próba, rövid szünet után a világítási
próba indult, volna…
A problémát elsô körben az új darab megnö-
vekedett eszközigénye jelentette. A hátterek vetítéséhez alkalmazott, médiaszervereket is magában foglaló DL.3 robotok csatornaigényét
már nem tudta kiszolgálni a színház öregedô,
régi pultja. Ezzel nincs is semmi baj, megrendeltek egy új, sokkal nagyobb tudású vezérlô-
pultot. Sajnos az új pult beüzemelésével is
problémák adódtak. Nem tudták beállítani az
új gépek vezérléséhez, illetve adatbiztonsági
kérdések is felmerültek, a pult vezérlôszoftvere
többször lefagyott. (Ezt a típust én is elég jól ismerem, megpróbáltam megkeresni a problé-
ma okát, de sajnos nem sikerült eredményt elérni.)
A probléma megoldására két szálon is elindult a munka, a pult beszállítója intézkedett az
adott pult azonnali cseréjérôl, a robotlámpák
beszállítója pedig egy ideiglenes pult beállításá-
ról. (Ez volt az ablakban álló Road Hog.)
Ez a helyzet több kérdést is felvetett: a gyorsan iderángatott Hog pult nem ér rá az egész
próbafolyamat alatt, ráadásul nem is igazán
színházi felhasználáshoz ajánlott eszköz. Itt került a képbe az ETC Congo pult, és ennek kapcsán csöppentem bele az eseményekbe.
Az eredeti koncepció szerint egy vezérlôpultról kellene vezérelni a színház meglévô berendezéseit, és a produkcióhoz most beállított további eszközöket is. (Nem csak a négy DL.3 robotról, hanem a nézôtéri karzatokon elhelyezett további intelligens gépekrôl is szó van.)
A COMPULITE kiváltására a Hog már elsô körben kiesett, a színház technikusai sem tartották
megfelelônek színházi környezetben ezt a pulttípust. A mi szakmai véleményünk is ezt erôsí-
tette, és a beszállító is elismerte, hogy nehéz
lenne egy teljesen új koncepciót elfogadtatni,
így ez csak ideiglenes megoldás volt.
A következô kérdés az ETC Congo kis méretével kapcsolatban merült fel, az én vélemé-
nyem szerint egy ekkora feladathoz már kevés
lehet a pult által nyújtott kezelôfelület. A jelen
esetben egy Congo Junior pultról van szó.
A színház szakemberei szerint egy végleges
megoldásban kellene gondolkozni, az új pult
teljes egészében leváltaná a régi pultot, és a teljes világítási eszközpark üzemeltetését végezné.
Felmerült, hogy az ETC zászlóshajójának szá-
mító, minden eszközzel felszerelt EOS pultot
kellene kipróbálni ebben a feladatkörben. Nem
annyira a motoros-potis, érintôképernyôs kialakításnak, hanem a robusztus megbízhatóságnak és rugalmas bôvíthetôségének köszönhetôen. Persze ennyire gyorsan, az éjszaka közepén nem teremnek pultok Európának ezen a
felén, így a világítási próba a régi pulton, csak a
hagyományos áramkörök programozásával folytatódott.
Másnap rövid telefonálgatás indult, majd kimentünk felmérni, hogy az éjszaka megálmodott konstrukció valóban mûködôképes elgondolás, illetve egy rövid demonstráción bemutattuk az EOS szoftverének képességeit. Elsôsorban a majdani kezelôszemélyzetnek, mert való-
jában ôk tudják eldönteni, hogy egy adott
rendszer képes-e kiszolgálni a náluk felmerülô igényeket.
Közben lázas egyeztetés folyt a színház
mûszaki vezetése és a különbözô beszállító cégek között. Az ETC saját demo pultja valahol
Oroszországban volt, nem lehetett elég gyorsan idehozatni, a gyárból (Németországból),
csak két nap alatt tudna beérni egy új pult. Közben a COMPULITE hibázó pultja helyett is be-
érkezett egy cseredarab, azt délutánra hozza a
beszállító. Persze ezalatt is folynak a próbák,
születnek a korrekciók és új világítási jelek,
vagyis minden órával egyre nehezebb feladat
lesz bármelyik pultra átültetni a már meglévô
adatokat. (Ráadásul a bent lévô Hog pultnak is vissza kellet mennie.)
Nagyon erôs nyomás nehezedett a színház
vezetésére, mert gyakorlatilag a fôpróbahét
kellôs közepén kellett egy nagyon komoly vezérléstechnikai feladatot megnyugtató módon
megoldani. (Az új darabot a színház igazgató-
ja, Eszenyi Enikô rendezi, és bár tájékozódott a
kialakult problémáról, és elég nagy megértéssel, türelemmel állt a helyzethez, nem lehetett
sokkal tovább feszíteni a húrt.) Sürgôsen döntéseket kellett hozni, mert az idô szorított leginkább: Ha beválik a csere COMPULITE, akkor arra kell átírni a már meglévô jeleket, ha nem, akkor a beérkezô EOS beállítása és programozása
fog ugyanennyi idôt elvenni. A próbáknak már fénnyel kellett mennie, mutatni kellett a jelenetekhez elképzelt világítást, és a hozzá tartozó vetítéseket is.
Másnap kiderült, hogy a cserepult se mûködik stabilan, valamilyen szoftverprobléma okozza az instabil mûködést. (Közben én a munkahelyemen dolgoztam, így nem láttam pontosan, mi történt, de délután nálam is hibázott az a pult.)
Délután már azt számoltuk, hogy mennyi jelet kell majd átírni, illetve a színház csatornakiosztását készítettük elô. Este beérkezett az EOS
(egy nappal korábban, gyakorlatilag egy nap
alatt tudták leszállítani Németországból), éjjel
felütöttük rá a Vígszínház teljes eszközparkját,
és az új darabhoz érkezett további eszközöket is.
Másnap kértünk egy kis csúszást a délelôtti
próbára, hogy legyen idô tesztelni a beállításokat. Szinte kizárt, hogy az éjszaka a pultra vakon felütött csatornaszámok és címek mind jók legyenek. Volt is néhány hiba, illetve olyan csatorna, amit már nem használnak.
A rendszer alapvetôen mûködött, kezelt minden szükséges eszközt, de még teljesen üres
volt, így a próbán még nem lehetett használni.
Felmerült a következô, nagyon kényes kérdés:
mennyi idô alatt tudjuk a régi pult jeleit átvinni az újra?
Az biztos, hogy a következô próbáig hátralé-
vô idô kevés, én egy éjszakára becsültem ezt az
idôt, mint késôbb kiderült, rosszul. A próba tehát a következô felosztással indult: a régi pultról kezelik a hagyományos áramköröket, és a robotlámpákat, az EOS pedig a vetítéseket kezeli, és ha van egy kis leállás, akkor kezdjük áttenni a jeleket. Ez sajnos nem nagyon jött be, mert gyakorlatilag nem volt leállás.
A következô problémát a kezelôszemélyzet
jelentette: Ebben a felállásban két operátorra
van szükség, amit a színház a meglévô pultjára
tud is biztosítani, de az új pultra – lévén egy
napja találkoztak vele elôször – nincs megfelelô
személyzet. Az biztos volt, hogy én nem tudok
minden próbanapon jelen lenni, az ETC sem
tud ilyen gyorsan operátort küldeni, így helyben kellett megoldást keresni. Kényszerbôl a
Hog operátorát fogtuk be, és viharos gyorsasággal átadtuk neki az alapszintû kezeléshez
szükséges ismereteket. Több szempontból is jó
választásnak bizonyult, egyrészt elég jól átlátta
a szintén amerikai szemléletû szoftver kezelését,
másrészt nem tartozott közvetlenül a színház
mûszaki stábjához, így rugalmasabban lehetett
kezelni a munkaóráit. Erre a napra így sikerült
megoldani a próbák lebonyolítását, de egy
igen hosszú éjszaka elôtt álltunk.
Az esti próba után bent maradtunk, és a
színház két operátorának segítségével elkezdtük átírni a COMPULITE Ovation jeleit az
EOS pultra. Napközben már hosszú egyeztetéseket folytattunk az ETC gyári technikusaival, de nem sikerült gyors megoldást találni a jelek átkonvertálására, mert a COMPULITE
nem nagyon teszi elérhetôvé a saját adatbá-
zisát, nem tudtunk megfelelô adatokat kinyerni a lementett elôadásból.
Ez a munka elég hosszadalmas, unalmas, és
igen nagy koncentrációt igényel. Váltásban
dolgoztunk, egyrészt a monotónia elûzése miatt, másrészt hogy a színház világosítói is szokhassák az új pult kezelését. Sajnos nagyon lassan haladtunk, és reggelre csak az elôadás elsô
részét tudtuk átvinni.

Reggel hazamentünk, és a váltásban érkezô
kollégákra hárult a nem éppen hálás feladat: El
kellet indítani a próbát az új pulton, lehetôleg
az egész rendszert kiszolgálva, és javítgatni az
egyébként is meglévô hibákon túl, a mi benn
hagyott hibáinkat is.
Napközben telefonon tartottuk a kapcsolatot, de az elôzetes várakozásaimhoz képest
egészen jól elboldogultak, az alapvetô korrekci-
ókat meg tudták csinálni, mûködött a rendszer.
Közben a színház vezetése is keményen dolgozott, gondolom, komoly egyeztetések folytak mind a már megtörtént események kapcsán, mind a késôbbi, végleges megoldásra vonatkozóan. Néhány megbeszélésen részt vettem, a kérdésekre válaszolva mondtam el,
hogy ez a rendszer stabilan, hiba nélkül vezérli
az összes rábízott eszközt, csak a kezelôszemélyzet átképzésében látok problémát. Végül
az fogalmazódott meg, hogy ez egy olyan
helyzet, amikor mélyvízbe kell lökni a helyi srá-
cokat. Jeleztem, hogy ugyan a dolog nem lehetetlen, de szerintem most cápák is vannak ebben a vízben. Mi minden támogatásunkról biztosítottuk a színház vezetôit, nagyon komolyan
bízunk a helyi szakemberek képességeiben, és
egyedül a rendelkezésre álló idôt tartjuk aggályosnak.

A következô próbán már egészen normálisan
mentek a dolgok. (A „normális” kifejezés persze csak színházi viszonylatban értendô, aki lá-
tott már fôpróbahetet, az tudja, milyen hangulat uralkodott.)
A próbák közben már látszott, hogy nem
okoz komoly lemaradást az, hogy nem tudtuk
az egész elôadást átütni éjszaka. Annyi korrekcióra került sor, hogy sokszor teljesen új beállí-
tások születtek. A délutáni leállás közben sikerült átvinni azt a néhány jelenetet, amit este
próbálnak majd, így lassan utolértük az esemé-
nyeket.
A következô napokon nem tudtam jelen lenni, így csak telefonon tartottuk a kapcsolatot,
szerencsére ez a „távgyógyítás” is elég volt a
felmerülô problémák korrigálására.
A próbák már a normális rendben zajlottak,
a színház operátorai dolgoztak a pulton, és bár
nem minden gomb, funkció volt meg azonnal,
sikerült uralni a helyzetet.
Lement egy hét – én az elôzô hét pénteken csöppentem a dologba – és a színház
operátorai már önállóan tudták kezelni az
egész rendszert. Mindezt úgy, hogy nem
volt rendes oktatás, nem volt idejük gyakorolni a pulton, azonnal, igen éles helyzetben
kellett egy teljesen új eszköz kezelését átvenniük. Menet közben kellett egy csomó fontoskérdésre válaszokat adnom úgy, hogy a pultelvi felépítésérôl, a szoftver logikájáról, a vá-laszok miértjérôl nem is volt idô beszélni.(Így is elég komoly telefonszámlát sikerültgenerálnunk.) Természetes, hogy ilyen körülmények között voltak olyan hibák is, amelyekegy rendesen kiképzett kezelôszemélyzettelnem nagyon fordulhatnak elô. A pult tette adolgát, és tûrte a hibákat is.Idôközben lezajlott a bemutató, és a visszajelzések alapján már tudjuk, a nézô semmitnem vett (vehetett) észre a háttérben lezajlottgyors változásból!Minden elismerésem a helyben dolgozó vilá-gosító kollégáké, hihetetlen munkabírással éstürelemmel viselték ezt az egyébként is nehézidôszakot. Nagyon remélem, hogy már nemlesz részük ehhez hasonló – embert próbáló –élményekben.A kedves olvasókat pedig arra biztatom,menjenek el egy szép színházi estére, nézzékmeg a Hegedûs a háztetôn elôadást, és kifelé jö-vet már ne is emlékezzenek a változásokra.

Kiss Péter